Börzsöny

Hosszú szünet után ismét egy globális fotóséta ígérkezett, Tibor szervezésében. A kirándulást a Börzsönyben terveztük megejteni, Királyrétről Nógrádig. Rekordszámú, több mint 30 jelentkező ígérkezett, és egy pár ember kivételével el is jött mindenki. Olyan volt, mint egy nagy osztálykirándulás. Nem akartam a nagy fotós táskámat cipelni, ezért csak a kedvenc obimat vittem magammal, de nem bántam meg. Elhatároztam, hogy kevés képet fogok készíteni, ezt az elején még sikerült is úgy-ahogy tartanom, de a végén sajnos elkapott a gépszíj.

Szombat reggel gyülekeztünk a Nyugati pályaudvar pénztárcsarnokában, majd vonattal elmentünk Kismarosig, onnan pedig erdei kisvasúttal Királyrétre utaztunk tovább. Olyan sokan voltunk, hogy kénytelenek voltak még egy kocsit csatolni a szerelvényhez, de még csoport kedvezményt is kaptunk a jegy árából.

Hol is vagyunk?

Egy kis színes ez meg az

A nagy kikerics vadászat

Királyréten volt egy rövid bemutatkozás, hogyhát mégis ki kicsoda egyáltalán. Na, nem mintha bárkit is meg bírtam volna jegyezni, de legalább a szándék megvolt. Marcsi jóvoltából befújhattam magam kullancsriasztóval, bevallom végig rettegtem, hogy összeszedek egyet. Éppen ezért Tibor tanácsát követve igyekeztem elkerülni a belógó ágakat meg füveket. A nap végén már úgy éreztem, hogy mindenhol kullancs mászik rajtam, de szerencsére csak képzelődtem.

Összefoglaló

Az ellenfényes levelek

Erdei kerékpárút

Királyréten megszálltuk a büfét, sokan ittak egy automata kávét, én pedig mivel éhes voltam, egy hotdogra fizettem be. Nem rossz, ha mondjuk az elvárásaink nem nagyobbak egy árván maradt hangyáénál. A rövid pihenő után nekiindultunk. Rögtön egy olyan emelkedővel kezdtünk, aminek a tetejére érve kiköptük a tüdőnket, és én ismét megállapítottam, hogy tulajdonképpen utálok kirándulni, és különben is legközelebb kizárólag Hollandiába megyek. Tibor megnyugtatott, hogy innen már csak jobb lesz. Kivételesen nem vágott át, és tényleg nagyon könnyű volt végig a terep.

Nagy facsomó

Szúrós négyes

Vadon

Sétáltunk az erdőben, időnként mezőkön vágtunk át, piros és kék bogyókat fotóztunk, találkoztunk szembe jövő turistákkal is, élénken reméltem, hogy ők már kullancstalanították az utat előttünk. Az egyik mezőre kiérve, hosszabb megállót kellett beiktatni, mivel őszi kikerics nyílt a fűben és ezt feltétlenül meg kellett minden lehetséges szögből, távolságból örökíteni. Egyes kartácsak, halált megvető bátorsággal még a fűbe is belefeküdtek, a jobb eredmény érdekében.

Installáció

Tehénkedés a legelőn

Nógrádi vár

Végül, a zöld jelzést követve, ismét az erdő következett, pont időben, mert eleredt az eső. A kabátomat inkább a gépre terítettem, gondoltam olyan hideg nincsen, bennem nem tesz kárt a víz. Ahogy jött, úgy ment is tovább, még a nap is kisütött. Máris kedvenc témámnál, az ellenfényes faleveleknél találtam magam. Nemsokára véget ért az erdő, s Nógrád község határában találtuk magunkat. Gyönyörű volt a dimbes-dombos táj. A poros út két oldalán legelők voltak, melyeket girbe-gurba kerítés és jó kis szúrós növények határoltak. A háttérben pedig ott magasodott a Nógrádi vár romja.

A határ

Vigyázz ha jön a vonat!

C'est romantique!

Az egyik legelőn még tehenek is voltak, kötelező fotó téma. Miután kiteheneztük magunkat, indultunk tovább, s ekkor ismét eleredt az eső. Tíz perc után egy kálvária domb mellett haladtunk el, ekkor már ismét sütött a nap. Leereszkedtünk a dombról, átmentünk a síneken és máris Nógrádban voltunk. Már nem sok időnk volt vonatindulásig, de valamit ennünk kellett. Különben is milyen fotós túra az olyan, ami nem torkollik egy nagy kajálásba?

Pince

Cica ül a fűben

Vegyenek egy kis gesztenyét!

Felcaplattunk egy lépcsősoron és régi pincék oldalában bandukoltunk, mint valami zombi csapat a Vár Vendéglő felé. Útközben láttunk kismacskát és gesztenye árus nénit is. A csapat egyik része nem volt olyan éhes, ők felmentek a várhoz, mi viszont beültünk az étterembe. Az ilyenkor szokásos, elronthatatlan rántotthúst akartunk rendelni, de időszűkében nem mertünk frissen sültet rendelni. Maradt a bográcsgulyás. Maradjunk annyiban, hogy nem volt olyan rossz.

Kidől, bedől

Térfigyelő rendszer

Á mint Álámér

A kajálás után, valamivel nyugodtabb idegrendszerrel , újra összeállt a csapat és célba vettük a vasútállomást. A vonat érkezése előtt öt perccel sikerült is megérkeznünk. Bzmottal mentünk Vácig, ott a társaság átszállt a Nyugatiba menő zónázó vonatra, én azonban iigee autójával mentem tovább, aki, lévén egy irányban lakunk, volt szíves hazáig szállítani. Ismét egy jól sikerült fotóséta volt, kár lett volna kihagyni.

A többiek képei

Marcsi blogbejegyzése
Tibor blogbejegyzése
Dani blogbejegyzése

Megjegyzések

  1. Megfogadtam, hogy addig nem olvasom el és nézem meg a képeidet, míg az enyémeket fel nem töltöttem... nem tartottam be...
    Már megint jó, már megint szépek... már megint irigy vagyok... tehát a szokásos, remek fotósétákat követő érzések keringenek bennem...
    De azért csak nem ússzátok meg az én műveimet sem :)

    VálaszTörlés
  2. Na, már nagyon vártam a képeidet. :)
    Még mindig rácsodálkozok, hogy mennyire jó képe van a Nikon D7000 és az 55-300 párosnak, komolyan esz a fene miatta.
    Én tegnap szomorúan vettem tudomásul, hogy nem fotóztam a csapaton kívül semmit. Viszont jó volt nézni a képeidet, és jókat derültem a képaláírásokon "térfigyelő, álámér, tehénkedés".
    Csakis nagy gratula! :)

    VálaszTörlés
  3. Gratulálok én is a fotóidhoz!:)

    VálaszTörlés
  4. Nem néztelek meg addig,míg az enyémet megalkottam...
    Nagyon szépek! Gratulálok!

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések