Skócia - Irány a Felföld!

Hosszú út állt előttünk, és ahogy mentünk észak felé, egyre skótabbá vált az időjárás, vagyis rendületlenül esett az eső.  Stirlingtől mintegy 25 km-re megálltunk Callanderben, hogy hosszabb élelmezési szünetet tartsunk. Callander egy kis település, aminek főutcája tele van kis üzletekkel, hogy kiszolgálja az itt rendszerint megálló átutazókat, hiszen innen északra már a vadon következik, ezért úgy is szokták emlegetni mint a Felföld kapuja. 

Viszonylag hosszú szabadidőt kaptunk, az eső is elállt, így kényelmes tempóban tudtam a városban sétálgatni és valami ebéd után nézni. A sok tejkaramellára (Fudge) szakosodott ajándéküzlet között találtam egy tipikusan helyi, egyszerű fish&chipset (is) árusító talponállót, ahol leginkább elvitelre szolgálták ki az embereket. Amíg vártam, hogy elkészüljön a halam, egyszer csak azt érzetem, hogy valaki nagyon bámul. A kis üzletben rajtam kívül egy anyuka a lányával várta a saját rendelésüket, de nem ők voltak azok, hanem a kutyájuk, aki egész végig nem vette le rólam a szemét. Nemokára én is megkaptam a rendelésemet, méghozzá egy olyan nagy adagot, hogy majd' letörte a kezem. Mondanom sem kell, hogy nagyon finom volt. 

Buksi bámul

 

Buksi még mindig bámul

Egy pár falat...

Ezután hosszú buszozás várt ránk és az eső is újra eleredt, a táj pedig egyre vadregényesebbé vált, főképp amikor a Glencoe völgyén haladtunk át. Nemhiába emlegetik a csodálatos és misztikus jelzőkkel, mert valóban lélegzetelállító, de egyben félelmetes tájon mentünk keresztül. Sajnáltam, hogy nem volt módunk megállni egy kicsit, mert még sosem láttam tőzeglápot, de annyira esett az eső, hogy nem biztos, hogy nagyon élveztük volna. Ellenben a busz ablakán át kinézve egyre libabőrösebb lett az ember, ahogy a nagy ködös hegyekből ezüst csíkként rohantak le a patakok. Az idegenvezetőnk remek időzítéssel, éppen a druidákról meg a másvilági hiedelmekről mesélt, meg arról is, hogy hogyan kell átlépni a tündérek világába. Egyszer tényleg olyan érzésem volt, hogy már nem a mi megszokott dimenziónkban haladunk, hanem valahogy átléphettünk egy másikba. Ezt az előttem ülők is megerősítették, nekik is pontosan ilyen érzésük volt. A legendák szerint itt született egy barlangban Ossian a bárd, aki persze valószínűleg nem létezett, de amikor Skóciában jársz, akkor mindent elhiszel, még az állítólagos sárkányt is, ami itt élt és terrorizálta a népeket. Sajnos csak mobillal tudtam úgy-ahogy az ablaküvegen keresztül fotózni. Ezért most vállalhatatlan minőségű képek következnek, de talán minimálisan visszaadnak valamit a hangulatból.

Egyszer azonban mégiscsak megálltunk egy fotószünetre a Három nővér, eredeti néven Bidean nam Bian hegyeknél.

A második és harmadik nővér

Az első és második nővér

Az esti szállásunk előtt még megálltunk a Glenfinnan emlékműnél. A Loch Shiel tó partján álló oszlopon Stuart "Szép" Károly (Bonnie Prince Charles) szobra áll egy oszlopon, aki 1745 szeptemberében, Franciaországból áthajózva itt lépett skót földre, hogy visszakövetelje ősei trónját és ezzel elindult a jakobita felkelés. Végül 1746 áprilisában a skót felkelők végzetes vereséget szenvedtek a cullodeni csatában, a brit kormányhű erőkkel szemben. Bár Szép Károly elmenekült, de a skót klánokon véres bosszút állt a brit kormány. Feloszlatták a klánokat, betiltották a skót jelképek viselését, a tartant, a dudát, a gael nyelv használatát, mindent ami skót volt. Nem egy helyen szó szerint egész családokat irtottak ki. Ehhez a szomorú emlékműhöz méltóan úgy zuhogott az eső mintha dézsából öntenék, de ez nem akadályozott meg abban, hogy fotózzak. Mint ahogy nem akadályozott meg egy helyi lakost sem, aki olyan rezignálta nyírta kertjében a bukszust a szakadó esőben, mintha csak egy könnyű napsütéses tavaszi délutánon lennénk. 

Az út másik oldalán a Glenfinnan viadukt látható ami szerepelt a Harry Potterben filmekben is, itt haladt át a Roxfort expressz. Sajnos ahol mi álltunk, csak nehezen lehetett látni, de azért kivehető volt a ködös-párás idő ellenére is. Kissé szétázva indultunk tovább a szállásunk felé amiről ekkor még nem is sejtettem, hogy mekkora élményt fog jelenteni.