Egyiptomi emlékek III.

Egyiptomi kirándulásom során nem a piramisok, a múzeumok hanem a Nílus völgye volt ami igazán lenyűgözött. Ahogy ment végig a hajó délről északra, amikor csak lehetett ott lógtam a korláton és nem győztem betelni a látvánnyal. A helyenként nagyon vékony, termékeny, zöld sáv mögött ott húzódott vészjóslóan a sivatag. Ezekben a vékony zöld sávokban próbáltak az emberek maguknak élelmet termelni. Elképesztő a levegő, szinte tényleg mintha visszamennék az időben több ezer évet, olyan változatlannak tűnik minden. Nem értettem, hogyan képesek mások a bárban koktélozni, hiszen így lemaradnak erről az élményről. A hajó időnként kikötött romvárosoknál, volt, hogy több hajón is át kellett sétálnunk, hogy a partra érjünk, annyian voltak a turisták. Emlékszem, egyik reggel a szó szoros értelmében versenyt futottunk egy spanyol csoporttal, hogy ki ér oda előbb nyitásra. Az az élmény amit soha nem fogok elfelejteni, az volt, amikor egyik este, a csoportunkból egy páran felmentünk a tatra és a sötétben feküdtünk a nyugágyakon, közben az ókori Egyiptomról beszélgettünk és néztük a csillagos eget. A spontán történelemórához remek háttérzajt szolgáltattak az éjszakai Nílus hangjai.