Ökocentrum

Mikor a programunkat terveztük, abban biztosak voltunk, hogy újonnan megnyílt Tisza-tavi Ökocentrumot meg fogjuk nézni, és előre láthatólag ez egy teljes napos program lesz. Érkezésünk másnapjára terveztük a látogatást, de reggel felkelve kissé csalódottan vettük tudomásul, hogy bizony esik az eső.

A recepciós hölgy tanácsára, no meg az előző nap látott iszonyat mennyiségű autó láttán, gyalog indultunk az Ökocentrumba. Csendben bandukoltunk a gáton, szemerkélő esőben tettük meg a bő fél kilométeres távot, a szürke égre nézve nem volt túl bíztató a látvány, elég kitartónak nézett ki a rosszidő.

Éppen csöndben vannak

"Halat hoztá'?"

A központnak a gát felöl is van pénztár bejárata, nem sokkal nyitás után értünk oda, szinte az első látogatók voltunk aznap. Többféle jegyet lehet venni aszerint, hogy ki mit szeretne megtekinteni. Mivel mindent meg akartunk nézni, ezért a „mindent bele” jegyet kértük, bár először rákérdeztünk, hogy ilyen esős időben is átvisznek-e a csónakok a Vízi Sétányra. A válasz annyi volt, hogy ha szeretnénk a deszkákon csúszkálni, akkor semmi akadálya. Azt hiszem kicsit belehaltam volna, ha ki kell hagynunk, mert erre a részre nagyon készültem. Közöltük, hogy nincs is egyéb vágyunk, mint deszkákon csúszkálni a nádasban, úgyhogy megvettük a fullos belépőket. Miután még nincs minden készen a látogató központban, ezért nagyon korrekt módon, jóval olcsóbban adták a jegyeket.

Tiszai halak

Ez itt a viza vize.

Elsőként a 3D-s moziba mentünk be. A film előtt beszélgettünk a moziért felelős munkatárssal és azt mondta, hogy előző nap rekordot döntöttek, vagy 4000 látogatójuk volt. A terembe egy csoport általános iskolással ültünk be, izgatottan vártuk a kisfilmet. Talán nem meglepő, hogy a Tisza-tó világáról szólt a film és marha jól megcsinálták. Sajnos csak 15 perces volt, pedig bírtuk volna még nézni.



A film után kihasználtuk, hogy a tanárok megpróbálják csoportba terelni a gyerekeket, és megelőzve őket, lesiettünk a lépcsőn a másik nagy látványossághoz, Európa legnagyobb édesvízi akváriumához. A bejáratnál két dolog vágott hanyatt minket, a szag és a hang. Mindkettő ugyanattól az állattól jött. A szépen berendezett, halakkal teli akváriumok mellett az igazi sztárok, a kölyökvidrák nagyon aranyosak és sajnos eléggé büdösek. Ráadásul még nem kaptak aznap enni s emiatt iszonyatos palávert csaptak, olyan volt a hangjuk, mint egy hosszú csőbe szorult, és megvadult makákó csordáé. E naptól fogva új kifejezés került a szótárunkba, ha valami nagyon büdös volt, csak ennyit mondtunk: vidraszagú, vagy egyszerűen: vidrás.

Erre a placcra is ki lehet menni

Sajnos nagyon kevés fény volt fotózáshoz, vakut használni meg tilos, és értelmetlen is lett volna. Próbáltam videót készíteni a visító vidrákról, de csak utólag vettem észre, hogy a hang ki volt kapcsolva a felvételen. De talán nem is olyan nagy baj. Miután nagy nehezen elszakadtunk a vidráktól, besétáltunk az alagútba, így a fejünk felett úsztak el az akváriumok másik sztárjai, a vizák. Itt is próbálkoztam a fotózással, sajnos nem sikerült normális képet készítenem, de illusztrációnak azért beteszek kettőt a posztba.

Poroszlói templomtornyok

Tanösvény az épület mellett

Az akvárium után megnéztük a többi kiállítást, rengeteg békával, néhány gyíkkal és egy kevés siklóval. De életemben először itt láthattam élőben foltos szalamandrát. Ezután felmentünk a toronyba, mert remek kilátás nyílik onnan a tóra. Itt időztünk egy darabig és gyönyörködtünk a látványban. Örömmel konstatáltam, hogy az eső időközben elállt, és talán mintha egy árnyalattal világosabb lett volna az ég is.

Vízi Sétány

Madárvárta

Visszamentünk még egyszer az akváriumokhoz, de beleszaladtunk egy dugóba, amit egy kisiskolás csoport okozott, így kénytelenek voltunk utánuk araszolni. A vidrák időközben abbahagyták a visítást. Vagy azért mert kaptak kaját, vagy azért, mert feladták a versenyt a gyerekcsoportot kísérő és túlkiabáló, fejhangon rikácsoló idegenvezetővel. A hölgy megállás nélkül mesélt a gyerekeknek, de közben megpróbálta túlkiabálni őket, mert azok persze nem figyeltek és üvöltöztek, majd végül a tanerők fékezték meg őket, és életveszélyes fenyegetéseket helyeztek kilátásba amennyiben nem képesek végig hallgatni a nénit. Ám nem a hangja volt az egészben legrosszabb, hanem az, hogy legalább hússzor kiejtette a száján a „halacska” és „bundácska” szavakat, amivel kis híján hisztérikus állapotba kergetett.

Az eredeti zöld béka...

... és a mignon változata.

Bevártuk a mögöttünk jövő csoportot és csatlakoztunk hozzájuk, közben az idegenvezetőjüket hallgattuk, érdekes információkhoz jutva az állatokkal kapcsolatban. Például megtudtuk, hogy nem magyar vidrák vannak „kiállítva”, mert azok túl lusták és egész nap alszanak, hanem valami közeli rokonuk. Ezek az állatok amúgy nagyon okosak és tanulékonyak. A sötétbarna bundájú a fiú, a világosabb a lány. A láthatóan nagyméretű vizák még kiskorúak és sokkal nagyobbra fognak idővel nőni. Ezek a ragadozó halak meglepően szelídek, az őket etető búvároknak mindig játszaniuk kell velük egy kicsit. Az alagútban időközben elfogyott a levegő és az emberszag elvegyült a vidraszaggal, így aztán jó volt már visszamenni a földszintre. Benéztünk az ajándékboltba, aminek - egyelőre még nem teljes- kínálata, elsősorban a vidrákra és vizákra épít.

Őzek

Leültünk a büfében egy kávéra, persze nekem muszáj volt egy békás mignont is ennem mellé, mert olyan jópofa volt. Egészen sok időt töltöttünk az egyébként látványos, felszálló madarat szimbolizáló épületben. Ideje volt a kinti részeken is körülnézni. Az eső úgy tűnt, hogy végérvényesen abbahagyta, bár még felhős volt az ég. Ezt nagyon nem bántam, mert fotózáshoz tökéletes volt. A kinti részek is még erősen építés alatt vannak, lehálózott óvodás kormoránokat, néhány őzet és juhot láttunk, de lesz majd ott jégmadár is. Azt a tájékoztatást kaptunk, hogy most még fészkelnek, és nem lenne túl öko meg humán dolog ilyenkor zaklatni őket a költözéssel, mert esetleg beledöglenek. A kinti séta után már mentünk is az utolsó, várva-várt célpontunk, a Vízi Sétány felé, de erről a következő bejegyzésben lesz szó.

Ökocentrum

Mindent összevetve, tetszett az Ökocentrum bár még egy kicsit olyan hatást kelt, mint amikor valaki új lakásba költözik és bár már a bútorok a helyükön állnak, kicsit steril érzést keltve, de a könyvek még a dobozokban vannak. Idővel jó kis hely lesz ez, drukkolok nekik.

Megjegyzések

  1. Nem is hallottam még erről, de feltétlen megnézem egyszer!
    Tök jó tudósítás volt!

    VálaszTörlés
  2. Érdeklődve olvastam ezt a posztot is. Igen valóban én is úgy látom érdemes még kivárni egy kicsit a látogatással. Biztos jó kis hely lesz ha kiforrja magát. Nekem tetszik az épület, az építészek persze már egymásnak ugrottak a médiában. Az egyiknek tetszik a másik lehúzza, de nagyon (!) (na jah, hiszen nem Ő tervezhette :D). Nem tudom a belső elrendezése milyen, mennyire látogató centrikus? Bár olvasom, hogy volt egy kis dugó :)
    Látom nagyon nehéz ólmos felhők voltak, remélem azért élvezhető volt az ösvény, kíváncsian várom a folytatást.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hát jó kérdés... nem tudom, hogy mi számít látogató centrikusnak, de nekem belül is tetszett. El lehet igazodni, van lift is a lépcsők mellett, sok természetes fény van az épületben és ha valaki elfáradt akkor le is tud ülni. Ja és a toalettek is nagyon kulturáltak, és tágasak. Nekünk nagyon tetszett az épület kívül-belül, a tornyát pedig messziről is lehet látni, szerintem idővel egyfajta jelképe lesz a tónak, mert nagyon beleillik a tájba.

      Törlés

Megjegyzés küldése