Königgrätz és a Cseh Paradicsom

2009.05.16.
Reggel korán keltünk, hogy még be tudjunk pakolni a bőröndökbe. A hotelszobánk ablakán kitekintve a szokásos szürkeség fogadott, vizes háztetők, kerregő villamosok, hideg nyirkosság. Mintha ez a szálloda valami különös ficsöre lett volna. El sem tudtam képzelni, hogy Brno-ban süthet a nap. Legalábbis a szálloda ablakában. Sajnos reggelinél folytatódott az előző esti vacsoránál tapasztalt töketlenkedés… össze-vissza ültettek minket, nem volt jó ahová előző reggel ültünk, de nem láttuk okát. A reggeli sem volt olyan bőséges mint az előző. Még rántott hús sem volt…  Az esős időnek köszönhetően minden különösebb lelkesedés nélkül, 8-ra már mindenki a buszban ült, irány Hradec Kralové avagy Königgräz a királynők városa. Szép tájakon haladunk, feltűnik, hogy szinte minden ház kertjében virít egy-két rododendron bokor.  Zé közli velünk, hogy most egy kis Karel Gott-ot fogunk hallgatni. Ízetlen tréfának vélném, ha az volna. De ő komolyan gondolja.
Mivel ez egy cseh kulturális körút így cseh zenét is kell kapjunk-érvelt Zé. Egy rövid életrajz után minden tiltakozásunk ellenére jön Lady Karnevál és társai. Sajnos rám aranytorkú Karel hangja és dalai olyan hatással vannak mintha a Vogon költészet legremekebb műveit hallgatnám. Nem tudom hányadik érzékem volt aki szólt, hogy induláskor rakjam be a telefonom headset-jét, de most hálás vagyok érte.  Így most már én vagyok az egyetlen a buszban, aki vigyorogva és élvezettel hallgatja Gottot… illetve a Guns’n’Roses-t. Később integetnek, hogy már vége a kínzásnak, nyugodtan kivehetem a fülemből a dugókat. A cseh zenei kultúra következő állomása, Smetana következik. Tökéletes időzítéssel pont elhaladunk Litomyšl –Smetana szülővárosa- mellett, miközben Zé ismerteti életét, pályafutását és műveit. Meg is hallgatunk egy részletet a Hazám című művéből, ha jól emlékszem a Moldva ciklust. Nem kell mondanom, hogy ezt azért sokkal szívesebben hallgattuk.

A városhoz közeledve elhaladunk a Königgrätzi csata helyszíne mellett –nagy füves dombos puszta, valahol a távolban van valami emlékhely is- egy kis történelmi tájékoztatót kapva Zétől. E helyt meg kell jegyeznem, hogy az összes buszban töltött idő alatt Zé lelkiismeretesen és folyamatosan ellátott minket mindenféle információval, történelmi adatokkal, érdekességekkel amiket én személy szerint nagyon értékeltem.

Fatemplom
Közvetlen a város előtt megálltunk egy benzinkútnál egy kis technikai szünetre.  Metsző hideg szél fogad az autópálya mellett, jól esik a forró kávé.  A városba érve Zé mutogatja, hogy majd hol fogunk visszatérni a városnézésből a busz parkolóba. Valami Stadion mellett állunk meg, innen indulunk a városnéző túrára. Ahogy kiszállunk a buszból elkezd csöpögni az eső. Hurrá! Mostmár nagyon bosszús és kedvetlen vagyok. Nekem egyszerűen muszáj fotóznom! Ember ígéri, hogy tartja felettem, illetve inkább a gép felett az esernyőt… Utunkat egy parkban kezdjük, melynek egyik jellegzetes látványossága egy nagyon régi (16. sz.-i) görög katolikus fatemplom. Itt látok életemben először fekete kacsát. Lehet, hogy ő is most lát életében először embert, mert simán közel engedett magához. A parkból kilépve az eső is alábbhagy, egy utcán haladunk felfelé az óvárosi részhez. Megérkezünk az ilyenkor szokásos főtérre ahol a gótikus Szentlélek-székesegyház, közvetlenül mellette a „Fehér torony” valamint a Városháza fogadnak. Egyik helyre sem megyünk be, Zé előadást tart, miközben én fel-le rohangálok a többi fotóssal együtt, így semmit sem hallok az előadásból. Nem tudom mi a fenének kaptuk azokat az audioguide-okat ha nem használjuk.

Hradec Kralové
Nagyon jól néznek ki az ún. lábasházak, egy részük szépen fel is van újítva, hálás fotótéma. A hatalmas téren látható még a Régi városháza, a barokk Szűz Mária mennybevitele templom, a püspöki palota és az elmaradhatatlan pestis oszlop. Zé nem húzza sokáig a mondanivalót, menjen mindenki amerre lát. A felhők mögül néha felsejlik a nap. El sem hiszem. Bolyongunk a téren, a gyönyörű házakat nézegetve és valami étkezési lehetőség után kutatunk. Nagyon furcsa, hogy szinte teljesen kihalt a város. Alig lézeng egy-két ember a téren. A szóba jöhető éttermek zárva vannak. A fekete lóhoz címzett fogadó pedig horror árakkal, de nyitva van. Visszafordulunk a téren, míg végül egy cseppet sem autentikus, de szimpatikus olasz ristorante mellett döntünk. Meglepetésünkre Zé is ott ebédelt, így csatlakoztunk hozzá. Kulturált hely volt, és kifogástalan volt a kaja is, elfogadható áron. Megkóstoltuk a Gambrinus sört.  A nap határozottan kezdett előretörni. Minden értelemben. Ebéd közben Zét faggattuk a még előttünk álló programokkal látnivalókkal kapcsolatban.  Még volt egy kis időnk, Emberrel visszamentünk a Szentlélek-székesegyházba, ugyanis kaptunk egy tuti tippet egyik utastársunktól (szerintem egy nyugdíjas tanárnő aki elképesztő részletességgel dokumentálta kirándulásunk minden történelmi és kulturális monumentumát, fotókkal, videokamerával, jegyzetekkel, kiskönyvekkel ), hogy érdemes megnézni valami nagyon régi ón keresztelő medencét (1406) és ereklyetartót. Anyámmal a másik templomnál találkozunk ahová végülis nem sikerült bemennie. Zé információi szerint annál a templomnál kell a lépcsőn lemenni a buszhoz. Csak Zé azt nem mondta, hogy ha leérünk a lépcsőn, akkor jobbra vagy balra? Mit szépítsem, jól eltévedtünk. Ezzel nem voltunk egyedül, találkoztunk több utas társunkkal is akik csatlakoztak hozzánk, hiszen csoportban nagyobb az esély a túléléshez. Útközben kérdezgettük az elénk kerülő helyieket, hogy merre van a stadion és végül hatalmas kerülővel, meglehetősen bosszús állapotban megtaláltuk a buszt. Már csak ránk vártak. Az ég megint beborult, kezdett csepegni az eső.

Velké namesti

Délutáni célpontunk a Cseh Paradicsom volt. Legalábbis egy kis részlete, mivel a 125 négyzetkilométernyi területet nem lehet egy délután bejárni. Ez a Prágától egy órányira fekvő park nagyon népszerű a turisták körében, hiszen vannak könnyen járható panoráma útvonalak, de a sziklamászók is remek terepet találnak maguknak. A Cseh Paradicsom jelképe vagy jelképei a bizarr formájú homokkő sziklaoszlopok. Mire megérkezünk a parkolóba a nap határozottan süt, a felhők kezdenek elhúzni. Útközben látjuk egy pillanatra Jičín városát is, sajnos nem állunk meg meglátogatni Rumcájszt és a többieket.  A parkoló egy virágos rét mellett az elmaradhatatlan szuvenír boltok és étkezdék között terül el.  Leszállunk a buszról és nem hiszek a fülemnek. Ágyúlövést hallok az erdőből. Micsoda szerencse! Mint kiderül korhű egyenruhákba öltözve katonák állnak a parkolóhoz közel pózolva a fotósoknak és persze a többi érdeklődő jelenlévőnek. Valószínűleg a Königgrätzi csatára emlékeztek a derék polgárok és mi sajnos pont az események végére étünk oda, de így fantasztikus volt a látvány.

