2012. október 17., szerda

Pécsi Székesegyház

Ebben a bejegyzésben most nagyon kevés szöveg, de cserébe több videó jön, a Pécsi Székesegyház, hosszabb nevén Pécsi Szent Péter és Szent Pál Székesegyházban tett látogatásunkról. Desszertként ajánlatunk egy kis kőtár látogatás, és a végén egy korty bor a püspöki pincészetből.

2012. október 13., szombat

Dzsámik

A Csontváry Múzeumon kívül a török kori emlékek érdekeltek a legjobban. Közülük kettőt volt szerencsém egy kicsit közelebbről is szemügyre venni. Elsőként Gázi Kászim Pasa dzsámiját, vagy más néven, a Belvárosi Gyertyaszentelő Boldogasszony-templomot látogattuk meg.

2012. október 7., vasárnap

Csontváry

Minidig is tudtam, hogy egyszer el fogok menni Pécsre. Az is biztos volt, hogy ebben az esetben a Csontváry Múzeumot meg fogom látogatni. A szobafoglalásunkhoz járt „Irány Pécs” kártya is, ezzel ingyen megnézhettük a kiállítást, persze ha nincs a kártya, akkor is megyünk. Elsőként a Dzsámit látogattuk meg, de rögtön utána Múzeumba siettünk.

2012. szeptember 30., vasárnap

Börzsöny

Hosszú szünet után ismét egy globális fotóséta ígérkezett, Tibor szervezésében. A kirándulást a Börzsönyben terveztük megejteni, Királyrétről Nógrádig. Rekordszámú, több mint 30 jelentkező ígérkezett, és egy pár ember kivételével el is jött mindenki. Olyan volt, mint egy nagy osztálykirándulás. Nem akartam a nagy fotós táskámat cipelni, ezért csak a kedvenc obimat vittem magammal, de nem bántam meg. Elhatároztam, hogy kevés képet fogok készíteni, ezt az elején még sikerült is úgy-ahogy tartanom, de a végén sajnos elkapott a gépszíj.

2012. szeptember 27., csütörtök

Pécs

Pénteken délelőtt indultunk Pécsre, de bevallom őszintén ahhoz képest, hogy mennyire vártam, hogy végre lássam a várost, most egyáltalán nem volt kedvem elhagyni Bikalt. Szerencsére könnyen megtaláltuk a szállodánkat, de még nem tudtuk elfoglalni a szobánkat. Szerintem 40 foknál is melegebb volt, elvánszorogtunk a legközelebbi kávézóig és ott az árnyékban vártuk ki az egy órát.

2012. szeptember 23., vasárnap

Lovagi torna II.

Az előző bejegyzést ott hagytuk abba, hogy a lovagjaink visszavonultak felölteni páncéljaikat, miközben a bolond, pogácsával dobált minket. A rövid szünet után visszatértek a páncélosok, de csak a három jó lovag jelent meg a színen. Vajon mi történt a fekete lovaggal? Csak nem feladta a versenyt?

2012. szeptember 20., csütörtök

Lovagi torna I.

A solymász bemutató után sziesztáztunk egy kicsit a hűvös szobánkban, majd siettünk vissza a délután fél négykor kezdődő lovagi tornára. A hőség a tetőfokára hágott, elképesztően perzselt a nap, a levegő fülledt volt. Az elsők között kapaszkodtunk fel a lelátóra, mely csak félig volt befedve némi árnyat adó zsákvászonnal. Próbáltam olyan helyre ülni, ahonnan a nap állását is tekintetbe véve, a lehető legoptimálisabban tudok fotózni.

2012. szeptember 15., szombat

Solymászat II.

Az előző bejegyzést ott hagytuk abba, hogy színre lépett a második, kissé kedvetlen héja, aki nem feltétlen mindig oda repült ahová kellett volna. Nem csodálkoztam rajta, nekem sem lett volna nagyon sok kedvem negyven fokban röpdösni. A harmadikként fellépő madárba azonban azonnal beleszerettem. Már messziről látszott rajta, hogy egy nagy fazon. De az is lehet, hogy egyszerűen csak elfogult vagyok a baglyokkal szemben.

2012. szeptember 13., csütörtök

Solymászat I.

Csütörtökön megtelt élettel a Reneszánsz Birtok, reggel megkaptuk a mágneskártyánkat, amivel be tudtunk lépni a területre. A kártya egész napra szólt, vagyis akkor jöttünk-mentünk a szállásunk, és a középkor között, amikor akartunk. Adtak hozzá térképet és egy tájékoztatót is amiben leírták, hogy aznap melyik program mikor kerül sorra. Délelőtt tíztől már be lehetett volna menni, de mi inkább a marokkói fürdőben kezdtük a napot. Végül tizenegy körül léptük át a kaput, és kezdetnek sorra látogattuk a műhelyeket.

2012. augusztus 31., péntek

Szamárfül

Most egy kicsit rendhagyó bejegyzés jön, igaz a helyszín még mindig Bikal, azon belül is az állatsimogató. Bár voltak itt őzek, szarvas, aranyfácán, tehénke, birka, kis kecske, de számomra érdektelenné váltak, amikor észrevettem a csacsikat. A szamarakat legalább annyira szeretem, mint a lovakat, de ritkábban találkozom velük. Itt meg mindjárt volt egymás mellett három is. Meglehetősen barátságosnak néztek ki, és amikor odaértünk egyből azt nézték hoztunk-e valami kaját. Véletlenül éppen nem volt nálunk semmilyen szamárcsemege, de feltaláltuk magunkat. Az szomszédos őzek számára kihelyezett etetőből vettük el némi szénát, Bambiék nem kis csodálkozására.

2012. augusztus 30., csütörtök

Puchner Kastélyszálló

Az idei nyaralás színhelyét az Ember döntötte el, és meglepetésként tálalta. Általában szeretek én is beleszólni az ilyesmibe, de nem duzzogtam sokáig amiért kihagyott a döntésből, amikor megtudtam, hogy végül is hová is megyünk. A csomagban a következő ajánlat volt: Kezdetnek négy éjszaka Bikalon a Puchner Kastélyszálló és Reneszánsz Élménybirtokon, majd levezetésként két éjszaka Pécsen.

2012. július 31., kedd

Hajó, ha nem jó

De most már aztán nincs kifogás! Olyan régen nem találkoztunk, pláne fotóztunk, hogy nem lehetett tovább halogatni a következő rapid fotós sétát. Mint mindig az utóbbi időben, ismét Dani vetette fel a kérdést, és tett is javaslatot az útvonalra vonatkozóan. Megjegyzés: A sétán az indokoltnál többet fotóztam, ezért humanitárius okokból, több képet is egybe zanzásítottam be.

2012. július 1., vasárnap

1 éves a Bolygó Pingvin!

Nem emlékszem pontosan mikor, de valamikor tavaly július elején úgy döntöttem, hogy egy másik szolgáltató helyett, a Blogspotnál folytatom a Bolygó Pingvin írását. Ha pontosabban akarok fogalmazni, ekkor tulajdonképpen újjászületett a blog, mert egy évvel ezelőttig nem sokat írtam bele. Ez főleg annak volt köszönhető, hogy a régi blogfelület kezelése enyhén szólva is nyögvenyelős és „felhasználóbarátságtalan” volt.

2012. június 29., péntek

Biciklitúra a gáton

Sokáig hezitáltunk, hogy mivel töltsük utolsó, a Tisza-tó mellett töltött napunkat. A fantasztikus madárfotózás után szóba került, hogy esetleg bérelünk egy kenut, és magunk vágunk neki a felfedező útnak, vagy másik alternatívaként, inkább biciklit bérlünk és a gáton kiépített első osztályú kerékpárúton kerekezünk egyet. Végül az utóbbi mellett döntöttünk.

2012. június 24., vasárnap

Madárkórház

A szafariról visszatérve, és további kellemes időtöltést kívánva francia útitársainknak, átsétáltunk a Hortobágyi Madárparkba. Alapvetően (vad)madarak gyógyításával és rehabilitációjával foglalkoznak, de mára már madárkerttel, kiállítással, pici tavakkal, röpdékkel és játszótérrel kiegészített, igazi komplexummá bővült ki. Lehetőség szerint megpróbáltam beazonosítani a következő képeken szereplő madarakat, de nem vagyok benne biztos, hogy ez maradéktalanul sikerült, ezért előre is elnézést kérek.

2012. június 18., hétfő

Pusztaszafari

A délelőtt véget érő madárfotózás után azon tűnődtünk, hogy mit is csináljunk a nap további részében. Úgy döntöttünk, hogy átmegyünk a túlpartra és megnézzük Tiszafüredet, esetleg megebédelünk valahol. Jó magyar szokás szerint csak keringtünk az autóval, mert sehol nem tudtunk parkolni. Vagy nem volt hely, vagy tilos volt megállni. Végül aztán csak sikerült lerakni az autót egy poros részen, és nem messze onnan beültünk egy falatozóba.

2012. június 16., szombat

Reggeli madárfotózás II.

Folytatjuk reggeli madárfotózásról készült, hihetetlenül izgalmas és tanulságos, egyszersmind hézagpótló beszámolónkat, amit leginkább a rengeteg fotó miatt voltunk kénytelenek két részben leközölni. Remélem a rajongók, és a hűséges törzsolvasók ezt azért nem bánják olyan nagyon.

2012. június 14., csütörtök

Reggeli madárfotózás I.

Még megérkezésünk napján este lesétáltunk a szállásunkhoz tartozó Fűzfa kikötőbe. Itt lehet jelentkezni a csónaktúrákra, vagy esetleg kenut, biciklit bérelni. Mi valami hajós-csónakos tavi-túrára szerettünk volna jelentkezni. A kikötőmester átnézte a naptárat és két nap múlva, délre talált szabad időpontot.

2012. június 8., péntek

Vízi Sétány

Bárhol is vagyok, ha csak lehet, elkerülöm, hogy a déli órákban kelljen fotóznom. Most azonban eléggé felhős volt az ég, így nem bántam annyira, hogy pont ebben az előnytelen időszakban kell meglátogatnom a várva-várt Tisza-Tavi Vízi Sétányt. Az eső szerencsére már régen nem esett amikor odaértünk a csónakokhoz, amik átvisznek a sétányra.

2012. június 6., szerda

Ökocentrum

Mikor a programunkat terveztük, abban biztosak voltunk, hogy újonnan megnyílt Tisza-tavi Ökocentrumot meg fogjuk nézni, és előre láthatólag ez egy teljes napos program lesz. Érkezésünk másnapjára terveztük a látogatást, de reggel felkelve kissé csalódottan vettük tudomásul, hogy bizony esik az eső.

2012. június 4., hétfő

Poroszló környéke

Poroszló első számú látnivalója természetesen a Tisza-tó, és annak lenyűgöző élővilága. Most azonban, néhány olyan kép következik, melyek a település határában készültek, főleg naplemente környékén.

2012. június 3., vasárnap

Fűzfa pihenőpark

Már évek óta szerettem volna ellátogatni a Tisza-tóhoz, de valahogy mindig kimaradt. Most azonban hirtelen felindulásból négy napot töltöttünk Poroszlón és a Tisza-tó környékén. Nem csalódtam benne, azt kaptam, amit vártam. Természetesen a fényképezőgépemet sem hagytam otthon, ennek köszönhetően lesz jó pár bejegyzés, sok-sok képpel.

2012. május 27., vasárnap

Agyagozok

Eme posztot egy rendkívüli esemény ihlette, miszerint nyílt nap volt kedvenc keramikus művészemnél, Vertel Andreánál. Mikor legutóbb ott jártunk, már említette, hogy lesz egy ilyen lehetőség, előreláthatóan pünkösdkor. A tervek szerint, ezer forint jelképes összegért mindenki gyárthat magának egy utcanév, házszám táblát, amit Andrea később kifest és persze ki is éget a kemencében. Nem volt kérdés, hogy részt veszek-e rajta.

2012. május 21., hétfő

Helyzetjelentés

Már régen írtam az erkélyemről, így most igyekszem pótolni a dolgokat, főleg a fotók terén. Lesznek madarak, virágok és persze bemutatom legújabb Vertel Andrea szerzeményeimet is. Már most látszik, hogy idén nem lesz olyan nagy dzsumbuj mint tavaly, de ez nem is olyan nagy baj, legalább könnyebb rendet tartani.

2012. május 13., vasárnap

Hőség

Szombaton ismét a Kopaszi gáton jártam, az egyik étteremben ebédeltünk egy születésnapból kifolyólag. Kicsit izgultam, hogy milyen időjárás lesz, mert óriási szélvihart és lehűlést jósoltak a meteorológusok, igaz csak késő délutánra. Mivel mostanában már abban sem tudnak teljes mértékben pontos adatokkal szolgálni, hogy aznap milyen idő VOLT, ezért benne volt a pakliban, hogy esetleg előbb jön a sötétség.

2012. május 9., szerda

Budai Arborétum

Talán mondanom sem kell, hogy ismét Dani kezdeményezésére indult következő sétánk a Budai Arborétumba, ami tulajdonképpen a Kertészeti Egyetem része. Majdnem úgy volt, hogy csak ketten megyünk, de azután az utolsó pillanatban Tibor mégiscsak el tudott jönni. A szokásos délután ötre beszéltük meg a találkozót a Villányi úti bejárat elé.

2012. május 6., vasárnap

Kerámia mánia

Mint azt már egy előző bejegyzésemben említettem, szinte minden névnapomra és/vagy születésnapomra Vertel Andrea kerámiát kapok ajándékba, melyeket magam választok ki, egyenesen a gödi műhelyből. Ezúttal a fényképezőgépemet is magammal vittem.

2012. április 27., péntek

Nagyon zöld

Ismét Dani vetette fel, hogy menni kéne már fotózni. Eszembe jutott, hogy még soha nem voltam a Kopaszi gáton, de már annyi mindent hallottam róla, épp ideje volt megnézni, szerencsére az ötlet mindenkinek tetszett. A hétvége sajnos szinte sohasem jó senkinek, ezért megbeszéltük, hogy hétköznap, jelen esetben szerdán találkozunk délután ötkor. Mivel már sokáig világos van, így nem kell izgulni, hogy esetleg nem lesz elég időnk fotózni. Szerencsére Tibor is ráért, így a megbeszélt időben találkoztunk a bejáratnál. Dani diszkréten késett egy picit, de ezt általában el is várjuk tőle.

2012. április 15., vasárnap

Egy falat tavasz

Tudom, hogy mindig nyígok a hülye időjárás miatt, mert soha nincs normális idő. Eddig sütött a nap, és nem esett az eső, most meg nagyon hideg van, bár az eső továbbra sem esik, bármennyire is bizonygatják ennek ellenkezőjét a meteoromókusok. Azonban meglátva Ági barátnőm fotóit, amelyeket tegnap készített a frissen behavazott Stockholmról, inkább befogom a csőrömet és csendben meghúzom magam az erkélyem egyik zöld sarkában.

2012. április 12., csütörtök

Makrogazdaság

Nyugodjon meg mindenki, szó sincs semmiféle rettenetes pénzügyi értekezésről, meg grafikonokról, ahol a kedves olvasó a második mondat után már Buddhaként mered a semmibe. Helyette azonban határozottan izgalmasabb makro fotók következnek a gazdaságról, vagyis az erkélyemről.

2012. április 9., hétfő

Szakura

Eme bejegyzésem címe, talán ismeretlenül cseng néhány ember számára, ezért rögtön meg is magyarázom. A szakura japánul cseresznyevirágot jelent, mely annak idején a szamurájok egyik jelképe volt. A gyönyörű ám nem túl tartós virágok arra emlékeztették őket, hogy az élet szép, ám meglehetősen rövid (gondolom ez a szamurájokra hatványozottan igaz volt), ezért nem kell olyan nagyon ragaszkodni hozzá. A szigetországon márciustól májusig végigvonuló cseresznyevirágzást a japánok virágnézéssel (hanami) ünneplik. A meteorológusok ebben az időszakban, az időjárás jelentés mellett azt is bemondják, hogy az ország éppen melyik részén lehet megtekinteni a virágokat. Az emberek ilyenkor kimennek a virágzó fákhoz és piknikelnek, miközben gyönyörködnek a cseresznyevirágokban. Ugyanennek fokozottabb verziója az éjszakai virágnézés, ennek külön neve is van: cseresznyefák éjszaka (jozakura). Ez esetben papírlámpások fényénél gyönyörködnek a virágokban .

2012. április 5., csütörtök

Tavaszi szárazság

Tavasz van ugyan, meg minden szép világoszöld, de valami nagyon hiányzik. Méghozzá az eső. Már több mint egy hónapja nem esett. Illetve egyszer igen, de az csak arra volt jó, hogy vizes legyen a növények levele, vagyis semmire. Általában május végig nem kell locsolnom az erkélyen, de most minden nap délután rohanok a kannával, hogy elsősegélyben részesítsem igyekvő növényeimet. A csapvizes locsolás persze jó a kiszáradás ellen, de az esőt sajnos nem pótolja. A szárazság nem csak a növényeket, hanem a madarakat is érzékenyen érinti.

2012. március 24., szombat

Gellérthegy

Dani felvetette a napokban, hogy menni kellene már egy kicsit fotózni, mert elég régen voltunk és különbenis. Na jó, de hová menjünk hét közben, munka után, késő délután? A szokásos Városliget merült fel elsőként, de Tibor, akit időközben szintén meghívtunk a sétára, virtuális fokhagymafűzért akasztott a nyakába és kijelentette, hogy ő oda nem jön velünk. Igazán nem értem, hogy miért lett volna baj, ezredszerre is odamenni, hiszen biztosan talált volna olyat, amit még nem fotózott le minden szögből. Azután jött Dani ötlete, hogy akkor legyen a Gellérthegy. Hát legyen. Csütörtök délután ötre tűztük ki a találkozó időpontját, a Gellért Szálló elé.

2012. március 19., hétfő

Szentendrei-sziget

Szóval ott tartottam, hogy a nagy palacsintázás után indultunk a parkolóba az autókhoz, azután irány a Szentendrei-sziget csücske. Egy kicsit rosszul emlékeztünk, valahogy az volt az érzésünk, hogy közelebb van, de azért barátaink kitartóan követtek minket. Aki már járt a szigetcsücsökben, az tudja, hogy egy varázslatos világ fogadja ott az embert, a rőzsesárkányok és famenyétek őshazájában mindig történik valami, soha nem mutatja ugyanazt az arcát a hely. A jó idő másokat is kicsalogatott, de azért nem zavartuk egymást.

2012. március 18., vasárnap

Szentendre

Új objektívem van. Mármint nekem új, merthogy használtan vettem egy 16-85-ös Nikon lencsét. Már nagyon hiányzott ez a tartomány, főleg a nagylátószög. Persze vásárlás előtt kipróbáltam, hogy működik-e, de ez nem egyenértékű az igazi teszteléssel. Hála a Megyeri hídnak, ha hirtelen tesztfotókat kell készítenem, 10 perc autózással Szentendrén vagyunk, hogy valami értelmes is legyen a képeken. Szombaton is oda készültünk, mikor csütörtökön telefonáltak barátaink, hogy mondanánk már meg, hol tudnak parkolni Szentendrén. Mondtuk nekik, hogy nincs más dolguk, mint két nap múlva követni a mi autónkat.

2012. március 12., hétfő

Interjú egy galambbal

Bár még meglehetősen hűvösek az éjszakák, minden kétséget kizáróan itt a tavasz. A cinkék bele-bele csípnek még a mogyoróba, de a többi madár inkább már csak inni jár az erkélyre. Sokszor emlegetett napközis galambom, Turbi, immár nem egyedül jön látogatóba, hanem egy fess úriember társaságában szemezget az itt-ott még megtalálható lehullott madáreledelből. Turbi olyan szinten nem fél tőlem, hogy még oda is jön hozzám, ha kinézek az erkélyre, sőt ma kis híján a kezemből vette el a felkínált magokat. Ha nyitva van az erkély ajtó, akkor pedig oda kell figyelnem, mert úgy érzi, hogy bizalmaskodásom arra is felhatalmazza, hogy bejöjjön a lakásba. Ilyenkor kénytelen vagyok egy kicsit erélyesebben rászólni.

2012. március 4., vasárnap

A vörös kalap

A következő kép, aminek elkészülését szeretném bemutatni, Danny McBride festménye alapján készül, melynek címe „A vörös kalap”. E helyt adnék egy jó tanácsot kedves üvegfestő kollégáknak, miszerint mindenkép mentsék le valahová a kép címét és szerzőjének nevét, mert én bevallom, ezt korábban, amikor megtaláltam a képet, nem tettem meg és így most jó egy órába telt mire ismét rátaláltam. Persze lehet, hogy csak én vagyok ennyire könnyelmű, mások pedig eleve így tesznek. Annyi előnye azért lehet az ilyen keresgélésnek, hogy közben találok más érdekes, esetleg megfestendő képet.

2012. február 19., vasárnap

Még mindig a madarak II.

Most, mikor e sorokat írom, már eltűnt a hó az erkélyemről és a digitális hőmérő képzeletbeli higanyszála már a pozitív tartományban jár. A gerlék és galambok határozottan turbékolnak, a cinkék pedig lábbelit keresnek maguknak. A tegnapi napsütésben nem kellett pulóvert húznom, amikor kimentem felmérni a növényzetet ért károkat. Eddig azt hittem, hogy a tavaszi nagytakarításkor egy az egyben húzhatok mindent a kukába, de legnagyobb meglepetésemre a legtöbb növény túlélte a tartós mínuszokat. Még a margarétám tövében is mintha lenne még valami élet, de a klemátiszok már határozottan úgy döntöttek, hogy elég volt a télből és láthatóan elkezdtek kihajtani.

2012. február 16., csütörtök

Sírkert a hóviharban

Leszámítva a szobából történő madármegfigyelést, már jó ideje nem sikerült fotóznom valami „rendes” képet. Az exponáló ujjam görcsölése jelezte, hogy már jó volna elmenni végre valahová. Dani barátom is hasonló elvonási tünetekben szenvedett, így nem volt nehéz megbeszélnünk valami akciót. Azt tudtuk, hogy fotózni szeretnénk valahol, de a helyszínt még nem találtuk ki. Beugrott, hogy annak idején, még ősszel a sírkertben járva arra gondoltam milyen jó lenne egyszer kijönni ide télen, amikor nagy hó van.

2012. február 13., hétfő

Még mindig a madarak I.

Ezúttal nagyon kevés szöveg de annál több kép, sőt, nem bántóan hosszú videó felvétel következik. Az új fényképezőgépem már HD felvételre képes, de bevallom ritkán jut eszembe kihasználni eme remek tulajdonságát. Valahogy nem áll közel hozzám ez a fajta képrögzítés, azt hiszem hosszú távon maradok a fotózásnál.

2012. február 8., szerda

Szárnyas hógolyók

Máskor is láttam már őket, de többnyire messziről. Egyszer az egyik télen jártak az erkélyemen is, de mire felocsúdtam volna, már tovább is álltak.  Most azonban a rendkívüli hideg tartósan ide vonzza őket, és Ember szerint pénteken többször is megjelentek, gondosan felporszívózva az etetőkből az erkélyre lepotyogott eleséget. Joggal bíztam benne, hogy a hétvégén végre sikerül lencsevégre kapnom őket.

2012. február 5., vasárnap

Madáretetés

Az erkélyem télen a madarakról szól, amikor kezd hűvösebb lenni az idő, mondjuk november táján, akkor már pakolom is ki a mogyoróetetőt, a darált diót és egyéb madaraknak való magvakat. Az etetők sohasem üresek, mindig utántöltöm őket, nem jönnek hiába hozzám a törzsvendégeim. Nem győzőm hangsúlyozni az ivóvíz fontosságát sem, még ilyenkor is. Ennyi sok csapadékmentes hónap után, tekintve, hogy nem volt olyan nagyon hideg, az itatóra többen mozdultak rá, mint az etetőre. Szóval fogyott-fogyott a madárkaja, de nem mondhatnám, hogy tömegek jöttek enni. Erre a hétvégre azonban extra hideget és nagy havat jósoltak.

2012. január 27., péntek

Volt egyszer egy egér

Valamikor tavaly január közepén, egy hétköznap délután, amikor már szinte teljesen sötét volt odakint bár a redőnyöket még nem engedtük le, éppen anyámmal beszéltem telefonon és kifelé bámultam az erkélyemen ilyenkor előforduló szokásos semmit. Ekkor azonban váratlan dolog történt. Valami kis izé átfutott a látómezőmben. Először azt gondoltam, hogy rosszul láttam és csak egy falevelet fújt át a szél az egyik sarokból a másikba. Azután ez a „falevél” ismét megjelent és rágcsált valamit, majd megközelítette a madáritatót. Anyám éppen sztoriban volt, így duplán is szürreálisnak hatott a dolog, amikor egyszer csak közbevágtam, és közöltem vele, hogy itt egy egér.

2012. január 23., hétfő

Chianti

2009.09.03.
Gyors reggeli után elkötöttük a szálloda oldalába kipányvázott autónkat, és mivel elutazásunk előtti utolsó napunkon nem akartuk az időt mindenféle panoráma utakon tölteni, egy-kettőre az autópályán voltunk, ahonnan rátértünk a raccordo-ra, Siena irányába. Mielőtt azonban a híres városba mentünk volna, tettünk egy kitérőt Monteriggioni irányába. Mert ezt látni kell.

2012. január 21., szombat

Volterra, San Gimignano

2009.09.02.
Mielőtt tovább indulnánk virtuális kirándulásunkon mellyel jócskán elmaradtam, szeretnék egy érdekességet említeni, méghozzá Toszkána nevének eredetéről. Ez a térség az időszámításunk előtt itt élt etruszk őslakosokról (Etrusci →Trusci) kapta a nevét. Diocletianus császár közigazgatási reformja alatt a Tuscia elnevezést kapta. Később ebből lett Toscana, az etruszkok földje. Az ókori görögök tyrrhenoi-nak hívták az őslakókat, ebből ered a mai Toszkána partjait mosó Tirrén-tenger elnevezés. A térség több nagyobb városát is még az etruszkok alapították, ezek közül az egyik, Volterra, volt első célállomásunk.

2012. január 8., vasárnap

Fotóséta a Velencei tó partján

Az idei év első fotósétáját Dani kezdeményezésére, Manóvezér főtanácsadó közreműködésével, Tibor szervezésében a Velencei tó mellett ejtettük meg. Mint időjárás felelős igyekeztem mindenki kívánságát figyelembe venni, sajnos a ködös-párás időt nem sikerült elintéznem, de legalább az előző napi viharos szél alább hagyott.