2009. június 24., szerda

Vicenza-Budapest

Lehet, hogy eretnekség, de már semmi kedvem nem volt megállni még egy helyen, mert tudtam, hogy hosszú út áll még előttünk és jó lett volna minél előbb haza érni. Persze ez nem kívánságműsor, benne volt a programban így hát megálltunk. Szerencsére a város nincs messze Veronától és már legalább irányban volt. Vicenza-t Palladio városaként szokták emlegetni, aki egy 500 évvel ezelőtt született neves reneszánsz építész volt, és gyakorlatilag összepalotázta, villázta a környéket, de főként ezt a várost.

2009. június 21., vasárnap

Verona

Utolsó reggel kicsit korábban kelünk, befejezzük a csomagolást és megyünk reggelizni, utána bepakolunk a buszba. Hideg van, a nap sem süt. Nincs túl jó kedvem. Tudom, hogy még megnézünk két várost és ennek örülök is, de azután megyünk haza. Pedig maradnék még. Elindulunk a kihalt Jesolo-n át, azután végig a lagúna mellett haladunk az autópályáig. Sajátságos hangulata van a párás-borús időben. Legszívesebben kiszállnék, és csónakba ugorva beeveznék a nádasba. A nap nem akar kisütni. Nem emlékszem mennyi ideig utaztunk, de egyszercsak megérkeztünk Veronába, ahol a busz villámgyorsan kidobott minket a Piazza Bra téren, mert neki ott tulajdonképpen tilos volna megállni. Első állomásunk máris ott van a téren, a világ legszebb köztéri vécéje. Csak 50 cent egy menet. Valóban tiszta márvány, meg mozaik, csecse-ragya. Miután mindenki végzett megyünk tovább.

2009. június 2., kedd

Néhány szó a karneválról

Mielőtt virtuálisan tovább mennénk Verona, Vicenza felé, mondanék néhány szót a magáról a karneválról is. Először is szögezzük le: iszonyatosan sokan jönnek ilyenkor Velencébe. Egyre többen. Ha valaki a karnevált szeretné megnézni akkor sajnos ezzel számolnia kell. Ha viszont úgy indulunk neki, hogy megfogadjuk, nem bosszankodunk a tömeg miatt, biztosan jól fogjuk érezni magunkat. Tegyük hozzá bíztatásként, hogy igazán csak a Szent Márk téren és környékén van nagy tömeg. Minél távolabb kerülünk a központtól, annál kevesebben lesznek. Mondjuk az is igaz, hogy a legnagyobb töménységben viszont itt fordulnak elő a jelmezesek. De hát valamit valamiért.

Velence: második nap délután

Ugyanott köt ki hajónk Velencében mint előző nap, ismét megbeszéljük az esti találkozó helyét is idejét. Ma, este hétig maradhatunk a szigeten ami azt jelenti, hogy sötétben megyünk már vissza. A mai délutánban két fakultatív program van tervben. Az egyik: végig hajózni vizitaxival a Canal Grande-n, a másik: a Santa Maria Gloriosa dei Frari templom meglátogatása. Sajnos készpénz hiány miatt az előbbit ki kellett hagyni, pedig ha előre láttuk volna az előző napi ebédet… Annak az árából el tudtunk volna menni. Márcsak a fotózás szempontjából is jobb lett volna, mivel ígéret szerint lassan megy végig a hajó (később megtudtuk, hogy nem mindenki tudott fotózni, csak aki kint ült a hajó végében). De hát ez van, nincs mit tenni. A Frari templomba viszont mindenáron be akartunk menni. Mivel a fakultatív programban a taxizás után következett a templom ezért ezt magunknak kellet intézni.