A csapat
Miután készítettem vagy egy tucat fotót integettek, hogy jó lenne ha elszakadnék végre a témától mert indul a csoport felfelé a hegyen. A homokkő sziklákig nem kellett  túl magasra mászni de azért elég fárasztó volt a túra. Többen felmásztunk a sziklákra is a jobb kilátás reményében. Mondanom sem kell a levegőt harapni lehetett a felhők pedig láthatóan feladták a küzdelmet.  Lefelé menet összetalálkoztunk néhai kutyám alteregójával, sikerült megsimogatnom is.

Cesky Raj
Késő délután indultunk új szállásunk felé amiről csak annyit tudtunk, hogy valahol Prága mellett van.  Egy völgyben fekvő pici faluba érünk, itt van a Vlltava szálloda, szakadt, erősen szocreál téglatest a Vltava (Moldva) folyó partján. Elfoglaljuk a szobákat, három éjszakát fogunk itt tölteni. Nem sokkal ezután már mehettünk is vacsorázni, jó éhesek voltunk már. A pincérek nem igazán voltak a helyzet magaslatán sikerült 1,5 óra alatt lebonyolítani a dolgot. Valami zavaros lötyi volt a leves, utána tokány rizzsel végül fagyi-piskóta-gyümölcs kombó volt a desszert.  Inni természetesen sört ittunk, de ezzel is kavartak a pincérek (mi van-mi nincs és egyáltalán mennyi az annyi). A hosszúra nyúlt vacsora után szinte mindannyian kisétáltunk a szálloda mögé közvetlen a folyó partjára.

Rez
Észrevettük, hogy egy gyalogos híd visz át a túlpartra ahol a meredek hegyoldal aljában ment a vonat, a híd pedig a řež-i vasúti megállót kötötte össze a faluval. A hegyoldal végestelen végi g teli volt virágzó akácfákkal.  Nagyon kellemes esti sétát tettünk át a hídon és vissza, egymással ismerkedve, beszélgetve. Mint másnap reggel megtudtuk, akik a folyó felöli oldalon kaptak szobát egész éjjel élvezhették az elhaladó vonatok zaját. Másnap Karlovy Vary várt ránk és előreláthatóan ragyogó napsütés.

Megjegyzések

  1. tetszett! :) várom a másnapot és olvasom majd a többit is :)

    VálaszTörlés
  2. Jó lesz meglátod. Főleg a vacsora! :)) Köszi, hogy benéztél! :)

    VálaszTörlés
  3. Szép lehetett nagyon, legalábbis a fotók alapján biztosan. A kihalt város pedig a számomra ideális fotótéma. Ezt jó lenne itt a városban is meghonosítani. Egyszer voltam a cseheknél, de a kajáik nem ízlettek. Bár lehet, rossz helyen próbálkoztam.

    VálaszTörlés
  4. Hát lehet, hogy rossz helyen próbálkoztál, mert mi pl. a prágai étteremben igen jót ettünk. :)

    VálaszTörlés
  5. Emlékszem egy kis kirakati ablakon át árusított micsodára. Két olasz felvágott között sajt és az egész panírozva, kisütve. Fejenként vettünk hármat, de annyira tömény és nehéz kaja volt, hogy kettőnél több nem ment le senkinek.

    VálaszTörlés
  6. Na ilyennel mi nem találkoztunk. Csak lángos ettünk ablakon keresztül. Az viszont jó volt.

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése