Biciklitúra a gáton

Sokáig hezitáltunk, hogy mivel töltsük utolsó, a Tisza-tó mellett töltött napunkat. A fantasztikus madárfotózás után szóba került, hogy esetleg bérelünk egy kenut, és magunk vágunk neki a felfedező útnak, vagy másik alternatívaként, inkább biciklit bérlünk és a gáton kiépített első osztályú kerékpárúton kerekezünk egyet. Végül az utóbbi mellett döntöttünk.


A szállásunkhoz tartozó Fűzfa csónakkikötőben volt lehetőségünk kerékpár bérlésre. Kaptunk is két szép példányt, a műszaki ellenőrzés után visszamentünk a panzióba a motyónkért, azután útnak eredtünk. Faék egyszerűségű tervünk az volt, hogy Poroszlóról indulva, Kisköréig végig biciklizünk a gáton, megnézzük mi van ott, majd visszafordulunk. Elméletileg csak biciklisek és gyalogosok használhatják az utat, de azért néhány engedélyt kiadnak autók számára is.

Kellemesen felhős

Remek hangulatban és tempóval indultunk neki a túrának. Mivel mindketten igen régen ültünk utoljára biciklin, ezért kellett néhány perc mire belejöttünk a dologba, de miután kiismertük a dupla váltó működést is, csak úgy suhantunk a sima úton. Erősen felhős volt az ég, de eső nem fenyegetett, pont ideális volt az időjárás a kiránduláshoz. A fényképezőgépemet az 55-300-as, és 16-85-ös obikkal belepakoltam egy kisebb táskába, s így viszonylagos biztonságban és relatív kényelmesen tudtam a vállamon keresztbe vetve magammal cipelni.

Csend-élet

Annyira lelkesen kerekeztünk, s olyan jó tempóban haladtunk, hogy már-már azt terveztük, körbetekerjük a tavat. A gáton időnként megálltunk pihenni, illetve fotózni. Egy helyütt pedig muszáj volt lehajtani róla, mikor ismét megláttam egy pipacsos, szarkalábas virágmezőt. Az egyik pipacsos képem még árnyékban, a következő meg már napsütésben készült. Mintha egyszerűen felkapcsolták volna a villanyt egy elsötétített szobában. Ettől a perctől fogva végig sütött a nap, az égen dekorfelhők jelentek meg, és feltámadt a szél. Ismét egy tapasztalattal gazdagabbak lettünk: ha biciklizel, MINDIG szembe fúj a szél.

Vegyesen is szépek!

S bár a táj csodálatosan szép volt, rengeteg színes kismadarat, vadvirágot láttunk, a lelkesedésünk egy kicsit mégis alább hagyott. Egy nagyon fontos dologgal nem számoltunk, méghozzá a bicikli nyergekkel. Egy idő után elkezdtük kényelmetlennek érezni őket. Mire az indulásunktól számított 3 óra múlva megérkeztünk Kiskörére, már kimondottan fájdalmas volt a nyeregben ülni.

Toronyirányt, hazafelé (Sarud)

A gátról letérve, betekertünk a településre, ahol is elsősorban egy kávézót szerettünk volna keresni. Mielőtt beértünk volna a központba, lerogytunk a bicikli út szélére, egy közkút mellé. Itt tartottunk egy hosszabb pihenőt az árokparton, egy fa árnyékában. Kicsit megmosakodtunk és rengeteget ittunk, majd elmajszoltuk a magunkkal hozott müzliszeleteket.

Szomjas bicikli

Nagy nehezen megtaláltuk a „központot”, itt találtunk egy kis falatozót ahol kaptunk kávét. Pont zárás előtt fél órával toppantunk be, de a kedvünkért egy picit tovább maradt nyitva, mert én éhes voltam és kértem egy hamburgert is a kávé mellé. Miért pont hamburgert? Mert ebből lehetett választani. Ritka jól esett a kávé és a pihenő. Nehezen akaródzott visszaindulni, tekintve a ránk váró kínokat. Délután fél három magasságában azonban csak nekivágtunk a visszaútnak.

Ez is jó kis felfedezni való táj

Az út

Nem ecsetelem bővebben a visszautat, többször kellett megállni, mint az odafelé vezető úton. Sokszor csak toltam magam mellett a bicajt, mert már olyan fájdalmaim voltak. Így viszont marhára nem haladtam, így kénytelen voltam visszaülni a nyeregbe. Voltak mélypontok, amikor azt hittem, hogy örök életemre a gáton maradok, de volt olyan is, amikor sikerült egész hosszan és gyorsan tekernem. Bevallom nem sokat törődtem már a fotózással, de azért volt néhány olyan látkép, amit még ilyen állapotban sem bírtam kihagyni.

Tuskó Berci lábat áztat

Igazán nagy erőt a végén az adott, amikor végre megláttam az Ökocentrum tornyát a távolban. Tudtam, hogy onnan már csak pár száz méter a végállomás. Mindezek ellenére vegyes érzelmekkel adtam le a bringámat, mert annyi sok év után nagyon jó volt száguldani vele. Ellenben ekkor már holtbiztos voltam benne, hogy a kerékpár nyergek terveit, anno, a spanyol inkvizíció szabadalmaztatta.

Kötelező fotó

Egyértelmű, hogy a mi ostobaságunk miatt alakult így a dolog. Beérhettük volna valami közelebbi célponttal, és több megállóval is. Utólag kiszámoltuk, hogy kb. 55 km-t tekertünk. Nem mondom, hogy nem fáradtunk el, de azért nem volt vészes. A túra után még lementünk úszni a hotel uszodájába. Igen jól esett egy kicsit lebegni a vízben, ami nem mellesleg kellemesen hűsítette az idő közben szénné égett karomat is.

Központi téma

Hát kedves olvasóim, ennyi volt a Tisza-tavi úti beszámoló. Remélem nem hiába koptattam a billentyűket és talán a fotókhoz is hozzá tudtam adni valamit.

Megjegyzések

  1. Nagyon jó volt szerintem sokan kedvet kaptak a Tisza tavi túrához-mi is-,kár hogy vége. köszi.J

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm! Remélhetőleg lesz még idén más beszámoló is, hiszen hosszú még a nyár. :)

      Törlés
  2. Én nagyon élveztem - mint írtam már korábban, nagyon kedvelem ezt a helyet.
    55km ... hosszú kihagyás után igazán szép teljesítmény :)
    A pipacsos, szarkalábas pedig változatlanul gyönyörű!

    VálaszTörlés
  3. Jó kis túra volt!gratulálok!a legközelebbi biciklitúrán már edzett leszel....(vagy mostanában nem?)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hát mostanában biztosan nem. Itthon nincsen biciklim, na nem mintha tudnék bárhová is menni vele. Pláne 40 fokban... :)

      Törlés
  4. Szuper lett. Respekt az 55 kilométerért... amióta 2 éve körbetekertük a Balatont, azóta tudom mit jelent 60 km-t a nyeregben tölteni... aú... pedig még olyan frankó bicajos-nacit is vettem, ami párnázott a megfelelő helyen.
    Visszatérve a bejegyzésre, nekem nagyon tetszik a tornyos fotó, tök jó hangulata van... Olyan délibábos kicsit.
    A bejegyzés-sorozat pedig annyira kedvet csinált a Tisza-tóhoz, hogy győzködöm a srácokat, h menjünk már le egyszer...
    Köszi az élménybeszámolót!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszi Dani, örülök ha tetszett. A tornyos fotó nálam is nagy kedvenc, pedig hirtelen felindulásból készült. Pont a pipacsokat fotóztam amikor elhúzott az emberke a hátunk mögött. Egy darabig néztem, hezitáltam, azután lőttem. :)

      Törlés
  5. Ej de jó volt nézni-olvasni. Egy kicsit én is ott voltam, bringáztam, mint a régi szép időkben. :)

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések