De mi is az az üvegfestés?

„Értem én, hogy gőzgép, de mi hajcsa?” Valahogy így áll hozzá a dologhoz a legtöbb, ezt a technikát nem ismerő ember. Vannak azért, akik hallottak róla valamit, de sajnos sokan keverik a matricafestéssel, amit leginkább a gyerekek szoktak használni. Volt mikor megkaptam, hogy „Áááá, ilyet a Pistike is szokott/tud csinálni!” Persze én is így kezdtem az üveges pályafutásomat, de erről majd később. Létezik azonban egy sokkal komolyabb technika is, ami szintén ezen a néven fut, talán legismertebb magyar képviselője Róth Miksa volt. A kortársak közül Hefter Lászlót említeném meg, akinek nemrég jártam a pannonhalmi galériájában is. Ez egy teljesen más fajsúlyú dolog, nem is hasonlítanám össze azzal, amit én csinálok.


Sokan látják a képeimet és nem tudják elképzelni, hogy hogyan is készültek. Mivel úgy érzem őszintén érdeklődnek iránta, ezért most leírom, hogy miként is kell ezt az egészet elképzelni. Mindenekelőtt szólnék egy pár szót arról, hogy hogyan is keveredtem bele az egészbe. 2004 őszén Tita barátnőmnél tettem látogatást és nagyon megtetszettek az ablakokra ragasztott izék. Mint kiderült, az izék azok üvegmatricák voltak. Látván lelkesedésemet, azonnal elém pakolta a matricafesték készletét és még aznap este elkészült első matrica képem, ami egy akváriumot ábrázolt két aranyhallal. Iszonyúan büszke voltam magamra. Hamarosan már saját festék készletem volt és gyártottam az ötleteket meg a matricákat. Egy idő után többen figyelmeztettek, hogy már túlhaladtam a matricafestés korlátait, amiket én festek, azok inkább rendes üvegre kívánkoznak. Én persze tiltakoztam, látván mások műveit, azt gondoltam, hogy ez nekem túl magas, én ilyet úgysem tudnék soha.

Ismét Tita jelentette a fordulópontot, amikor pár hónappal később, egy pénteki nap eljött hozzánk az üvegfestékeivel és kontúrjaival, mondván ő most megmutatja, hogy igenis meg tudom ezt csinálni. Egy végtelenül egyszerű tehenes képet választottunk ki mintának és nekiláttunk. Persze Titának jobban ment a kontúrozás, de azért én sem panaszkodhattam. Nemsokára készen lett az első üvegképem. Mivel nekem még nem voltak üvegfestékeim ezért nálam hagyta az ő készletét és innen már nem volt megállás. Azóta sok képet megfestettem, kitapasztaltam, hogy nekem melyik fajta kontúr a megfelelő, milyen festékeket kedvelek. Azt azonban ennyi év után sem jelenthetem ki, hogy most már mindent tudok, ugyanis minden egyes kép festésénél tanulok valami újat, vagy rájövök valami apró trükkre.

A bika orrát Tita kontúrozta

Az üvegfestés menete a megfelelő kép kiválasztásával történik, ugyanis mindent nem lehet megfesteni üvegre. Az a fontos, hogy legyenek a képnek kontúrjai és ne legyen túlságosan árnyékolva. A téma meghatározza a méretet is, amekkorában meg lehet festeni a képet. Ha nagyon aprólékos, akkor csak nagyobb méretben lehet elkészíteni, és ellenkezőleg, ha túl nagy „darabokból” áll a kép akkor meg inkább kisebb méretben fog jobban mutatni. Vannak kedvenc témáim és jobb szeretek olyan képet festeni ami kihívást jelent számomra. Vannak tervben olyan képeim, amiket biztosan meg szeretnék egyszer festeni, de még nem érzem rá felkészültnek magam. Van olyan kép is, amit régóta szerettem volna megfesteni és most érkezett el az az idő, hogy úgy érzem meg tudom csinálni. Többnyire mások által kitalált képeket ültetek át üvegre, de tervezem, hogy saját minta alapján is készítsek képeket.

Az előkészítés legelső fázisa, hogy a kiválasztott képet kinyomtatom fekete-fehérben és filctollal megrajzolom a kontúrozandó vonalakat. Ez azért fontos, mert amikor már kontúrozok, nem azzal kell foglalkoznom, hogy mely vonalakat kell meghúznom, azok hogyan érnek össze, mit határolnak, stb., hanem a tubusra tudok koncentrálni.

Kontúr párbaj

Amikor kész a minta akkor felragasztom az üveg aljára, hogy ne csúszkáljon. Üvegtisztítóval letakarítom az üveget, hogy ne legyen zsíros, poros a festendő üvegfelület. Ezután jöhet a kontúrpaszta. Ennek feladata, hogy a különböző színű cellákat elhatárolja egymástól. Fontos, hogy elég „magas” legyen, különben könnyen összefolynak a szomszédos cellák színei. Az sem hátrány, ha sikerül minél egyenletesebben, egyforma vastagon megrajzolni egy vonalat. Sok gyakorlással lehet megtapasztalni, hogy egyes kontúrok tubusát milyen erősen kell nyomni és milyen sebességgel kell húzni a vonalat ahhoz, hogy egyenletesen jöjjön ki a paszta.

Egyenletesen

A kontúrozást érdemes mindig a kép közepétől kiindulva kezdeni és fokozatosan kifelé haladni. Ezen kívül figyelni kell arra is, hogy nehogy elmaszatoljuk kezünkkel a már meghúzott vonalakat. Természetesen sokféle márkájú kontúr kapható és márkákon belül kis többféle szín közül választhatunk. A képeim 90%-át egyféle kontúrral készítem, ez a Ferrario (APA Craft) bronzszínű kontúr. Próbáltam többfélét is, de nekem ez jött be a legjobban.

Kontúr paletta

Amikor megszáradt a kontúr jöhet a festés. Ezeket a folyékony halmazállapotú festékeket két csoportra szokták osztani. Az első a vízbázisú üvegfestékek, a második pedig az oldószeres üvegfestékek csoportja. Tudom, hogy a víz is oldószer, de akkor is így különböztetik meg őket. Az oldószereken belül, lehet benzines vagy terpentines a festék.

Az alapszínek

Csakúgy, mint a kontúroknál, a festékeknél is többféle márkából lehet választani. Én a Hobby Művész saját kiszerelésű (eredetileg olasz gyártmányú) terpentines üvegfestékeire esküszöm. A széles színpalettáról mostanában már csak az alapszíneket veszem meg, a többi színt jobb szeretem magam kikeverni. Időnként fémszínű pigment porokat is szoktam a festékekbe szórni, amivel különleges hatásokat lehet elérni.

Tüsszögni veszélyes!

Az üvegfestőket két nagyobb csoportba lehet sorolni a festő eszközeik szerint, vannak az ecsettel és vannak a saslik pálcával festők. Jómagam a saslikpálcások táborába tartozom, de a festéshez időnként fogpiszkálót és tűt is használok. Ez utóbbit egy parafa dugóba szúrom a vastagabbik végénél, így sokkal könnyebb megfogni. Ezen kívül töménytelen papírtörlőt és fültisztítót is használok, festéshez pedig mindig gumikesztyűt húzok a kezeimre, mert elég nehéz a bőrre került festéket eltávolítani és valószínűleg nem is túl egészséges.

Ecsetek

A saslikpálcáról a megfelelő cellába csöpögtetjük, majd elterítjük a festéket, ügyelve arra, hogy a mindenhová jusson belőle a kontúrhatárokig. Az üvegfestés nagy türelemre tanít, ez nem a kapkodók „sportja”. Nagyon gondosan, odafigyelve, megfontolt mozdulatokkal ajánlatos dolgozni, mert hamar megtörténik a baleset és könnyen tönkre tehetjük többórás munkánkat. Nem tudom az univerzum mely törvénye miatt, de például a kékfestékes üveg szokott a leggyakrabban kiborulni és mindent elárasztani.

Háztáji keverékek

A kontúrok száradásához elméletileg elég egy pár óra is, azonban ha tehetem, akkor egy egész napot hagyok rá. A festékek lassabban száradnak, de elég alattomosan csinálják. Ha egyszer felkerülnek az üvegre, akkor csak egy pár percünk van az esetleges javításokra, utána már csak „gányolni” lehet. Éppen ezért szoktam nagyon örülni a kamikáze muslicáknak, ha későn veszem észre a titkos, szabotáló akciójukat, csak nehezen tudom őket nyom nélkül eltávolítani. A teljes száradás több nap is lehet, de egy nap után már gond nélkül hozzá lehet nyúlni a képhez.

Igyekeztem minden elmondani, de biztosan kifelejtettem dolgokat, amik nekem triviálisak de másnak esetleg nem egyértelmű. Mindennel együtt remélem, hogy sikerült némi képet adnom arról hogyan is készülnek a képeim.