2011. augusztus 29., hétfő

Harc az erkélyen

Az alkohol öl, butít és nyomorba dönt. Ezenkívül, fertőtlenít és remekül lehet vele irtani a gyapjastetveket. A levéltetvekkel általában könnyedén elbánok, azonban a pajzstetvek vagy még inkább a gyapjas pajzstetvek már nehezebb diónak bizonyulnak. Gyakorlatilag kiirthatatlanok. A növény amit megtámadnak fokozatosan legyengül, ráadásul a tetvek járulékos hatására még a korompenész is megtámadhatja, s a végén meg kell válni tőle.

2011. augusztus 27., szombat

Cinque Terre

2009.08.30.
Cinque Terre vagyis Öt Föld. Valójában öt egymás mellett fekvő kis halászfaluról van szó, melyek a Ligur-tenger szinte megközelíthetetlen, sziklás partjaira épültek. A halászfalvakat a Cinque Terre Nemzeti Park veszi körbe és természetesen az UNESO Világörökség részét képezik. A települések sorrendben: Riomaggiore, Manarola, Corniglia, Vernazza, Monterosso al Mare.

2011. augusztus 24., szerda

Montecatini

2009.08.29.
Előző nap érkeztünk Zalaegerszegre anyósomékhoz, így kapásból letudtunk a közel 1000 kilométeres útból 250-et. Kicsit, na jó, nagyon izgultunk, mert még sohasem tettünk meg ekkora utat az autóval. Reggel hétkor elindultunk a szlovén határ felé. Reggel hét óra húsz perckor pedig már el is tévedtünk. Gellénházán valahogy nem tartották fontosnak kitáblázni azt az elhanyagolható információt, hogy hol is kell jobbra fordulni, ha Rédicsnél szeretnénk átlépni a határt. Telefonos segítségkérés után már irányba voltunk mikor soha nem látott záporeső kapott el minket. Szerencsére mire Rédicshez értünk már elállt az eső. Itt megtankoltuk az autót és átléptük a határt. Furcsa érzés volt nézni a szürreális hatású, enyészetnek kitett régi határállomást. Egy teremtett lélek sem volt még a környéken se, mindent felvert a gaz.

2011. augusztus 23., kedd

Toszkána, de hogyan?

2009. nyár eleje
„Hová megyünk nyaralni? Toszkánába?”- kérdeztem az Embert aki ettől nagyon meglepődött. Nemrég jöttünk vissza a Cseh körútról és még a februári karnevált sem felejtettük el teljesen, ezért nem érezte teljesen indokoltnak a kérdésemet. Végül megegyezünk, hogy nyáron sehová sem megyünk, de ősszel irány Toszkána! Eddig csak könyvekből, fényképekről és filmekből ismertem, de valahogy elérhetetlen célnak éreztem, úgy gondoltam ez olyan hely ahová én úgysem jutok el. Szóval egy régi álmom látszott megvalósulni.

2011. augusztus 15., hétfő

Állatkert

2011.08.13.
Állatkertbe menni fotózni hálás dolog. Még a legelvetemültebb időjárási körülmények között is, mint amilyen most volt, lehet valami jó képet lőni. Nem volt nagy a hőség, de fullasztóan párás volt a levegő. Mivel tudtunk olcsón szerezni belépőjegyeket, így a többiekét is mi vettük meg. Délután kettőkor találkoztunk a főbejárat előtt, Dani, parkolási anomáliák miatt késett egy kicsit (nem is kicsit), majd beléptünk a kapun.

2011. augusztus 12., péntek

Új szerzemények az erkélyen

Arról volt szó, hogy több virág már nem jöhet az erkélyre, csak kihalásos alapon kerülhet új növény a gyűjteménybe vagy még úgysem. Elméletnek nem rossz, de nagyon nehéz a gyakorlati kivitelezése. Legutóbb mikor az IKEA-ban jártunk megláttam, hogy kengurumancsot árulnak. Természetesen nem az ausztrál erszényesek nyerészkedési célból történő, tömeges csonkolásáról van szó, hanem egy növényről melynek virága nagyon hasonlít a kenguruk mancsára.

2011. augusztus 6., szombat

Siófoki kalandok

2011.08.03.
Az úgy volt, hogy többen is megyünk, esetleg kocsival, ami manapság már nemcsak kényelmi de anyagi szempontból is sokkal előnyösebb. Azután, keverés-kavarás után, történelmileg úgy alakult, hogy mégis vonattal kell mennünk. Sajnos több törzsgárdatag is kénytelen volt lemondani ezt a bulit, így aztán szerda reggel csak hárman találkoztunk a Déliben, Tibor, Gyuri és jómagam. Nah és persze Béla Glancelung, de ők Tiborral amolyan kettő az egyben figurák. Végül is nem olyan rossz ez a tudathasadás, legalább sohasem vagy egyedül.
Azt beszéltük meg, hogy háromnegyed hétkor találkozunk a pénztárak előtt, de Tibor megveszi nekünk a jegyet, mivel ő úgyis előbb érkezik meg. A pénztárakhoz érve csak Gyurival találkoztam, Tibor sehol. Felhívom. Késik a metró- mondja, álljunk be addig a pénztárakhoz a sorba. Be is állunk és elég hamar sorra kerülünk. Tibor még sehol. Elkezdjük magunk elé engedni a mögöttünk sorban állókat, néhány elbambult embernek még udvariasan segítünk is, hogy melyik pénztárhoz legyen szíves odafáradni. Az emberek lassan megszokják, hogy két marha ott áll a sor elején és mindenkit maga elé enged. Ekkor jön egy rádióadóvevős, mellényes, fontosember és elkezdi terelgetni az embereket, gumiszalagokat huzigál az oszlopok között és kiparancsol minket a sorból. Mondja, álljunk félre és úgy várakozzunk. Tibor meg is érkezik hamarosan, átnyújtja a pénzt a korlát felett, mi Gyurival pedig ugrunk is a sor elejére, vesszük a jegyet. Siófokra, oda-vissza, tétre, helyre, befutóra.

2011. augusztus 2., kedd

Telč, Lednice kastélya

2009.05.21.
Utolsó reggel ragyogó napsütésre ébredünk, megyünk reggelizni. Nagy meglepetésünkre még dinnyét is kapunk. Reggeli után lehozzuk a bőröndöket, pakolunk be a buszba, immár figyelni kell arra is, hogy akik Győrben szállnak majd ki, máshová pakolják a cókmókjukat. Búcsút intünk Budějovice-nek és indulunk a dél-morvaországi Telč-be.