2011. szeptember 30., péntek

Firenze I.

2009.09.01.
Ezúttal az ellenkező irányba mentünk a vonattal mely érthető módon zsúfolva volt turistákkal. Ha valaki magánúton megy Firenzébe, mindenképpen érdemes vonattal megközelítenie, mivel a városban a parkolás enyhén szólva gondot okoz. A Santa Maria Novella pályaudvar pedig szinte csak pár saroknyira van a Dómtól. Egy napot Firenzében tölteni éppen csak egy kicsivel jelent többet annál mintha egyáltalán nem mennénk oda. Ebben a városban annyi a történelmi emlék és látnivaló, hogy legalább egy hét kellene ahhoz, hogy legalább valami fogalmat alkothassunk róla. Ennek tudatában sem lettünk volna képesek kihagyni ezt a várost, tudván, hogy csak egy napot áldozhatunk rá, mert reméltük, hogy valami azért ragad ránk a hangulatból.

2011. szeptember 28., szerda

Újpesti rapid

Tibor felhívott, hogy meglátogatna, mert szüksége van arra az objektívre, ami nálam van, azaz tulajdonképpen az övé csak az én fotós táskámban „lakik”. Vagyis most visszaadtam neki a saját tulajdonát kölcsönbe, ami ugye nem az enyém. Azt hiszem érthető voltam. Az objektív, egy szürkeszűrős-hosszú záridős fotós projektjéhez kell. Mivel az allergia miatt sokáig önkéntes házi őrizetben voltam és jó lett volna már menni valahová, felajánlottam, hogy elkísértem visszafelé.

2011. szeptember 19., hétfő

Lucca

2009.08.31.
Ha azt halljuk, hogy Toszkána, akkor általában Firenze jut elsőként eszünkbe, utána pedig Pisa esetleg még Siena városa. Azonban Lucca neve általában csak akkor merül fel, ha valaki konkrétan utána néz vagy olvas a térség látnivalóinak. Pedig Lucca több figyelmet érdemelne, hiszen egy komplett várfallal körülvett középkori város hangulatát árasztja rengeteg történelmi emlékkel. Igazi kincsesbánya.

2011. szeptember 15., csütörtök

Pisa

2009.08.31.
Ismét korán kelünk, egy gyors reggeli után már ügetünk is a nyolcórás vonathoz. Még előző este megvettük a jegyeket az automatából, immár segítség nélkül sikerült értelmeznem az egyes menüpontokat. Most kivételesen nem kell átszállnunk, a vonat egyenesen Pisába visz minket. Terveink szerint délelőtt a Ferde tornyot, délután pedig Lucca városát nézzük meg, ami Pisa és Montecatini Terme között fekszik, valahol félúton. Pisába azért is megyünk, mert úgymond kötelező darab ha már az ember arra jár. Biztosan szép lesz, de igazából nem várunk sok mindent, hiszen már annyiszor láttuk a tévében, könyvekben, újságokban.

2011. szeptember 14., szerda

Egy békával kezdődött

Aki már látta az erkélyemről készült fotókat az bizonyára észrevette, hogy nem csak növények, hanem mindenféle fura figurákat is laknak ott. Ezek, egytől egyig Vertel Andrea keramikus művei, melyeket évek alatt gyűjtögettem össze, és ezzel a –kizárólag pénztárcára veszélyes- szenvedélyemmel nem bírok és nem is nagyon szeretnék leállni. Mostanság nem kérdés, hogy születésnapra vagy névnapra mit szeretnék kapni.

2011. szeptember 7., szerda

Hogyan készült: Íriszek

Mint azt az előző bejegyzésemben írtam, vannak olyan képek, amelyeket már régóta terveztem megfesteni és most éreztem magam elég felkészültnek arra, hogy ezt meg is tegyem. Az egyik ilyen régi tervem Vincent van Gogh Íriszek című képe. Akarom mondani az egyik ilyen képe, mert ezen a címen több ilyen témájú festménye is be van jegyezve.

2011. szeptember 3., szombat

Nem értem…

Bréking nyúz, a poszt végén!

Tavaly nyáron, olyan július környékén Ember meglobogtatta az orrom előtt az újpesti újság aktuális példányát, mondván pályázatot hirdetnek a legszebb erkély címéért. Csak legyintettem a dologra, nem hiszek benne, szerintem az ilyen pályázatotokon úgyis az „ismerősök” nyernek. Szerencsére Ember nem volt ennyire pesszimista, csak annyit kért, készítsek néhány képet az erkélyről a többit majd ő elintézi. A pályázatra kinyomtatott képeket kértek, postán elküldve.

2011. szeptember 1., csütörtök

De mi is az az üvegfestés?

„Értem én, hogy gőzgép, de mi hajcsa?” Valahogy így áll hozzá a dologhoz a legtöbb, ezt a technikát nem ismerő ember. Vannak azért, akik hallottak róla valamit, de sajnos sokan keverik a matricafestéssel, amit leginkább a gyerekek szoktak használni. Volt mikor megkaptam, hogy „Áááá, ilyet a Pistike is szokott/tud csinálni!” Persze én is így kezdtem az üveges pályafutásomat, de erről majd később. Létezik azonban egy sokkal komolyabb technika is, ami szintén ezen a néven fut, talán legismertebb magyar képviselője Róth Miksa volt. A kortársak közül Hefter Lászlót említeném meg, akinek nemrég jártam a pannonhalmi galériájában is. Ez egy teljesen más fajsúlyú dolog, nem is hasonlítanám össze azzal, amit én csinálok.