2011. december 28., szerda

Megint eltelt egy év

Mikor júliusban elindítottam a blogomat, még nem tudtam, hogy mennyire leszek kitartó vagy egyáltalán mennyire lesznek sikeresek a szösszeneteim. Most félév elteltével, a pozitív visszajelzéseknek köszönhetően is, úgy érzem érdemes időt és energiát befektetnem a dologba, úgyhogy jövőre is megírom bolyongásaimat. Így év végén egy kicsit újítottam a blog külsején. Talán a fejléc képe nem olyan profi mint a régi, de ez legalább az enyém, és egy igazi bolygó pingvin van rajta. Külön köszönet illeti a kommentelőket, minden hozzászólásnak örülök, akár ismeretlenül is, még akkor is ha az esetleg nem pozitív. Egy szó mint száz:

2011. december 17., szombat

Sirályszezon

Ha jobban belegondolunk, a sirályok alapvetően nem tartoznak a szimpatikus madarak közé, főleg egy olyan mezőnyben ahol pingvinek és kivik is indulnak. Hangosak, szemtelenek, erőszakosak, időnként még a szemétben is turkálnak és úgy általában nem túl kedves madarak. Valamiért mégis kedvelem őket, nem tudom miért, talán mert bírom, hogy mindenhol ott vannak, és bárhol remekül megélnek. Az is lehet, hogy tudat alatt, a számomra pozitív jelentéstartalommal bíró vízzel, vízparttal kötöm össze őket. Esetleg egyszerűen tetszik a fehér tolluk. Vagy pedig csak úgy, minden indok nélkül kedvelem őket. Kész.

2011. december 16., péntek

Gmunden, Steyr

2011.11.27.
Az előző napi reggeli menüt ismétlem meg, rengeteg folyadék és nutellás zsömle. Eléggé siettem, mert indulás előtt még feltett szándékom volt egy kört tenni a szálloda környékén, megnézni világosban is az előző este látottakat. Már korán reggel látszott, hogy szép napunk lesz, sehol egy felhő nem volt az égen. Az utcák teljesen üresek voltak, vagy két lakossal ha összefutottam, akik teljes természetességgel köszöntöttek. Sikerült néhány fotót készítenem és kerülő úton eljutnom a szálloda mögül induló buszhoz, amibe még javában pakolászták a csomagokat.

2011. december 11., vasárnap

Erkély takaréklángon

Már régen írtam az erkélyemről, részben időhiány miatt, részben pedig azért mert ilyenkor alig van valami kint, a legtöbb növényem a lakásban vagy a lépcsőházban telel, miközben én azon izgulok, hogy valahogy túléljék ezeket a sötét hónapokat. Azért nem állt meg teljesen az élet odakint sem.

2011. december 7., szerda

Adventi fotóséta

Ismét egy Tibor szervezte fotóséta szerepelt a naptáramban Mikulás napjára, melyeket mindig nagyon várok. Sokszor már nem is a közös fotózás, hanem a jó társaság miatt. Ezúttal a Vörösmarty téren és környékén felállított karácsonyi vásár volt a célpont. Két időpont volt meghirdetve, én a későbbi, öt órásra mentem. A Deák tér a Deák Ferenc utca sarkán talákoztam a többiekkel akik már csak ám vártak, pedig  csak öt méterre állatm tőlük. Igaz, én sem vettem észre a többieket.

2011. december 4., vasárnap

Salzburg

2011.11.26.
Másnap reggel szerencsére nem kellett korán kelni, és viszonylag egyszerűen rátaláltunk a reggeliző helyre is. Azért ment könnyen, mert előző este ott volt a vacsora is. Nem volt egy nagyon bonyolult valami, volt szalámi, sajt, lekvár, nutella. Én ez utóbbit részesítettem előnyben. Kiszáradás ellen ittam narancslevet és teát, meg egy pici kávét is. Reggeli után kiérve a buszhoz, nem voltunk túl boldogok, a ködös, párás, nyálkás idő nem bíztatott túl sok jóval. Fél kilenckor nekivágtunk az útnak. AD fénymásolt Salzburg térképeket osztogat nekünk. Valamiért meg voltam róla győződve, hogy egy Salzburg mellett lévő városkában lakunk, de idővel kiderült, hogy ez a „mellett” 60 km távolságot jelent.

2011. december 2., péntek

Melk, Linz

2011.11.25.
Mit kérsz születésnapodra?-kérdezte anyám még szeptemberben. Nemtom. - válaszoltam szokás szerint. Nem sokkal ezután felhívott, hogy van a Fehérvár Travelnél egy háromnapos túra ”Karácsonyi vásár Salzburgban „ munkacímmel és nagyon szimpatikus a programja. Remek születésnapi ajándék lenne, ráadásul nemcsak nekem, hanem az Embernek is, akinek szintén mostanában lesz a születésnapja. Nem kellett sokáig gondolkodnunk a dolgon, elfogadtuk az ajándékot és jelentkeztünk mind a hárman az útra. Nagyon vártam már az indulás napját, márcsak az azóta lecserélt gépem miatt is.

2011. november 20., vasárnap

Vácrátóti Arborétum

Ismét egy Tibor féle nagy össznépi fotó-túrára került sor, ezúttal a Vácrátóti Arborétumban. Két dolog miatt vártam nagyon az eseményt. Egyrészt a társaság miatt, másrészt pedig azért mert hirtelen gépet váltottam és ez volt az első igazi teszt bevetése. Lecseréltem a szeretett D90-emet egy D7000-re. Amikor meghirdettük úgy éreztem mintha a saját kutyámat adnám el. Mondtam is az Embernek, hogy ha egy hét alatt nem veszi meg senki, akkor hagyjuk is a fenébe az egészet.

2011. november 6., vasárnap

Cinkevilág

Ezt a bejegyzést keresztlányomnak ajánlom. Ő tudja miért. :-)

Az erkélyemen nem csak a flóra, hanem a fauna is képviselteti magát. Leggyakoribb látogatóim a cinkék. Egész nyáron biztosítok nekik fürdési és ivási lehetőséget, télen pedig bőséges és kiváló minőségű tápanyagot találnak nálam, a természetesen mindig friss ivóvízen kívül. Cserében néha átbogarásszák a növényeimet kártevők után kutatva. De legjobban egyszerűen csak nézni szeretem őket. Jó látni, hogy jól érzik magukat nálam, ugrálnak, csicseregnek, énekelnek a kiszáradt babérfa ágain, mint valami kis tollas trubadúrok. A látogatásukkal járó koszt sem bánom. Jó látni, amikor idehozzák a fiókáikat is, bemutatni nekik, hogy ide érdemes néhanapján benézni. Több szöveg helyett inkább beszéljenek a képek.

2011. november 2., szerda

Festum Omnium Sanctorum

Vagyis Mindenszentek napja. Ez az ünnepnap a kelta kultúrából eredt, és az őszre eső újév, vagyis gael nyelven a Samhain ünnepéből ered. Úgy hitték, hogy ezen az éjszakán a világ rendje felborul, az evilág és a túlvilág közötti határok elvékonyodnak, sőt meg is nyílnak és a halottak szabadon járhatnak köztünk. A kereszténység terjesztésekor a hittérítők azt a feladatot kapták, hogy lehetőség szerint a keresztény szokásokat a pogány ünnepekhez igazítsák azok betiltása helyett. Így ez a pogány ünnep a keresztény mindenszentek ünnepe lett. III. Gergely pápa a VIII. században a korábban május 13-án ünnepelt Szűz Mária és a mártírok emléknapját október 31-ére helyezte át.

