Sokáig hezitáltunk, hogy mivel töltsük utolsó, a Tisza-tó mellett töltött napunkat. A fantasztikus madárfotózás után szóba került, hogy esetleg bérelünk egy kenut, és magunk vágunk neki a felfedező útnak, vagy másik alternatívaként, inkább biciklit bérlünk és a gáton kiépített első osztályú kerékpárúton kerekezünk egyet. Végül az utóbbi mellett döntöttünk.
A szállásunkhoz tartozó Fűzfa csónakkikötőben volt lehetőségünk kerékpár bérlésre. Kaptunk is két szép példányt, a műszaki ellenőrzés után visszamentünk a panzióba a motyónkért, azután útnak eredtünk. Faék egyszerűségű tervünk az volt, hogy Poroszlóról indulva, Kisköréig végig biciklizünk a gáton, megnézzük mi van ott, majd visszafordulunk. Elméletileg csak biciklisek és gyalogosok használhatják az utat, de azért néhány engedélyt kiadnak autók számára is.
 |
Kellemesen felhős |
Remek hangulatban és tempóval indultunk neki a túrának. Mivel mindketten igen régen ültünk utoljára biciklin, ezért kellett néhány perc mire belejöttünk a dologba, de miután kiismertük a dupla váltó működést is, csak úgy suhantunk a sima úton. Erősen felhős volt az ég, de eső nem fenyegetett, pont ideális volt az időjárás a kiránduláshoz. A fényképezőgépemet az 55-300-as, és 16-85-ös obikkal belepakoltam egy kisebb táskába, s így viszonylagos biztonságban és relatív kényelmesen tudtam a vállamon keresztbe vetve magammal cipelni.
 |
Csend-élet |
Annyira lelkesen kerekeztünk, s olyan jó tempóban haladtunk, hogy már-már azt terveztük, körbetekerjük a tavat. A gáton időnként megálltunk pihenni, illetve fotózni. Egy helyütt pedig muszáj volt lehajtani róla, mikor ismét megláttam egy pipacsos, szarkalábas virágmezőt. Az egyik pipacsos képem még árnyékban, a következő meg már napsütésben készült. Mintha egyszerűen felkapcsolták volna a villanyt egy elsötétített szobában. Ettől a perctől fogva végig sütött a nap, az égen dekorfelhők jelentek meg, és feltámadt a szél. Ismét egy tapasztalattal gazdagabbak lettünk: ha biciklizel, MINDIG szembe fúj a szél.
 |
Vegyesen is szépek! |
S bár a táj csodálatosan szép volt, rengeteg színes kismadarat, vadvirágot láttunk, a lelkesedésünk egy kicsit mégis alább hagyott. Egy nagyon fontos dologgal nem számoltunk, méghozzá a bicikli nyergekkel. Egy idő után elkezdtük kényelmetlennek érezni őket. Mire az indulásunktól számított 3 óra múlva megérkeztünk Kiskörére, már kimondottan fájdalmas volt a nyeregben ülni.
 |
Toronyirányt, hazafelé (Sarud) |
A gátról letérve, betekertünk a településre, ahol is elsősorban egy kávézót szerettünk volna keresni. Mielőtt beértünk volna a központba, lerogytunk a bicikli út szélére, egy közkút mellé. Itt tartottunk egy hosszabb pihenőt az árokparton, egy fa árnyékában. Kicsit megmosakodtunk és rengeteget ittunk, majd elmajszoltuk a magunkkal hozott müzliszeleteket.
 |
Szomjas bicikli |
Nagy nehezen megtaláltuk a „központot”, itt találtunk egy kis falatozót ahol kaptunk kávét. Pont zárás előtt fél órával toppantunk be, de a kedvünkért egy picit tovább maradt nyitva, mert én éhes voltam és kértem egy hamburgert is a kávé mellé. Miért pont hamburgert? Mert ebből lehetett választani. Ritka jól esett a kávé és a pihenő. Nehezen akaródzott visszaindulni, tekintve a ránk váró kínokat. Délután fél három magasságában azonban csak nekivágtunk a visszaútnak.
