Salzburg

2011.11.26.
Másnap reggel szerencsére nem kellett korán kelni, és viszonylag egyszerűen rátaláltunk a reggeliző helyre is. Azért ment könnyen, mert előző este ott volt a vacsora is. Nem volt egy nagyon bonyolult valami, volt szalámi, sajt, lekvár, nutella. Én ez utóbbit részesítettem előnyben. Kiszáradás ellen ittam narancslevet és teát, meg egy pici kávét is. Reggeli után kiérve a buszhoz, nem voltunk túl boldogok, a ködös, párás, nyálkás idő nem bíztatott túl sok jóval. Fél kilenckor nekivágtunk az útnak. AD fénymásolt Salzburg térképeket osztogat nekünk. Valamiért meg voltam róla győződve, hogy egy Salzburg mellett lévő városkában lakunk, de idővel kiderült, hogy ez a „mellett” 60 km távolságot jelent.

Bejárat a Mirabell parkba
Az időjárási körülmények ellenére, vagy talán pont azért, a mellettünk elsuhanó táj egyszerre volt félelmetes és gyönyörű. Deres, ABC- sorrendben álló fenyőfák, tej sűrű, gomolygó ködfoltok a hegyek előtt és egy hatalmas tó felett. Mivel Salzburgban ma már szinte minden csak Mozartról szól, ezért AD is a híres zeneszerző életéről kezdett mesélni nekünk, majd megérkezésig a Varázsfuvolát hallgattuk. Az időjárással kapcsolatban azzal nyugtatott minket, hogy az a normális, ha Salzburgban esik az eső. Mindig esik. Eredetileg nem jelentkeztünk a Mozart szülőház meglátogatására, de ilyen időben hasznosabbnak tűnt mégiscsak befizetni a dologra.

Hervadt szépségek
Csodálatos módon mire megérkezünk, elállt az eső, és talán már nem is volt annyira beborulva az ég. Első látásra megállapítottuk, hogy az egy főre eső Mozart golyó és szuvenír boltok számát csak a japán turistáké múlja felül. Leszállva a buszról dideregve húzzuk összébb magunkon a kabátokat, bizony nagyon hideg van. Ezen a problémánkon hamar segít az, hogy szinte hosszúvágtában indulunk a főlegvárhoz, átvágva a Mirabell kastély kertjén, ami leginkább a Schönbrunni park mini változatának néz ki.

Olyan elölről mint a lángos hátulról
Itt egy kicsit mérges lettem, hogy szinte semmit nem tudok fotózni, mert a csoport már messze előttem jár. Az egyetlen kizárólag gyalogosoknak fenntartott, ám teljesen jellegtelen hídon rohanunk át a Salzach folyó felett a kis óvárosi részhez. A híd túloldalán már egy csomag sült gesztenyét majszolgatva haladtunk tovább.

Salzburg "Pesti" oldala
Nemsokára a karácsonyi kirakodóvásár területére érkezünk a Salzburgi Dóm előtt, itt várakozunk egy darabig amíg csoporttársaink megteszik a szükséges kétbetűs kitérőt. Előttünk magasodott a salzburgi vár, ahová fogaskerekűvel fogunk felmenni. Megváltjuk a csoportos jegyet és beszállunk a hipermodern járművekbe. Csoportunk csak két részletbe tud feljutni. Mivel mi az első csoportban voltunk, felérvén volt egy kis időnk lenézni a városra, illetve a vár mögötti tájra. Csak kapkodtuk a levegőt annyira fantasztikus volt a látvány. Mintha a távoli hegyek mögött a nap kezdett volna előbukkanni, de azért a köd és a pára még erősebb volt.

Fogaskerekű a balladai homályban
Mikor megérkezett mindenki bementünk a várba. Mindenféle termekben járkáltunk, különösebben nem okozott maradandó élményt semmi. Volt egy-két berendezési tárgy, például olyan „franciaágy”, amibe ma már csak hobbitok férnének el. Rettentően ronda barokkos cserépkályhák, fegyverek és egy zeneterem, amikre még emlékszem, pedig nem is volt olyan rég, hogy ott jártam.

Frodóék célba értek
Fotózni megint csak nem volt időm, mert végig vágtattunk az összes termen, nálunk gyorsabbak már csak a japán turisták voltak, persze nekik az egy napra eső látogatnivalójuk lényegesen több volt mint nekünk. Időközben ki-kitekintettünk az ablakokon és örömmel konstatáltuk, hogy bizony a nap most már határozottan kisütött.

Szellemhadsereg
Ismét meggondoltuk magunkat és úgy döntöttünk, hogy mégsem megyünk a Mozart szülőházát meglátogatni. Nem mondom, hogy nem érdekelt volna, de kezdett bennünk körvonalazódni egy olyan érzés, hogy errefelé a múzeumoknak és egyéb látványosságoknak a marketingje indokolatlanul többet ígér, mint amit valójában kapunk a nem kevés pénzünkért. Így hát mi még maradtunk a vár területén egy kicsit és megnéztük itt is a karácsonyi kis kirakodót és gyönyörködtünk a város látványában.

Átlátható várszerkezet
Leérve ismét az óvárosba, erős kávézhatnékunk támadt és a Dóm másik oldalán, éppen a karácsonyi kirakodó bejáratával szemben fekvő Manner (tudjátok a rózsaszín csomagolású nápolyi) kávézó és cukrászda elé kihelyezett asztalok egyikéhez ültünk le. Egy Stefi nevű nagyon kedves lány szolgált ki minket, még egy kevéske magyar tudásával is villogott nekünk. Két nagy kapucsínót és nekem egy forró csokit rendeltünk. „Mit Sahne”, mert Stefi szerint úgy jobb. Én az egészet még megfejeltem egy érdekes korong alakú sacher tortával. Ráadásként kaptunk még egy-egy Mozart kugelt is az italokhoz.

Karifa kis gyártási hibával
A nap ekkor már nagyon kellemesen sütött és egy kicsit melegített is. Kényelmesen ücsörögtünk a székeken, bámultuk az embereket és az arra járó hintók csodaszép lovait. Ha már ott voltunk kihasználtuk az alkalmat és meglátogattuk az a bizonyos hátsó helységet is. Veszedelmes volt az út odáig, ugyanis az üzleten keresztül kellett menni ahol különféle Manner termékeket árultak, de olyanokat, amikről még csak nem is hallottam.

Salzburg napsütésben
Kávézás után, kívánságomra visszamentünk a Mirabell kertbe, hogy tudjak egy kicsit még ott is fotózni. Sajnos a napocska ekkorra már lehúzta a redőnyt, és többet nem is sütött ki aznap. Megint nyirkos és hideg lett minden. A kert után megint visszamentünk az óvárosba és többnyire csak sétálgattunk. Végül csak megnéztük Mozart szülőházát, igaz csak kívülről, a homlokzaton óriási arany felirat hirdeti, hogy „Mozart Geburtshaus”. Ami viszont ledöbbentett, hogy a ház aljában egy Spar üzlet van. Igaz, hogy prémium luxus dolgokat árul, na de akkor is ez milyen már?

Ilyen csak a mesében van
Végül megnéztük közelebbről a nagy karácsonyi vásárt is. Általában bárhová megyek mindenütt valami pingvines dolgot szoktam keresni. Ez többnyire sikertelen projektnek bizonyul, ám kivételesen itt árultak pingvint. Kerámiából. Még csak nem is volt ronda, sőt egy-két aranyos példányt is láttam. Az árcédulát meglátva azonban ugrottam hátra vagy két métert. A vásárban enni-innivalót árultak, karácsonyfadíszeket és természetesen Mozart csokoládét. Mivel éhesek voltunk az egyik bódénál vettünk sült krumplit és egy felemás szemű kutyát bámultunk evés közben. A bámulás kölcsönös volt.

Az igazi, eredeti és megismételhetetlen
Miután jól laktunk, mindenáron narancsos puncsot akartunk inni, és ehhez végig kellett látogatnunk az összes bódét átverekedve magunkat a nem kis tömegen. Végül, szinte az utolsó helyen találtunk ilyet. A bögrémet nem váltottuk vissza, eléggé megtetszett és megtarthattam ajándéknak.

Plusz egy kiló
Időközben vészesen sötétedni kezdett, néhány utcán átbotorkálva eljutottunk az igazi és egyetlen, és csak ott kapható, Fürst féle „ORIGINAL SALZBURGER MOZARTKUGEL" cukrászda és kávézóhoz. Ezek a golyók kék-ezüst papírba vannak csomagolva és kézi munkával készülnek. Ezenkívül igencsak finomak. Itt óvatosan vásároltunk a golyókészletből, a pultba kitett süteményekre csak óvatos pillantásokat vetettünk.

De sokáig piros ez a lámpa...
Egy sarokkal odébb egy másik „eredeti” Mozart csokis boltba tértünk be, itt már Mozart feleségére is kihegyezték az üzletet, minden pirosba van öltöztetve. Annak idején az öreg Fürst elfelejtett egy életbevágóan fontos lépést megtenni, történetesen azt, hogy az 1905-ös párizsi világkiállításon díjnyertes találmányát nem védette le. Ezért látunk annyiféle Mozart csokit.

Urnákok
Még egy utolsó adag sült gesztenyét vásárolunk és lassan-lassan a gyalogoshídhoz orientálódunk a megbeszélt találkozóra. Itt van egy kis idő, míg mindenki oda nem ér, AD-t is beleértve, így megpróbálom a szerényen kivilágított Salzburgot lefotózni. Gyorsan visszaérünk a buszhoz, és órás út után már a szállodánál vagyunk. Az előzőnapi burleszk jelenetek most kimaradnak, főképp azért mert nagy bölcsen nem adtuk le a szobakulcsot. Egy szusszanásnyi idő után lementünk vacsorázni. A felszolgálás gyorsaságát nem vitték túlzásba, ráadásul a kedves bajuszos pincérlány sem volt a helyzet magaslatán, mert fogalmunk sincs milyen nyelvet beszélt, de nehezen értettük meg magunkat vele, pedig angollal és némettel is próbálkoztunk.

Nagypapa egy husky volt....
A felszolgált leves először furcsának tűnt, de nekem nagyon ízlett, sós palacsinta volt belevagdalva betétnek. Másodiknak sült hús, párolt káposzta, petrezselymes krumpli és zsemlegombóc volt feltálalva. Már nem voltunk éhesek, de annyira ízlett, hogy utolsó morzsáig befaltuk. Desszertnek pedig egy nagyon könnyű habos sütit kaptunk. Egy ilyen vacsora után nem szabad egyből aludni menni, ezért Emberrel elhatározzuk, hogy megkeressük a kijáratot az úgynevezett főutcára. Felszaladtunk a szobánkba a gépért meg a kabátokért és viszonylag gyorsan megtaláltuk a kijáratot.

Jókedv Vöcklabruckban
AD nem hazudott, amikor előző nap azt monda, hogy a főutcára néz szállodánk főbejárata. Az ajtón kilépve azonnal a helyi karácsonyi vásárba léptünk, a gyönyörű főutcán, vidám hangulatban lévő emberek iszogatták a forralt borokat és puncsokat. Egy jó félórát sétálgattunk, még a közeli sejtelmesen kivilágított kistemplomot is megnéztük.

Félelmetes kivilágítás
A főutcától eltekintve egyébként teljesen kihalt volt a város, de a templomból kilépett egy apáca és mosolyogva Grüß Gott-al köszöntöttük egymást. Visszamentünk csomagolni, és elhatároztam, hogy másnap reggel indulás előtt még teszek egy rövid kört, kíváncsi vagyok milyen lehet világosban. Egy kicsit sajnáltam, hogy másnap már megyünk haza. Az utolsó napi program egy kicsit biankó volt, mert számomra kevésbé ismert helyekre volt tervezve a program.


Megjegyzések

  1. Nagyon jó poszt. Mozartkugelt majszolva két hidraulikai méretezés között kifejezetten jól esett a beszámolóddal lazítani! A mesés táj és a félelmetes ablak zseniális fotók!
    Harmadik nap?

    VálaszTörlés
  2. Köszi Dani! A harmadik majd jön nemsokára. Hűséges olvasóm kedvéért.... :))))

    VálaszTörlés
  3. Tudod, hogy rám számíthatsz! Ne hagyd cserben az olvasódat! :D

    VálaszTörlés
  4. Bizony, meg kell becsülni azt a keveset is aki van! :)

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése