2013. január 21., hétfő

Őszapó invázió II.


Most pedig jöjjön a második felvonás az őszapós képekből. Egyszerűen nem tudok napirendre térni afelett, hogy hogyan lehet egy kismadár ennyire aranyos. Úgy értem a cinkék is azok, meg úgy általában az ilyen kis tollcsomók, de ez a madárfajta mindent visz. A hangjuk is nagyon jópofa. Egy kicsit olyan mint amikor egy autóban csúszik az ékszíj, de közben valaki a háttérben egy sípoló kislabdát nyomogat. Ritka a magányos őszapó, mindig egy kisebb csapat jön, érdekes, hogy a két alfaj milyen jól megfér egymással.

2013. január 19., szombat

Őszapó invázió I.



Tél van, hó van, kint lóg az erkélyen mindenféle madáretető készség, tele olyasmivel mi szem-csőrnek ingere. Érdekes módon, idén szinte csak a cinkék jönnek. A verebek teljesen eltűntek, elég rossz érzés erre gondolni. Néha jönnek a galambok is, hogy felporszívózzák amit a cinkék leszórtak, az erkélyablakon lévő koszfolt-sziluettek alapján arra engedek következtetni, hogy gerlék öngyilkos csapatai is jártak erre, de még nem jutottak el az erkélyre való leszállás gondolatáig.

2013. január 4., péntek

Sárkánytárs



Évadzáró bejegyzésemben megígértem, hogy lesz újabb üvegfestéses bejegyzés, könnyen tehettem, hiszen akkor már javában festettem, és dokumentáltam a most következő képet. Ezúttal Amy Brown, Companions című képét választottam, melyen egy fekete hajú lány kezében egy kis sárkány ücsörög. Szerintem nagyon üvegre valóak Brown képei, bár bevallom, nem mindegyik tetszik. Némelyik meglehetősen giccses, és sajnos az arcokat sem mindig találja el. Ez az ominózus képe is sokáig váratott magára, mert nagyon nem volt szimpatikus a képen szereplő hölgy tekintete. Azután, egyszer csak megvilágosodtam és rájöttem, hogy ha nem tetszik, akár át is rajzolhatom az én ízlésemnek megfelelőre. Egy valamit viszont nagyon tud a művész, méghozzá sárkányt rajzolni.