Vintgar-szurdok


Szlovéniai látogatásunk másnapján igen csak borúsan indult a reggel. A híres, bő másfél kilométer hosszú Vintgar szurdokba indultunk, amin a Radovna folyó zubog keresztül-kasul, hogy aztán a végén egy 13 méter magas vízeséssel rakja fel az i-re a pontot. Ettől még egy normális embernek (értsd: nemfotós) is elindul a nyálelválasztása, nemhogy egy magamfajta fotó-őrültnek.

Ahogy a szállásunktól haladtuk a szurdok felé, egyre jobban beborult az ég... Sebaj, gondoltam, talán jobb is így, hiszen napsütésben túl nagy lenne a kontraszt és nehéz lenne fotózni.
Ahogy kanyarogtunk az úton, elkezdett csepegni az eső... Sebaj, gondoltam, ennyi még igazán nem árt, és különben is egyszer nekem valaki azt mondta, hogy ilyenkor a legszebbek a zöld színek.
Mire kiszálltunk a buszból már esett.... Sebaj, gondoltam, majd törölgetem a gépet és legfeljebb ritkábban fotózok, talán jobb is így, legalább nem lesz nehéz kiválogatni a képeket.

Mondjuk ez utóbbi tényleg bejött. Ahogy elindultunk a tanösvényen befelé, úgy lett egyre intenzívebb az esőzés. Már csak olyan helyeken tudtam megállni ahol a sziklafal beugrott az út fölé, így nem ért az eső, de azért ez sem volt az igazi, mert a kezeim csuromvizesek voltak. Ha már a csuromvíznél tartunk... A vadiúj esőálló cipőmről szerencsére kiderült, hogy valóban esőálló, az esőkabátomról meg eddig is tudtam, hogy megbízható. Azonban a kettő között a nadrágomból már patakokban folyt ki a víz.
Nem tudom mennyire járhattam közel a végéhez amikor feladtam, és visszafordultam. Egyszerűen nem volt értelme továbbmenni. Persze ha akkor tudtam volna, hogy a további programok helyett -nagyon helyesen- visszamegyünk a szállásra szárítkozni és átöltözni, hiszen mindenki rommá ázott, akkor lehet, hogy minden mindegy alapon elsétáltam volna a végéig. Visszafelé úton még a női mosdóban kifacsartam a nadrágomat, persze mire onnan a buszhoz értem már megint csicsogott a sok víztől.

Ami tény, a szurdok így is lenyűgöző volt, bár nehezen tudok elképzelni olyan időjárási helyzetet amikor nem találnám szépnek. Sok mindent láttam, vagy nem láttam ezen a körúton, de ezt az egy helyet sajnáltam igazán, hogy nem sikerült rendesen végignézni. Remélem egyszer még visszajutok ide. (Kívánságom teljesült: VINTGAR SZURDOK ÚJRATÖLTVE I. , VINTGAR SZURDOK ÚJRATÖLTVE II.)

Csőpőg
Szemerkél
Szitál
Esik
Hullik
Záporozik
Szakad
Ömlik
Zuhog
Már nincs rá szó....
Nincs értelme tovább menni... :(

Megjegyzések

Megjegyzés küldése