2012. március 24., szombat

Gellérthegy

Dani felvetette a napokban, hogy menni kellene már egy kicsit fotózni, mert elég régen voltunk és különbenis. Na jó, de hová menjünk hét közben, munka után, késő délután? A szokásos Városliget merült fel elsőként, de Tibor, akit időközben szintén meghívtunk a sétára, virtuális fokhagymafűzért akasztott a nyakába és kijelentette, hogy ő oda nem jön velünk. Igazán nem értem, hogy miért lett volna baj, ezredszerre is odamenni, hiszen biztosan talált volna olyat, amit még nem fotózott le minden szögből. Azután jött Dani ötlete, hogy akkor legyen a Gellérthegy. Hát legyen. Csütörtök délután ötre tűztük ki a találkozó időpontját, a Gellért Szálló elé.

2012. március 19., hétfő

Szentendrei-sziget

Szóval ott tartottam, hogy a nagy palacsintázás után indultunk a parkolóba az autókhoz, azután irány a Szentendrei-sziget csücske. Egy kicsit rosszul emlékeztünk, valahogy az volt az érzésünk, hogy közelebb van, de azért barátaink kitartóan követtek minket. Aki már járt a szigetcsücsökben, az tudja, hogy egy varázslatos világ fogadja ott az embert, a rőzsesárkányok és famenyétek őshazájában mindig történik valami, soha nem mutatja ugyanazt az arcát a hely. A jó idő másokat is kicsalogatott, de azért nem zavartuk egymást.

2012. március 18., vasárnap

Szentendre

Új objektívem van. Mármint nekem új, merthogy használtan vettem egy 16-85-ös Nikon lencsét. Már nagyon hiányzott ez a tartomány, főleg a nagylátószög. Persze vásárlás előtt kipróbáltam, hogy működik-e, de ez nem egyenértékű az igazi teszteléssel. Hála a Megyeri hídnak, ha hirtelen tesztfotókat kell készítenem, 10 perc autózással Szentendrén vagyunk, hogy valami értelmes is legyen a képeken. Szombaton is oda készültünk, mikor csütörtökön telefonáltak barátaink, hogy mondanánk már meg, hol tudnak parkolni Szentendrén. Mondtuk nekik, hogy nincs más dolguk, mint két nap múlva követni a mi autónkat.

2012. március 12., hétfő

Interjú egy galambbal

Bár még meglehetősen hűvösek az éjszakák, minden kétséget kizáróan itt a tavasz. A cinkék bele-bele csípnek még a mogyoróba, de a többi madár inkább már csak inni jár az erkélyre. Sokszor emlegetett napközis galambom, Turbi, immár nem egyedül jön látogatóba, hanem egy fess úriember társaságában szemezget az itt-ott még megtalálható lehullott madáreledelből. Turbi olyan szinten nem fél tőlem, hogy még oda is jön hozzám, ha kinézek az erkélyre, sőt ma kis híján a kezemből vette el a felkínált magokat. Ha nyitva van az erkély ajtó, akkor pedig oda kell figyelnem, mert úgy érzi, hogy bizalmaskodásom arra is felhatalmazza, hogy bejöjjön a lakásba. Ilyenkor kénytelen vagyok egy kicsit erélyesebben rászólni.

2012. március 4., vasárnap

A vörös kalap

A következő kép, aminek elkészülését szeretném bemutatni, Danny McBride festménye alapján készül, melynek címe „A vörös kalap”. E helyt adnék egy jó tanácsot kedves üvegfestő kollégáknak, miszerint mindenkép mentsék le valahová a kép címét és szerzőjének nevét, mert én bevallom, ezt korábban, amikor megtaláltam a képet, nem tettem meg és így most jó egy órába telt mire ismét rátaláltam. Persze lehet, hogy csak én vagyok ennyire könnyelmű, mások pedig eleve így tesznek. Annyi előnye azért lehet az ilyen keresgélésnek, hogy közben találok más érdekes, esetleg megfestendő képet.