A semmi nyomában

Menjünk fotózni! Mit? Semmit.... Így hát elmentünk a Margitszigetre, ahol a legnagyobb valószínűséggel fordul elő a semmi. A ködös, taknyos idő pont kedvezett a semminek. Ha már egy kicsit nagyobb lett volna a köd, vagy egy kicsit sütött volna a nap, akkor csak valamit tudtunk volna fotózni, de így maradt a semmi. Nem bántóan nagy lelkesedéssel baktattunk végig a szigeten. Hideg volt, éhes voltam, nem volt kedvem fotózni valamit. Semmit azt igen. Egyetlen egyszer villanyozódtam fel, amikor mókust próbáltam fotózni. De a kis prémes dög fénysebességgel szállt ágról-ágra, szemmel alig lehetett követni. Ez maga az állati itt-a-piros-hol-a-piros játék. Nem sikerült egy értékelhető képet sem készítenem róla. Nagy nehezen elküzdöttük magunkat a sziget csücskébe ahol végre megláttuk amit kerestünk. Magát a semmit. Olyan elégedett voltunk, hogy busszal mentünk vissza a kiindulási pontra, ahol egy pár percre előbukkant a nap a tejföl mögül. Itt még készítettünk pár képet, és végül elmentünk ebédelni, ami kétség kívül a nap fénypontja volt.

A híd legalább jól néz ki

Fifike is missing!

A Bambi nevű rettenet

Ez maga a sziget...

Tamás, Adrienn, Dani, türelmesen kivárják amíg befejezem a mókus vadászatot

A kolostor romjai

Láttál-e már padon varjút?

Úton a semmi felé

És íme, maga a SEMMI!

Milyen szép ez a daru!

Parlament porté