Skócia - Edinburgh II.

Az előző bejegyzésben egy kutyás és kísértetes történetet ígértem. Mindkét történet a Greyfriars  temetőhöz köthető. 

Útban a sírkert felé az ember egy kiskutyát ábrázoló szoborba botlik, már ha felhívják rá a figyelmét. Az oszlopon az 1800-as évek közepén élt Bobby nevű borzas kis terrier néz velünk farkasszemet.  

A legenda szerint Bobby egy John Grey nevű rendőr kutyája volt, akinek sajnálatosan korai halála után a hűséges kutya gazdája sírján élt még 14(!) évig. A kiskutyát egy jószívű vendéglős etette élete végéig..

Miután Bobby elpusztult, a temető bejárata mellé, gazdája sírjának közelében temették el. Története számos változatban kering, de egyesek szerint valószínűbb, hogy az egész csak kitaláció, amolyan viktoriánus turistacsalogató, mivel Bobby valójában egy, a temetőben patkányokra vadászó kóbor kutya volt, aki lévén gazdátlan, egyáltalán nem gyászolt senkit, nem volt cuki, de még csak terrier sem. Mindenesetre ha az ember Edinburgh-ban jár, hajlamos inkább az előbbi verziót elhinni.

A másik történet, főként ha már Skóciában vagyunk, a kísértetek. Az egészben az a hátborzongató, hogy nem csak arról szól a dolog, hogy valaki valamikor régen látta arra bolyongani egy viktoriánus úrhölgy ártatlanul pislákoló szellemét, hanem valamivel komolyabb a történet, ami nagyon is a napjainkban játszódik. 

Az egyik paranormális tevékenység Sir George "Véreskezű" Mackenzie nevű ügyvédhez fűződik, aki annak idején, a XVII. század közepén ezernél is több ember megkínzásáért és haláláért volt felelős. 

A 2000-es évektől indultak az ún. "temető-túrák" amelyeken a résztvevőket számos megmagyarázhatatlan támadás érte. Valami vagy valaki ellökte az embereket, többen elájultak, zúzódásokat szenvedtek, vagy összekarmolták őket. A dolog olyan komollyá vált, hogy a több száz panaszos után, a kripta környékét hivatalosan lezárták és jelenleg csak külön engedéllyel látogatható.

A következő bejegyzésben kicsit délebre megyünk és megnézünk egy igazi kastélyt.