2009. május 28., csütörtök

Murano

Murano szigete van Velencéhez a legközelebb és szerintem nincs olyan ember aki ne tudná, hogy miről híres. A „velencei üveg”, „velencei kristály” és a „velencei tükör” minősítésű termékek szerte a világon mind erről a szigetről származnak. Nagyon régen még Velencében volt az üvegművesség központja, de az üvegolvasztás technológiájának sajátosságai miatt rendkívül gyakoriak voltak tűzesetek, ezért inkább kilakoltatták a műhelyeket Murano szigetére. Szegény mesterek nem hagyhatták el a szigetet többé, nehogy elárulják a titkukat másoknak, cserébe viszont kaptak kiváltságokat. Pl. lányaik beházasodhattak az előkelő velencei nemesség családjaiba. Murano is ugyanúgy épült mint Velence, azonban javarészt üveg műhelyekkel van tele és hát az épületek egy kicsit koszosak, elhanyagoltak. Sajnos csak egy ilyen üzem meglátogatása volt a szigetet érintő programban-vásárlással összekötve természetesen… Egy széles csatornán hajózunk viszonylag lassú tempóban a műhely felé, így azért valamennyit láttunk Murano épületeiből is.

2009. május 26., kedd

Burano

Nem nagyon van időm bánkódni a rövid Torcello-i tartózkodás miatt, mert egyből feltűnik Burano a valószínűtlenül színes kis házaival. A sziget lakosai mindig is halászattal foglalkoztak s azért festették színesre a házaikat, hogy a hazafelé úton hajózva már messziről lássák, minden rendben van, megvan a ház, nem égett le. Burano szigete a házain kívül még a csipkéjéről is híres. Sajnos már nem emlékszem rá kristálytisztán, de van valami mitológiai története is. Egy kalandozó hősbe beleszeretett egy szirénszerűség, de a hős hű maradt otthon hagyott szerelméhez és nem viszonozta a hallány érzelmeit. A szirént ez annyira meghatotta, hogy a hajó orránál fodrozódó vizet csipkévé változtatta, ezt a hős hazavitte a szigetre…bla-bla-bla...végülis nem járt rosszul a srác, mert ha valami rosszabb természetű szirént fog ki, hát nem biztos, hogy az a hullámból farag csipkét.

2009. május 23., szombat

Torcello a meglepetés sziget

Reggel egy picit tovább aludhattunk, mert később indult a busz. Most nem kellett megállunk sehol, hogy belépjünk Punta Sabbioniba (valószínűleg az előző napi belépő mára is érvényes volt) és kevesebb busszal is találkoztunk. Annak ellenére, hogy egy órával később indultunk most meg tudtunk állni a közelebbi parkolóban. Csak csodálkoztunk, hogy hová tűntek a népek. A hajóállomás is szinte üres, csak a bérelt helyeknél várakoztak emberek. Hát igen. Akik az „egybugyis” haláltúrára jönnek, azok vasárnap már visszafelé utaznak, így szinte nincs is tömeg. Hamarosan meg is jött a hajónk, ám most ellenkező irányban indultunk. Nagy szerencsénkre ma is sütött a nap, kezdett kellemes lenni a levegő.

2009. május 11., hétfő

Velence: első nap délután

Ha valamit megbántunk az egész utazásban, akkor az az, hogy befizettünk erre az ebédre. De hát mi voltunk a hülyék. Aranyszabály, hogy ami éttermet vagy étkezési helyet az idegenvezető ajánl azmindig szívás. Először persze jól hangzott, hogy három fogás meg ingyen bor. Le sem merem írni, hogy mennyiért. Maga az étterem egy több „kamrából” álló ipari turista etető állomás volt. Nekünk a legbelső kamrában jutott hely, se ajtó, se ablak. Szerencsére légkondi volt. Éppenhogy elfértünk az asztaloknál. Kis vietnámi pincérek pörögtek-forogtak és kihozták az első fogást amin háromféle tészta volt. Minimál adag.

2009. május 10., vasárnap

Velence: első nap délelőtt

Punta Sabboni kikötőjébe nem lehet csak úgy bejutni. A település előtt valamiféle kordonos, sorompós, bódés akadályon kellett átmenni, vagyis (nem kevés) belépti díjat kértek minden busztól. Már ennél a procedúránál kezdett gyanús lenni, hogy sokan leszünk Velencében. Mikor túljutottunk a belépésen elindultunk a buszparkoló felé. Idegenvezetőnk elmondta, hogy van egy parkoló a kikötő közelében és van egy másik kicsit feljebb. Hiába indultunk viszonylag időben nekünk már csak ott jutott hely. Ez egy murvás, drótkerítéssel körbevett hely. Elég nagy. A busz parkolását sárga mellényes emberkék irányították, kint volt a rendőrség és a tűzoltók is. A buszról leszállva sietnünk kellett a kikötőbe. Hosszú vágta.

2009. május 8., péntek

Lido di Jesolo: a bázis

Padovából legalább egy órát kellett még utazni Lido di Jesoloba ahol szállásunk és a késői vacsora várt. Útközben a buszon megnéztünk egy dokumentumfilmet mely azt taglalta hogyan lehetne megoldani az egyre gyakoribb és egyre magasabbra törő árvizeket. Velencét mindig is elöntötte időnként a víz -főleg a szent Márk teret ami ha jól tudom a város legalacsonyabb pontja- de sajnos mostmár a folyamatos magas vízállás miatt a sós tengervíz beszivárog a falakba, teljesen tönkretéve az épületeket. Később saját magunk is nagyon sok helyen láttuk ahogy a leomlott vakolat mögül kibukkanó téglákra vészjóslóan kiült a só. Az állandó "ázás" miatt a lakások dohosak, lakhatatlanok ezért a tulajdonosok inkább kiköltöznek a szárazföldre és időnként visszamennek szellőztetni. Felújításuk nagyon sokba kerülne de eladni persze nem akarják hiszen nagyon magas értéket képviselnek még így is. Egyre több házat látni lehúzott redőnnyel... :( Az árvizek elleni megoldásként egyfajta speciális zsiliprendszert választottak -ha jól emlékszem Hollandiában is ilyen van - aminek működését én most ugyan el nem magyarázom, de hatásosnak látszott... :) Másnap a városba hajózva láttuk is az épitkezést a lagúnában, szóval nem tökölnek évekig, készül a védelmi rendszer.

2009. május 6., szerda

Padova futtában

Idegenvezetőnk azt ígérte, hogy délután négyre már Padovában leszünk. Ennek nagyon örültem, mert nem sötétben szerettem volna megnézni a várost. Valóban odaértünk négyre de február lévén már elkezdett lemenni a nap...A városban az elsődleges cél természetesen a Szent Antal székesegyház volt. Egy nagy buszparkolóban álltunk meg majd az ilyenkor lesből támadó képeslapárusokon áttörve elindultunk.

2009. május 5., kedd

Avanti!

És végre elérkezett február 20. csütörtök hajnali fél négy... amikor megszólalt az óra... Bizony, a busz reggel ötkor indult a Déli pályaudvartól... és még a csomagolást is be kellett fejezni. Nadehát nincs az a korai időpont aminél ne kelnék fel frissen ha utazásról van szó. :)