2011. október 30., vasárnap

Látogatás az Agárdi Pálinkafőzdében

Mint az előző bejegyzésemben említettem ismét munkába álltam. Nagy szerencsémre a cég aktuális csapatépítő tréningjére belépésem után másfél héttel került sor. Ennek nagyon örültem, mert így legalább hamarabb megismerem új kollégáimat is és talán ők is engem egy kicsit. Rögtön fel is kértek az esemény egyetlen, ám hivatalos fotósának. Többé-kevésbé ment is a dolog, bár nehéz egyszerre fotózni és odafigyelni arra, amit a tréner vagy a kollégáim mondanak. Most azonban nem a tréningről szeretnék írni, hanem a végét lezáró programról.

2011. október 23., vasárnap

Pilisi túra októberben

Tibor októberre tervezett második nagy túrája, „Szedjünk szarvast” jeligével Dobogókőről indul, és lefelé vezet Pilisszentkeresztre, majd onnan a nagyon látványos szurdokvölgyön keresztül átjutva ér véget Pomázon. A terv tökéletes, a résztvevők ígéretesek, tehát a részvétel nem volt kétséges részemről. Már nagyon vártam ezt a szombatot. Bő egy év munkanélküliség után végre ismét van állásom és az első hét enyhén szólva kimerített, pont egy ilyen vidám hangulatú kirándulásra volt tehát szükségem, hogy agyilag és idegileg lazítsak egy kicsit.

2011. október 16., vasárnap

Sírkerti séta

Mások képeit látva, mindig is szerettem volna eljutni fotózni a Fiumei úti Nemzeti Sírkertbe. Így aztán örömmel, és talán elsőként, jelentkeztem, amikor Tibor meghirdette blogján a sírkerti sétát, október 15-én délután 13 órára. A program előtti napon Tibor felhívott, hogy BendesMarcsi barátunk is jön fotózni, de a vonata Siófokról már délelőtt 11-re beér a Keletibe, lenne-e kedvem és időm nekem is eléje menni, hogy a fotózásig elüssük együtt az időt. Természetesen volt.

2011. október 12., szerda

Firenze II.

2009.09.01.
A híres Uffizi képtár előtt kígyózó sorok mellet haladtunk el. Végig csüggedt és fáradt emberek várakoztak mindenhol. Elhatároztam, hogy ha egyszer erre járok, akkor bizony bemegyek és megnézem egyik kedvenc festőm, Botticelli híres művét, a Vénusz születését. Ez a kis múzeumlátogatás azonban alsó hangon egy fél napot jelentene, úgyhogy ez most sajnos nem fér bele az egynapos programba. Majd legközelebb. Már ha lesz ilyen.

2011. október 9., vasárnap

Köszönöm!

Tibor felhívott, hogy beszéljünk valamiről a fotózással kapcsolatban, és amikor már majdnem leraktuk a telefont, mellékesen megjegyeztem, hogy sajnos másnap születésnapom lesz és ezt a napot kegszívesebben átaludnám, mert annyira nem örülök neki. Erre ő rajtaütésszerűen meghívott minket másnap ebédre.

2011. október 5., szerda

Rak-party

Nem is tudom, hogy hogyan alakult, talán Dani új gépe (ami azonos Gyuree régi gépével) inspirálta az új találkozót. Délután ötkor, szokásom szerint másodpercre pontosan a megbeszélt találkozó helyén voltam, ahol már várt rám Dani, Tibor és Gyuree. Mint egy rendes western film végén, belelovagoltunk, najó gyalogoltunk a naplementébe, és még mielőtt megvakultunk volna, a rakparton találtuk magunkat.

2011. szeptember 30., péntek

Firenze I.

2009.09.01.
Ezúttal az ellenkező irányba mentünk a vonattal mely érthető módon zsúfolva volt turistákkal. Ha valaki magánúton megy Firenzébe, mindenképpen érdemes vonattal megközelítenie, mivel a városban a parkolás enyhén szólva gondot okoz. A Santa Maria Novella pályaudvar pedig szinte csak pár saroknyira van a Dómtól. Egy napot Firenzében tölteni éppen csak egy kicsivel jelent többet annál mintha egyáltalán nem mennénk oda. Ebben a városban annyi a történelmi emlék és látnivaló, hogy legalább egy hét kellene ahhoz, hogy legalább valami fogalmat alkothassunk róla. Ennek tudatában sem lettünk volna képesek kihagyni ezt a várost, tudván, hogy csak egy napot áldozhatunk rá, mert reméltük, hogy valami azért ragad ránk a hangulatból.

2011. szeptember 28., szerda

Újpesti rapid

Tibor felhívott, hogy meglátogatna, mert szüksége van arra az objektívre, ami nálam van, azaz tulajdonképpen az övé csak az én fotós táskámban „lakik”. Vagyis most visszaadtam neki a saját tulajdonát kölcsönbe, ami ugye nem az enyém. Azt hiszem érthető voltam. Az objektív, egy szürkeszűrős-hosszú záridős fotós projektjéhez kell. Mivel az allergia miatt sokáig önkéntes házi őrizetben voltam és jó lett volna már menni valahová, felajánlottam, hogy elkísértem visszafelé.

2011. szeptember 19., hétfő

Lucca

2009.08.31.
Ha azt halljuk, hogy Toszkána, akkor általában Firenze jut elsőként eszünkbe, utána pedig Pisa esetleg még Siena városa. Azonban Lucca neve általában csak akkor merül fel, ha valaki konkrétan utána néz vagy olvas a térség látnivalóinak. Pedig Lucca több figyelmet érdemelne, hiszen egy komplett várfallal körülvett középkori város hangulatát árasztja rengeteg történelmi emlékkel. Igazi kincsesbánya.

2011. szeptember 15., csütörtök

Pisa

2009.08.31.
Ismét korán kelünk, egy gyors reggeli után már ügetünk is a nyolcórás vonathoz. Még előző este megvettük a jegyeket az automatából, immár segítség nélkül sikerült értelmeznem az egyes menüpontokat. Most kivételesen nem kell átszállnunk, a vonat egyenesen Pisába visz minket. Terveink szerint délelőtt a Ferde tornyot, délután pedig Lucca városát nézzük meg, ami Pisa és Montecatini Terme között fekszik, valahol félúton. Pisába azért is megyünk, mert úgymond kötelező darab ha már az ember arra jár. Biztosan szép lesz, de igazából nem várunk sok mindent, hiszen már annyiszor láttuk a tévében, könyvekben, újságokban.

2011. szeptember 14., szerda

Egy békával kezdődött

Aki már látta az erkélyemről készült fotókat az bizonyára észrevette, hogy nem csak növények, hanem mindenféle fura figurákat is laknak ott. Ezek, egytől egyig Vertel Andrea keramikus művei, melyeket évek alatt gyűjtögettem össze, és ezzel a –kizárólag pénztárcára veszélyes- szenvedélyemmel nem bírok és nem is nagyon szeretnék leállni. Mostanság nem kérdés, hogy születésnapra vagy névnapra mit szeretnék kapni.

2011. szeptember 7., szerda

Hogyan készült: Íriszek

Mint azt az előző bejegyzésemben írtam, vannak olyan képek, amelyeket már régóta terveztem megfesteni és most éreztem magam elég felkészültnek arra, hogy ezt meg is tegyem. Az egyik ilyen régi tervem Vincent van Gogh Íriszek című képe. Akarom mondani az egyik ilyen képe, mert ezen a címen több ilyen témájú festménye is be van jegyezve.

2011. szeptember 3., szombat

Nem értem…

Bréking nyúz, a poszt végén!

Tavaly nyáron, olyan július környékén Ember meglobogtatta az orrom előtt az újpesti újság aktuális példányát, mondván pályázatot hirdetnek a legszebb erkély címéért. Csak legyintettem a dologra, nem hiszek benne, szerintem az ilyen pályázatotokon úgyis az „ismerősök” nyernek. Szerencsére Ember nem volt ennyire pesszimista, csak annyit kért, készítsek néhány képet az erkélyről a többit majd ő elintézi. A pályázatra kinyomtatott képeket kértek, postán elküldve.

2011. szeptember 1., csütörtök

De mi is az az üvegfestés?

„Értem én, hogy gőzgép, de mi hajcsa?” Valahogy így áll hozzá a dologhoz a legtöbb, ezt a technikát nem ismerő ember. Vannak azért, akik hallottak róla valamit, de sajnos sokan keverik a matricafestéssel, amit leginkább a gyerekek szoktak használni. Volt mikor megkaptam, hogy „Áááá, ilyet a Pistike is szokott/tud csinálni!” Persze én is így kezdtem az üveges pályafutásomat, de erről majd később. Létezik azonban egy sokkal komolyabb technika is, ami szintén ezen a néven fut, talán legismertebb magyar képviselője Róth Miksa volt. A kortársak közül Hefter Lászlót említeném meg, akinek nemrég jártam a pannonhalmi galériájában is. Ez egy teljesen más fajsúlyú dolog, nem is hasonlítanám össze azzal, amit én csinálok.

2011. augusztus 29., hétfő

Harc az erkélyen

Az alkohol öl, butít és nyomorba dönt. Ezenkívül, fertőtlenít és remekül lehet vele irtani a gyapjastetveket. A levéltetvekkel általában könnyedén elbánok, azonban a pajzstetvek vagy még inkább a gyapjas pajzstetvek már nehezebb diónak bizonyulnak. Gyakorlatilag kiirthatatlanok. A növény amit megtámadnak fokozatosan legyengül, ráadásul a tetvek járulékos hatására még a korompenész is megtámadhatja, s a végén meg kell válni tőle.

2011. augusztus 27., szombat

Cinque Terre

2009.08.30.
Cinque Terre vagyis Öt Föld. Valójában öt egymás mellett fekvő kis halászfaluról van szó, melyek a Ligur-tenger szinte megközelíthetetlen, sziklás partjaira épültek. A halászfalvakat a Cinque Terre Nemzeti Park veszi körbe és természetesen az UNESO Világörökség részét képezik. A települések sorrendben: Riomaggiore, Manarola, Corniglia, Vernazza, Monterosso al Mare.

2011. augusztus 24., szerda

Montecatini

2009.08.29.
Előző nap érkeztünk Zalaegerszegre anyósomékhoz, így kapásból letudtunk a közel 1000 kilométeres útból 250-et. Kicsit, na jó, nagyon izgultunk, mert még sohasem tettünk meg ekkora utat az autóval. Reggel hétkor elindultunk a szlovén határ felé. Reggel hét óra húsz perckor pedig már el is tévedtünk. Gellénházán valahogy nem tartották fontosnak kitáblázni azt az elhanyagolható információt, hogy hol is kell jobbra fordulni, ha Rédicsnél szeretnénk átlépni a határt. Telefonos segítségkérés után már irányba voltunk mikor soha nem látott záporeső kapott el minket. Szerencsére mire Rédicshez értünk már elállt az eső. Itt megtankoltuk az autót és átléptük a határt. Furcsa érzés volt nézni a szürreális hatású, enyészetnek kitett régi határállomást. Egy teremtett lélek sem volt még a környéken se, mindent felvert a gaz.

2011. augusztus 23., kedd

Toszkána, de hogyan?

2009. nyár eleje
„Hová megyünk nyaralni? Toszkánába?”- kérdeztem az Embert aki ettől nagyon meglepődött. Nemrég jöttünk vissza a Cseh körútról és még a februári karnevált sem felejtettük el teljesen, ezért nem érezte teljesen indokoltnak a kérdésemet. Végül megegyezünk, hogy nyáron sehová sem megyünk, de ősszel irány Toszkána! Eddig csak könyvekből, fényképekről és filmekből ismertem, de valahogy elérhetetlen célnak éreztem, úgy gondoltam ez olyan hely ahová én úgysem jutok el. Szóval egy régi álmom látszott megvalósulni.

2011. augusztus 15., hétfő

Állatkert

2011.08.13.
Állatkertbe menni fotózni hálás dolog. Még a legelvetemültebb időjárási körülmények között is, mint amilyen most volt, lehet valami jó képet lőni. Nem volt nagy a hőség, de fullasztóan párás volt a levegő. Mivel tudtunk olcsón szerezni belépőjegyeket, így a többiekét is mi vettük meg. Délután kettőkor találkoztunk a főbejárat előtt, Dani, parkolási anomáliák miatt késett egy kicsit (nem is kicsit), majd beléptünk a kapun.

2011. augusztus 12., péntek

Új szerzemények az erkélyen

Arról volt szó, hogy több virág már nem jöhet az erkélyre, csak kihalásos alapon kerülhet új növény a gyűjteménybe vagy még úgysem. Elméletnek nem rossz, de nagyon nehéz a gyakorlati kivitelezése. Legutóbb mikor az IKEA-ban jártunk megláttam, hogy kengurumancsot árulnak. Természetesen nem az ausztrál erszényesek nyerészkedési célból történő, tömeges csonkolásáról van szó, hanem egy növényről melynek virága nagyon hasonlít a kenguruk mancsára.

2011. augusztus 6., szombat

Siófoki kalandok

2011.08.03.
Az úgy volt, hogy többen is megyünk, esetleg kocsival, ami manapság már nemcsak kényelmi de anyagi szempontból is sokkal előnyösebb. Azután, keverés-kavarás után, történelmileg úgy alakult, hogy mégis vonattal kell mennünk. Sajnos több törzsgárdatag is kénytelen volt lemondani ezt a bulit, így aztán szerda reggel csak hárman találkoztunk a Déliben, Tibor, Gyuri és jómagam. Nah és persze Béla Glancelung, de ők Tiborral amolyan kettő az egyben figurák. Végül is nem olyan rossz ez a tudathasadás, legalább sohasem vagy egyedül.
Azt beszéltük meg, hogy háromnegyed hétkor találkozunk a pénztárak előtt, de Tibor megveszi nekünk a jegyet, mivel ő úgyis előbb érkezik meg. A pénztárakhoz érve csak Gyurival találkoztam, Tibor sehol. Felhívom. Késik a metró- mondja, álljunk be addig a pénztárakhoz a sorba. Be is állunk és elég hamar sorra kerülünk. Tibor még sehol. Elkezdjük magunk elé engedni a mögöttünk sorban állókat, néhány elbambult embernek még udvariasan segítünk is, hogy melyik pénztárhoz legyen szíves odafáradni. Az emberek lassan megszokják, hogy két marha ott áll a sor elején és mindenkit maga elé enged. Ekkor jön egy rádióadóvevős, mellényes, fontosember és elkezdi terelgetni az embereket, gumiszalagokat huzigál az oszlopok között és kiparancsol minket a sorból. Mondja, álljunk félre és úgy várakozzunk. Tibor meg is érkezik hamarosan, átnyújtja a pénzt a korlát felett, mi Gyurival pedig ugrunk is a sor elejére, vesszük a jegyet. Siófokra, oda-vissza, tétre, helyre, befutóra.

2011. augusztus 2., kedd

Telč, Lednice kastélya

2009.05.21.
Utolsó reggel ragyogó napsütésre ébredünk, megyünk reggelizni. Nagy meglepetésünkre még dinnyét is kapunk. Reggeli után lehozzuk a bőröndöket, pakolunk be a buszba, immár figyelni kell arra is, hogy akik Győrben szállnak majd ki, máshová pakolják a cókmókjukat. Búcsút intünk Budějovice-nek és indulunk a dél-morvaországi Telč-be.

2011. július 24., vasárnap

Český Krumlov, Hluboká kastélya és még egy kis Budějovice

2009.05.20.
Első reggelink a szállodában kellemes hangulatban telik, bár a kínálat nem túl bőséges. Az idő nem is lehetne jobb, ragyogó napsütés vár minket, mikor reggel nyolckor egy kis Budějovice-i sétára indulunk, természetesen Zé vezetésével. Most már hivatalosan is megtekintjük a Főteret és úgy általában az óvárosi részt. Nagyon tetszik a város, szép állapotban vannak a régi történelmi emlékek.

2011. július 16., szombat

Kutná Horá, Konopiště kastélya és České Budějovice

2009.05.19.
Reggel szakadó esőre ébredünk, de már nem érdekel. Mindenki időben ott van reggelinél, utána mint a kisangyal visszük a bőröndöket a buszhoz. Csak menjünk már innen! Elhagyjuk Prágát, az eső esik de mintha már szakadoznának a felhők. Mai napi első állomásunk a Prágától 70 kilométerre fekvő, UNESCO világörökség listára 2001-ben felvett Kutna Hora vagy német nevén Kuttenberg városa.

2011. július 12., kedd

Prága

2009.05.18.
A szokásos reggeli harácsolós, csomagolós jelentek után indulunk Prágába. Nagyon vártam ezt a napot mert annyit szépet és jót hallottam Prágáról, hogy már nagyon vágytam megnézni. Azzal persze tisztában voltam, hogy egy nap nem lesz elég megismerni a várost, de gondoltam talán kapunk valami hangulatképet róla. Borús idő van, kicsit olyan mintha az eső nem tudná eldönteni, hogy most akkor mi legyen. Ülünk a buszon a reggeli dugóban, Zé kicsit ideges mert fél, hogy lekéssük az őrségváltást. A mai nap nem ő fog minket kalauzolni, hanem megkérte egy ismerősét, Cséfalvay Ildikót, aki úgy ismeri Prágát mint a tenyerét.

2011. július 6., szerda

Karlovy Vary és egy este Prágában

2009.05.17.
Reggel 7-kor már sorban állunk a reggelinél. Főtt virsli is járna bőségesen mindenkinek, ha a drága jó harácsoló természetű honfitársam nem éppen az orrom előtt halászná ki az utolsó nyolcat. Ebből jó ha négyet megeszik, de akkor is kell a többi, hogy legyen. Az, hogy a mögötte sorban álló többinek már nem jut az nem szempont. Neki legyen és kész. Megunom a birkaságot, kiugrom a sorból, öntök magamnak narancslevet (az a szokásos sárga izé) meg veszek valami péksüteményt.

2011. július 3., vasárnap

Königgrätz és a Cseh Paradicsom

2009.05.16.
Reggel korán keltünk, hogy még be tudjunk pakolni a bőröndökbe. A hotelszobánk ablakán kitekintve a szokásos szürkeség fogadott, vizes háztetők, kerregő villamosok, hideg nyirkosság. Mintha ez a szálloda valami különös ficsöre lett volna. El sem tudtam képzelni, hogy Brno-ban süthet a nap. Legalábbis a szálloda ablakában. Sajnos reggelinél folytatódott az előző esti vacsoránál tapasztalt töketlenkedés… össze-vissza ültettek minket, nem volt jó ahová előző reggel ültünk, de nem láttuk okát. A reggeli sem volt olyan bőséges mint az előző. Még rántott hús sem volt…  Az esős időnek köszönhetően minden különösebb lelkesedés nélkül, 8-ra már mindenki a buszban ült, irány Hradec Kralové avagy Königgräz a királynők városa. Szép tájakon haladunk, feltűnik, hogy szinte minden ház kertjében virít egy-két rododendron bokor.  Zé közli velünk, hogy most egy kis Karel Gott-ot fogunk hallgatni. Ízetlen tréfának vélném, ha az volna. De ő komolyan gondolja.