Lovagi torna I.

A solymász bemutató után sziesztáztunk egy kicsit a hűvös szobánkban, majd siettünk vissza a délután fél négykor kezdődő lovagi tornára. A hőség a tetőfokára hágott, elképesztően perzselt a nap, a levegő fülledt volt. Az elsők között kapaszkodtunk fel a lelátóra, mely csak félig volt befedve némi árnyat adó zsákvászonnal. Próbáltam olyan helyre ülni, ahonnan a nap állását is tekintetbe véve, a lehető legoptimálisabban tudok fotózni.

A lovagi torna, az egész napos élménypark napi programjának fináléja, és egyben leglátványosabb eseménye. Lassan megtelt a nézőtér árnyékos fele, és izgatottan vártuk a kezdést. Egyszer csak felcsendült a –természetesen korhű- zene, és megkezdődött a felvonulás. A nap folyamán már megismert szereplők vonultak fel elénk, illendően üdvözöltek, majd megkértek minket, hogy álljunk fel és köszöntsük a királyt.

Reneszánsz Palota a lelátóról

Előtérben a pálya, háttérben a városkapu

A bevonulás

Felálltunk és kíváncsian nézegettünk körbe, hol van ugyan itt a király? A kényes helyzetet a madár bemutatón már megismert bolond mentette meg, mikor közölte, hogy sajnos jó király urunk most nem tudott eljönni, de egy helyettest válasszunk már, hogy ne maradjon üresen a helye. A szerencsés, természetesen egy kisfiú lett, kapott egy jó meleg palástot is. A szomszédos sorokból mindjárt választott magának egy királynét is. Mindenki a helyén volt, indulhatott a műsor.

Bemutatkozás

A három "jó" lovag

Ráfordulás, és vágta!

Megkezdődött a lovagok bevonulása. Először a zöld lovag, azután a piros lovag vágtázott a küzdőtérre, vidáman kurjongatva, végül a kék lovag jött, de én magamban csak savanyú lovagnak neveztem el, mert hihetetlenül fapofával csinálta végig a műsort. Nagyon kilógott a sorból, mert míg a többiek üvöltöztek, hergelték a közönséget, egyszóval beleélték magukat a lovagi tornába, addig ez utóbbi csak ott volt, és gépiesen végrehajtotta a feladatokat. Óriási fekete pont. A három lovag bejövetele és bemutatkozása után „váratlan” esemény zavarta meg a torna menetét. A másik irányból bevágtatott a gonosz fekete lovag, hogy ő is szeretne részt venni a tornán.

Hát ez talált!

Touché!

Ez is sikerült!

A királyi herold közvetítette és moderálta a tornát, s szövegéből kiderült, hogy a fekete lovag, aki mellesleg a piros lovag testvére, az előző tornán csúfosan kikapott és most itt van újra, de ez így nem szabályos, a király engedélye szükséges az indulásához. A király természetesen engedélyezte a részvételt. Nem volt kérdés, hogy kinek fogok drukkolni, már gyerekoromban is a sárkánynak drukkoltam, mindenféle királyfiak ellenében.

Gyáááá!!!!

A kettes számú koszorú is begyűjtve!

A láncos buzogányos mutatvány

A sorompóba állás előtt ügyességi feladatok következtek. Az első, a dobócsillag hajigálás volt, a második a dárdavetés, a harmadikban horogra akasztott koszorúkat kellett leszedni egy kopja segítségével. Az utolsó kettőnél pedig láncos buzogánnyal illetve kopjával kellett eltalálni egy képzeletbeli ellenséget, amit úgy kell elképzelni, hogy egy faállvány tetején keresztben fekvő léc két végén egy-egy kis pajzs van, és ez a léc forog. A pajzsokat kell eltalálni, vagy akár az egész cuccot felborítani. Biztos van neki hivatalos neve, de sajnos nem tudom mi az. Nagyon jó volt nézni, hogy milyen könnyedén lovagolnak a srácok, vágtáznak fel-alá, s az aláfestő, pergő zenétől bizony minket is rendesen magával ragadott a harci láz. Természetesen a fekete lovag volt a legügyesebb, elképesztő vágtából teljesített minden feladatot. Iszonyú nagy respekt nekik, hogy ennyire oda tették magukat ebben a kánikulában, amiben még az árnyékban ülés is megterhelő volt. A lovak is csodásak voltak. Nemcsak szépek, hanem nagyon okosak is a jószágok, jó volt látni, hogy ők is részt vesznek az eseményekben, fegyelmezetten dolgoznak, figyelnek.


Gyerünk Mörfi!


Küldetés teljesítve!

Első felvonás vége

Az ügyességi vetélkedő után egy kis szünet következett, amíg a lovagok visszavonultak páncélt ölteni. Addig a bolond szórakoztatott minket és pogácsát dobált nekünk, melyek igen nagy százaléka az árnyékolókon végezte, s onnan kellett lehalászni. Pihenjenek önök is kedves olvasóim, a szünet után jövök a már jóval rövidebb, befejező résszel.

Megjegyzések

  1. Tetszett nagyon! A "Gyááá!" a kedvenc..

    VálaszTörlés
  2. Ami először eszembe jutott, hogy mennyi ruha volt rajtuk abban a hőségben, de hát az előadásnak mennie kell.

    VálaszTörlés
  3. Kedves Pingu!:-)♥
    Már a solymászatról szóló bejegyzéseidet is élvezettel olvastam, s csemegéztem a szebbnél-szebb képekben!:-) Ez is nagyon tetszik, a tetszési csúcsindex nálam is a "Gyááá!" című képé!:-))

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése