Kutná Horá, Konopiště kastélya és České Budějovice

2009.05.19.
Reggel szakadó esőre ébredünk, de már nem érdekel. Mindenki időben ott van reggelinél, utána mint a kisangyal visszük a bőröndöket a buszhoz. Csak menjünk már innen! Elhagyjuk Prágát, az eső esik de mintha már szakadoznának a felhők. Mai napi első állomásunk a Prágától 70 kilométerre fekvő, UNESCO világörökség listára 2001-ben felvett Kutna Hora vagy német nevén Kuttenberg városa.

A város két dologról is híres, a hajdani nagyon gazdag ezüstérc lelőhelyről és az ehhez kapcsolódó pénzverdéről, a másik nevezetessége pedig, Közép-Európa legszebb gótikus temploma a Szent Borbála-katedrális. Az út nem lenne hosszú, de folyamatos útelterelések vannak. A terelésre kijelölt utak azonban nem mindig engedélyezettek buszok számára. Sofőrünk, akiről eddig nem nagyon szóltam, egy kicsit kezd ideges lenni, ami az ő esetében azt jelenti, hogy kb. 0,01%-al felment a vérnyomása.

Szent Borbála

Végül mindenféle kerülőutakon keresztül elérünk Kutna Horába. Közvetlen a katedrális mellett van egy nagy parkoló, itt leszállunk a buszról. Szerencsére az eső már nem esik. A katedrális tényleg csodálatosan szép, bár egyik felét éppen renoválják. Bemegyünk, Zé egy magyar nyelvű tájékoztatóval a kezében körbe vezet minket.

Valakinek mindig belelóg a feje

Fotózni elvileg csak ott lehet ahol ezt táblákkal jelzik. Ahogy nézem ez senkit sem zavar. Szép volt a templom belül is de a külső része volt igazán látványos. A katedrális mellől lelátni a városkába. Szerencsére van egy kis időnk fotózni mielőtt elindulunk lefelé. Nagyon hangulatos városka, kár, hogy úgy átrohanunk rajta.

Kutná Horá

 Megnéznénk még valamit, de nem lehet mert filmforgatás miatt le van zárva a fél város. Valami kosztümös filmet forgatnak. Franciák, gondoltam egyből, amikor megláttam Frédéric Diefenthal-t nekem félig háttal állni. Sikerült menetben egy fotót készítenem róla, de nem tudtunk megállni egy másodpercre sem, mert rendkívül harcias biztonsági emberek készültek letépni a bámészkodók fejét. 

Kellék

Az Olasz udvart szerencsére meg tudjuk nézni. Ez egy négyszárnyú palota, itt működött a híres pénzverde. Azért hívják olasznak mert annak idején Itáliából jöttek mesterek megmutatni a cseheknek hogyan lehet érmét verni az ezüstből. Itt is lett volna még mit nézni de nem sok időnk van bámészkodni, késében vagyunk. Páran bemennek az ajándék boltba én meg egy erkélyre megyek fel, de nincs ott semmi. Anyám vesz egy nagyon szép szuvenírt, a hírneves ezüst tallér hiteles másolatát. 

A pénzverde udvara

Ezek után kapunk még a főtéren egy kis pihenő időt kávézni. Illetve esetemben forró csokit inni. Sajnos ennyi volt, megyünk vissza a buszhoz. Határozottan az a véleményünk, hogy ide még vissza kellene jönni… volt valami a városka hangulatában ami nagyon megfogott és úgy éreztük méltatlanul keveset láttunk belőle. Na ja, a menetrend az menetrend. 

Az idő határozottan javulni kezdett és mire Konopiště kastélyához érünk, már hétágra süt a nap. A kastély maga leginkább volt tulajdonosairól, a tragikus körülmények között elhunyt Ferenc Ferdinánd trónörökösről és feleségéről Chotek Zsófiáról híres. 

Konopiště kastélya

Útközben Zé elmondja élettörténetüket, hogyan néztek ki, beszél arról hogyan ismerkedtek meg és hogy ez bizony szerelem volt a javából. A császári család eleinte ellenezte a házasságot mivel Zsófiát –hiába volta a legrégebbi cseh nemesi család tagja- rangon alulinak tartotta és emiatt elég durva feltételeket támasztott, amikor végül mégiscsak belement a dologba. Azon kívül, hogy születendő gyerekeiket eleve kizárták a trónöröklési sorból, Zsófiának rengeteg megaláztatásban volt része. Nem illette meg a jövendő császárné cím, nem ülhetett a császári páholyban, nem utazhatott a császári hintóban, meg csupa ilyesmi, egyszóval lenézték, csak másodosztályú személy volt az udvarnál. 

Ezek után érthető módon nagyon szerettek három gyermekükkel Konopiště-ben lenni, távol a császári udvartól és a protokolltól.
Ferenc Ferdinánd szenvedélyes vadász lévén, 1887-ben megvette és vadászkastéllyá alakíttatta át Konopiště ősi várát. Erről a szenvedélyéről árulkodik a kastéy fegyver és trófea gyűjteménye is.

Egyszóval Zé annyit mesél róluk, hogy mire odaérünk már úgy érezzük, vendégségbe megyünk a főhercegi párhoz. A buszt lerakjuk a töküres, hatalmas parkolóban. Ezt követően egy jó kis kaptatón haladunk felfelé, de hát ez már csak így van az ilyen várszerű építményeknél. Gyönyörű zöld itt minden, hatalmas fák, bokrok veszi szorosan körbe a kastélyt, ezért aztán nem is nagyon lehet lefotózni. Nem véletlen, hogy a prospektusokban is inkább légi felvételek szerepelnek. Megérkezünk a kastély bejáratához, ahol a várárokban lakik –a prospektus szerint- Kázmér a medve. És tényleg ott van. Szép nagy helye van, láthatóan elégedett a sorsával. 

Kasimir

A kastély udvarán várunk a belépésre. Mivel elég sokan vagyunk Zé kettéosztja a csapatot. Az első csoport megy a kastélyt megnézni, addig a második csoport pedig a rózsakertet tekintheti meg. Mi az első csoportba kerültünk, így aztán már megyünk is befelé. Legnagyobb sajnálatomra nem a hercegi pár privát szobáit néztük meg, pedig az szerintem sokkal érdekesebb lett volna, hanem a vendégszobákat és az ebédlőt. Mint később megtudtuk, a privát részleget éppen felújították, ezért nem tudtunk oda menni. Egy szimpatikus hölgy jön velünk, németül magyaráz, Zé pedig fordít.

Rózsakert

A látogatást egy trófeákkal agyig rakott folyosón kezdjük. A tájékoztató szerint mintegy 900 darab van belőlük felaggatva és őszintén szólva engem ez elborzaszt. Rém kényelmetlenül érzem magam a sok agyar meg koponya valamint a szemrehányóan csillogó üvegszemek kereszttüzében. Megnézzük az ebédlőket, a vendégszobákat, köztük azt is ahol II. Vilmos Német császár aludt mikor itt járt vendégségben. 

Zsírpáva

A látogatás végeztével lesétálunk a rózsakertbe ahol most éppen egy darab rózsa sincs, ellenben vannak helyette pávák. Ezek valamiféle turistákra szakosodott koldulórendi szárnyasok lehetnek, mert amint meglátnak minket, azonnal felcsapják a legyezőt és elkezdenek forogni. Gondolom szegény jószágok némi baksist várnának a mutatványért, de nálunk éppen nincs semmilyen pávaeledel. 

Produkció

A sértődött állat egy idő után összecsukja a tollait és csalódottan tovább lépeget, lelki füleimmel hallom, ahogy csőre alatt morog valamit ezekről a mai turistákról. 

Közben a felhők felszívódtak, ragyogóan süt a nap. Sétálunk még a hatalmas árnyas fák között egy kicsit, itt-ott szobrokkal és duzzogó pávákkal találkozunk. 

Napfürdőzés

Végül délután ötkor indulunk České Budějovice-be. A buszon Zé még elmeséli a főhercegi pár utolsó napját és a merénylet körülményeit. Annak ellenére, hogy azért többé-kevésbé tudjuk mi történt akkor Szarajevóban és ennek mi lett a következménye mégis más szempontból látjuk az eseményt, hiszen ez most már két általunk is ismert ember tragédiája, nem csak egy „személytelen” casus belli. Kicsit elkomorodunk, de szerencsére új fejezet és vidámság következik: Dél-Csehország.

Főtér

Budějovice-ben a Három Oroszlán Hotelben van a szállásunk, flottul megy a szobakiosztás, nagyon szimpatikus és lelkes a személyzet. Nagyon kedvesek, segítőkészek, ellentétben az előző két szállással. A szobák nem túl nagyok, de tiszták, csakúgy mint a fürdőszoba. Az előző helyen ezt nem mondhattam el… Szobánk ablaka egy templom hátuljára néz, csak remélni tudjuk, hogy hajnalban nem harangszóra fogunk ébredni. Kipakolás után megyünk vacsorázni. Hát itt is lehet érezni a különbséget, kicsit magasabb színvonalú a kiszolgálás. Jön a pincér és kérdezi, hogy mit kérünk inni vacsorához. Az nem kérdés, hogy sört kérünk, de Ember megszokásból megkérdezi, hogy milyen sörük van. Egy pillanat szünet áll be a társalgásban, mintha a pincér nem értené a kérdést. Azután leesik a húszfilléres, hiszen itt csak egyféle sör lehetséges… České Budějovice a méltán híres Budvar vagy más néven a Budweiser sör hazája. Szóval ez olyan volt mintha valaki megkérdezné a római pápától, hogy milyen vallású… Az esti menü gombaleves (hamutál nélkül), rablónyárs krumplipürével és csokis piskóta. 

Malse

Vacsora után irány az óvárosi rész, legnagyobb örömünkre nagyon közel van a szállodához. Kellemes sétát teszünk a naplementében fürdő Malse folyó partján, végül a II. Ottokár királyról elnevezett főtéren kötünk ki ahol ücsörgünk még egy kicsit, kiélvezve a hatalmas téren álló Sámson-kút, a Városháza és lábas házak által nyújtott látványt. Alig láttunk valamit a városkából, de máris nagyon tetszik, jó itt lenni. Nagy várakozással nézünk a következő nap elébe, másnapi úti célunk Dél-Csehország gyöngyszeme: Český Krumlov. Nem fogunk csalódni.