Egyiptomi emlékek I.



Nagy volt a hőség mostanában, ettől valahogy Egyiptom jutott az eszembe, ahol néhány évvel ezelőtt volt szerencsénk egy kisebb körutazást tenni. Elő is szedtem az ott készült képeket, amik emlékeim szerint nem is lettek olyan rosszak. Nos, vagy az emlékeim szépültek meg nagyon, vagy a fotós szemléletem fejlődött egy keveset az eltelt időben, mert sajnálattal vettem tudomásul, hogy de igen, rosszak lettek a képek. Persze az akkori gépem sem volt mai szemmel nézve a technika csúcsa, de igazságtalan dolog lenne mindent a fényképezőre fogni. Mondjuk ki: egész egyszerűen nem tudtam fotózni. Ilyenkor persze szívom a fogamat, hogy bezzeg most.... a jó kis Nikonommal és a mai tudásommal mennyivel jobb képeket tudnék készíteni. Mennyire máshogy látnám már az egészet. Ha egy jó tündér hirtelen teljesítené a kívánságomat és tényleg újra tudnám fotózni az utat, akkor nagy valószínűséggel néhány évvel később újra kezdődne az egész előröl... Ismét megállapítanám, hogy mennyire gáz az egész amit műveltem, azzal a régi, elavult Nikonnal... és ez így volna helyes, mert azt jelentené, hogy folyamatosan fejlődök. Sajnos a jó tündérektől maximum egy kis csokit remélhetek, ezért "hozott anyagból dolgozunk" alapon, átböngésztem a fotókat és úgy döntöttem, hogy pár jobban sikerült képet újragondolva, feldolgozva néhány magyarázó mondat kíséretében lelkes olvasóim elé tárok, terveim szerint négy részben.

Virtuális bolyongásunkat elsőként Szakkarában kezdjük. A képen, az igényes szuvenírt áruló bácsi mögött rogyadozó dombocska, valójában egy piramis. Bármennyire is vészjóslóan néz ki, meg lehet látogatni. Belülről elég jól helyre rakták, a falakon piramis feliratok és az egyik kamrában egy hatalmas szarkofág látható.

Teti piramisa

Szakkara leghíresebb építménye Dzsószer fáraó lépcsős piramisa, melyet a fáraó szolgálatában álló Imhotep nevű mérnök-orvos-építész-főpap tervezett. Olyan nagy tudású ember volt, hogy halála után istenként kezdték el tisztelni. Bár másnap láttam híres gízai társait is, nekem valahogy mégis ez a piramis tetszett igazán és úgy általában megfogott az egész Szakkarában érezhető sajátságos atmoszféra.


Dzsószer piramis


Az első látásra valami erődítménynek tűnő építmény valójában a piramis körzet bejárata. Kicsit olyan érzést kelt mintha valakik valami nagyon nagy szabású építkezésbe kezdtek volna a sivatagban, majd egyszer csak megunták volna és odébb álltak, hátrahagyva egy nagyon komoly falrészletet ami mögött nincsen semmi.


Keritésfal

Memphisz, az ókori Egyiptom hatalmas fővárosa volt. Nehéz ezt elképzelni, mert mára már csak egy pálmaliget áll a helyén néhány szoborral, egy Szfinxszel és II. Ramszesz 120 tonnás, fekvő torzójával. Ez utóbbi egy fedett épületben hever a hátán és igény szerint egy emelet magasból is körbe járható.


Dupla portré

Kissé töredékes

A híres hármas közvetlenül Kairó mellett, egy fennsíkon nézelődik bár sok mindent nem lát a várost beborító szmogfelhőben. Látszólag a középső - Kephrén - piramis a legnagyobb, de valójában a kép bal szélén félig látszó Kheopsz a csúcstartó, az ókori világ egyik csodája a hétből. A piramisokat annak idején mészkőlapokkal fedték be, ennek nyomai a középső csúcsán még láthatóak, elég durván "világíthattak" az állandó napsütésben.


Kheopsz, Khephrén és Mükerinosz

Annyira hatalmas ez a piramis, hogy mellette állva, ép ésszel egyszerűen képtelenség "felfogni" az épület nagyságát. Szó szerint bele lehet szédülni. Bennem soha nem az a kérdés merült fel, hogy hogyan készült, hanem inkább az, hogy miért? Mi szükség volt egy EKKORA építményre? Ha ennél sokkal kisebbre építik, akkor is hatalmas és lenyűgöző lett volna.


A felfoghatatlan óriás

A piramisok őrzője, a Nagy Szfinx, melynek keletkezéséről nincsenek bántóan pontos információink, de valószínű, hogy valamikor a nagy piramisok idejében épülhetett. Vagy nem. Ideje nagy részét, nyaktól lefele homokkal befedve töltötte, ahonnan időnként kiásták. Sajnos már elég ramaty állapotban van, nem is lehet teljesen megközelíteni.


Galambdúc

Az 1800-as évek közepén épült kairói Mohamed Ali mecset udvara. Ha jól emlékszem, akkor már ide is csak mezítláb lehetett belépni.


A szent kút

A mecset belseje. Valahol itt nyugszik a névadó, építtető, Mohamed Ali pasa, akit a modern Egyiptom alapítójának tartanak.


A villanyszámla nem probléma

Igen, ez is Kairó. Talán ez az egyik olyan téma, amit sajnálok, hogy nem fotóztam többet. A város lakossága meghaladja a 16 millió főt, ahol mindenki úgy boldogul ahogy tud és elképesztő ellentéteket, életképeket, kimeríthetetlen fotótémákat láttam.


Ez is Kairó

Megjegyzések

  1. Nekem pedig tetszenek!:) És különben is: az igazi képek odabent vannak.;)

    VálaszTörlés
  2. Tetszenek nagyon! Nem jártam még itt,talán csak vágy marad...Köszi,hogy megmutattad!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nincs mit Marcsi... de ne reménykedj, nincs még vége. :)

      Törlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések