Vintgar-szurdok


Szlovéniai látogatásunk másnapján igen csak borúsan indult a reggel. A híres, bő másfél kilométer hosszú Vintgar szurdokba indultunk, amin a Radovna folyó zubog keresztül-kasul, hogy aztán a végén egy 13 méter magas vízeséssel rakja fel az i-re a pontot. Ettől még egy normális embernek (értsd: nemfotós) is elindul a nyálelválasztása, nemhogy egy magamfajta fotó-őrültnek.

Ahogy a szállásunktól haladtuk a szurdok felé, egyre jobban beborult az ég... Sebaj, gondoltam, talán jobb is így, hiszen napsütésben túl nagy lenne a kontraszt és nehéz lenne fotózni.
Ahogy kanyarogtunk az úton, elkezdett csepegni az eső... Sebaj, gondoltam, ennyi még igazán nem árt, és különben is egyszer nekem valaki azt mondta, hogy ilyenkor a legszebbek a zöld színek.
Mire kiszálltunk a buszból már esett.... Sebaj, gondoltam, majd törölgetem a gépet és legfeljebb ritkábban fotózok, talán jobb is így, legalább nem lesz nehéz kiválogatni a képeket.

Mondjuk ez utóbbi tényleg bejött. Ahogy elindultunk a tanösvényen befelé, úgy lett egyre intenzívebb az esőzés. Már csak olyan helyeken tudtam megállni ahol a sziklafal beugrott az út fölé, így nem ért az eső, de azért ez sem volt az igazi, mert a kezeim csuromvizesek voltak. Ha már a csuromvíznél tartunk... A vadiúj esőálló cipőmről szerencsére kiderült, hogy valóban esőálló, az esőkabátomról meg eddig is tudtam, hogy megbízható. Azonban a kettő között a nadrágomból már patakokban folyt ki a víz.
Nem tudom mennyire járhattam közel a végéhez amikor feladtam, és visszafordultam. Egyszerűen nem volt értelme továbbmenni. Persze ha akkor tudtam volna, hogy a további programok helyett -nagyon helyesen- visszamegyünk a szállásra szárítkozni és átöltözni, hiszen mindenki rommá ázott, akkor lehet, hogy minden mindegy alapon elsétáltam volna a végéig. Visszafelé úton még a női mosdóban kifacsartam a nadrágomat, persze mire onnan a buszhoz értem már megint csicsogott a sok víztől.

Ami tény, a szurdok így is lenyűgöző volt, bár nehezen tudok elképzelni olyan időjárási helyzetet amikor nem találnám szépnek. Sok mindent láttam, vagy nem láttam ezen a körúton, de ezt az egy helyet sajnáltam igazán, hogy nem sikerült rendesen végignézni. Remélem egyszer még visszajutok ide.

Csőpőg
Szemerkél
Szitál
Esik
Hullik
Záporozik
Szakad
Ömlik
Zuhog
Már nincs rá szó....
Nincs értelme tovább menni... :(

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések