Gánti bauxitbánya I.


Még tavaly decemberben szerveztek társaim egy fotós túrát a bokodi tóhoz, amit én már nagyon régen szerettem volna lefotózni. Azonban a kirándulás első napirendi pontja a gánti bauxitbánya látogatása volt. Hogy őszinte legyek, először úgy voltam vele, hogy jól van, a bokodi tóért ezt is bevállalom, mert hát ki az akit a "bauxitbánya" szóösszetétel lázas izgalomba hoz? Hát engem nem, az biztos.
Eddig.
Aznap meglehetősen hideg volt és már a Móricz Zsigmond körtérre szervezett reggeli találkozón szétfagytunk.
Egy nem túl hosszú autóút után megérkeztünk Gántra, a köddel együtt. A parkolóból elkezdtünk begyalogolni a területre, először úgy hittem, hogy még a gépemet sem fogom előszedni, a kezemet sem nagyon akaródzott kivenni a zsebemből, de azután tátva maradt a szám is a látványtól és megfeledkeztem a hidegről is. A terület közepén volt egy kis tavacska, a nyomokból ítélve őzek jártak ide inni a jó kis bauxitos vizet, ez most megmagyarázta a "rőtvad" gyűjtőnevet is.
Rendesen összejárkáltuk a bányát, közben a köd egyre csak hízott és a végén már egymást is alig láttuk. Vastag bauxitos talpú cipőkkel és rengeteg fotóval tértem haza este, melyekből két részletben tárok válogatást az olvasóim elé.





















Megjegyzések

  1. A köd különleges hangulatot kölcsönöz az amúgy is igazán különleges helyszínnek. Tetszettek a képeid! :)

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések