Lampionok az állatkertben I.
Tudom, hogy talán nem kellett volna a végső pillanatra hagynom, de valamiért a kiállítás utolsó hétvégéjén eszméltem fel, hogy csak ki kellene menni fotózni.
A szombatot választottam, mivel egész nap dolgoztam s estére jól esett egy kicsit kimozdulni. Azt sejtettem, hogy majd sorba kell állnom, vittem magammal olvasnivalót is, de erre azért nem számítottam. A sor vége ugyanis a Bagolyvár étteremnél kezdődött ami olyan 200 méterre van a pénztáraktól. Eleinte gyorsan ment a sor, nem is idegeskedtem miatta. De azután valamiért belassult és elkezdtem aggódni... ugyanis belépni csak este fél tízig lehet.
Már láttam a
Már több mint egy órája álltam sorban így egy kicsit elbizonytalanodtam. Volt egy olyan pillanat amikor meginogtam és majdnem felszálltam az éppen befutó 72-es trolira. De nem! Már olyan mindegy, hogy még itt állok egy félórát vagy sem, tudtam, hogy vasárnap biztosan nem fogom még egyszer ezt eljátszani, szóval kitartottam. Csakúgy mint a mögöttem álló tömeg. Az állatkerti ügynököknek csak nagyon kevés embert sikerült rábírniuk a távozásra.
Végül a célmezőre léptem. A pénztáros arcára rá volt írva, hogy hová kíván el mindenkit innen. Egy kicsit meg is értettem, de azért az együttérzésem jelentősen csökkent amikor a visszajárót nem akaródzott neki odaadni...
Kilenc óra után pár perccel bejutottam. Volt egy szűk órám végigfotózni a lampionokat. De erről bővebben a következő bejegyzésben írok.
Szia Pingu! :-)
VálaszTörlésGyönyörű képek, gratulálok! Megérte sorban állni! :-)
Köszönöm, szerintem is megérte. :)
TörlésNekem is tecc! :)
VálaszTörlésKöszönöm! :)
TörlésCsodásak! Mintha üveg festmények lennének!
VálaszTörlésIgen, tényleg! :) Köszönöm! :)
Törlés