 |
Ez is jó kis felfedezni való táj |
 |
Az út |
Nem ecsetelem bővebben a visszautat, többször kellett megállni, mint az odafelé vezető úton. Sokszor csak toltam magam mellett a bicajt, mert már olyan fájdalmaim voltak. Így viszont marhára nem haladtam, így kénytelen voltam visszaülni a nyeregbe. Voltak mélypontok, amikor azt hittem, hogy örök életemre a gáton maradok, de volt olyan is, amikor sikerült egész hosszan és gyorsan tekernem. Bevallom nem sokat törődtem már a fotózással, de azért volt néhány olyan látkép, amit még ilyen állapotban sem bírtam kihagyni.
 |
Tuskó Berci lábat áztat |
Igazán nagy erőt a végén az adott, amikor végre megláttam az Ökocentrum tornyát a távolban. Tudtam, hogy onnan már csak pár száz méter a végállomás. Mindezek ellenére vegyes érzelmekkel adtam le a bringámat, mert annyi sok év után nagyon jó volt száguldani vele. Ellenben ekkor már holtbiztos voltam benne, hogy a kerékpár nyergek terveit, anno, a spanyol inkvizíció szabadalmaztatta.
 |
Kötelező fotó |
Egyértelmű, hogy a mi ostobaságunk miatt alakult így a dolog. Beérhettük volna valami közelebbi célponttal, és több megállóval is. Utólag kiszámoltuk, hogy kb. 55 km-t tekertünk. Nem mondom, hogy nem fáradtunk el, de azért nem volt vészes. A túra után még lementünk úszni a hotel uszodájába. Igen jól esett egy kicsit lebegni a vízben, ami nem mellesleg kellemesen hűsítette az idő közben szénné égett karomat is.
 |
Központi téma |
Hát kedves olvasóim, ennyi volt a Tisza-tavi úti beszámoló. Remélem nem hiába koptattam a billentyűket és talán a fotókhoz is hozzá tudtam adni valamit.
Nagyon jó volt szerintem sokan kedvet kaptak a Tisza tavi túrához-mi is-,kár hogy vége. köszi.J
VálaszTörlésKöszönöm! Remélhetőleg lesz még idén más beszámoló is, hiszen hosszú még a nyár. :)
TörlésÉn nagyon élveztem - mint írtam már korábban, nagyon kedvelem ezt a helyet.
VálaszTörlés55km ... hosszú kihagyás után igazán szép teljesítmény :)
A pipacsos, szarkalábas pedig változatlanul gyönyörű!
Köszönjük! :)
TörlésJó kis túra volt!gratulálok!a legközelebbi biciklitúrán már edzett leszel....(vagy mostanában nem?)
VálaszTörlésHát mostanában biztosan nem. Itthon nincsen biciklim, na nem mintha tudnék bárhová is menni vele. Pláne 40 fokban... :)
TörlésSzuper lett. Respekt az 55 kilométerért... amióta 2 éve körbetekertük a Balatont, azóta tudom mit jelent 60 km-t a nyeregben tölteni... aú... pedig még olyan frankó bicajos-nacit is vettem, ami párnázott a megfelelő helyen.
VálaszTörlésVisszatérve a bejegyzésre, nekem nagyon tetszik a tornyos fotó, tök jó hangulata van... Olyan délibábos kicsit.
A bejegyzés-sorozat pedig annyira kedvet csinált a Tisza-tóhoz, hogy győzködöm a srácokat, h menjünk már le egyszer...
Köszi az élménybeszámolót!
Köszi Dani, örülök ha tetszett. A tornyos fotó nálam is nagy kedvenc, pedig hirtelen felindulásból készült. Pont a pipacsokat fotóztam amikor elhúzott az emberke a hátunk mögött. Egy darabig néztem, hezitáltam, azután lőttem. :)
TörlésEj de jó volt nézni-olvasni. Egy kicsit én is ott voltam, bringáztam, mint a régi szép időkben. :)
VálaszTörlésKöszi, örülök! :)
Törlés