Sárkánytárs



Évadzáró bejegyzésemben megígértem, hogy lesz újabb üvegfestéses bejegyzés, könnyen tehettem, hiszen akkor már javában festettem, és dokumentáltam a most következő képet. Ezúttal Amy Brown, Companions című képét választottam, melyen egy fekete hajú lány kezében egy kis sárkány ücsörög. Szerintem nagyon üvegre valóak Brown képei, bár bevallom, nem mindegyik tetszik. Némelyik meglehetősen giccses, és sajnos az arcokat sem mindig találja el. Ez az ominózus képe is sokáig váratott magára, mert nagyon nem volt szimpatikus a képen szereplő hölgy tekintete. Azután, egyszer csak megvilágosodtam és rájöttem, hogy ha nem tetszik, akár át is rajzolhatom az én ízlésemnek megfelelőre. Egy valamit viszont nagyon tud a művész, méghozzá sárkányt rajzolni.

Kezdjünk is hozzá a virtuális festéshez. Mivel nem most találtam ki, hogy meg szeretném festeni ezt a képet, már jó előre elmentünk a nagy svéd bútoráruházba, és megvettük a hozzávaló - már bevált, fehér – keretet. Itt azonban történt egy kis számítási malőr. A keret 30x40 cm-es képhez volt jó, de valamiért én arra emlékeztem, hogy 50x40-es méretűt vettünk. Ennek megfelelően kértem állandó tettestársamat, hogy nyomtassa ki nekem a sablont.

A lelátón izgulnak a festékek, hogy ki lesz a kiválasztott


Duzzogó saslikpálca

Először szokás szerint megrajzoltam filccel, hogy hol kell majd mennie a kontúroknak, már itt belejavítottam a csaj szemébe. Amikor készen lett a nyomvonal térkép, következett az üveglapra illesztés. Kiszedtem a keretből, és alaposan letisztítottam, először ablaktisztítóval, majd alkoholos papírtörlővel is átdörzsöltem, hogy garantáltan zsírmentes legyen az üveg. Ezt a műveletet már természetesen a festéshez használt orvosi kesztyűben végeztem el. Amikor rá akartam illeszteni az üvegre a papírt, akkor jött a döbbenet. Nagyobb a minta, mint az üveg. Természetesen még akkor sem esett le tantusz, amikor már a sokadik csíkot vágtam le a papír aljáról.


Sárkány berajzolva!


Szemplasztika

Arra azonban rájöttem, hogy a sárkány keskeny feje és kicsi szeme miatt nem lehetett volna ezt a képet a valós 30x40 cm-es méretben megkontúrozni. Így a lány ruhája bánta a hülyeségemet. Papír ragasztószalaggal, vagy más néven krepp szalaggal rögzítettem a megkurtított sablont az üveg aljára. Kezdődhetett a kontúrozás. Természetesen a már jól bevált kis kedvencem, a Ferrario bronz kontúrja kapta megint a főszerepet. A lány dús fekete haja, azonban elgondolkodtatott. Van a Ferrarionak fekete kontúrja is, de nem nagyon szeretem, mert szinte képtelenség kezelni. Mégis úgy döntöttem, hogy megpróbálom, mert úgy gondoltam szerencsésebb választás lenne.

Még éppen meg lehetett kontúrozni


Fekete hajat, csakis fekete kontúrral!


Nem bántam meg a döntésemet, legalábbis a végeredmény engem igazol, de a jól idomított, engedelmes bronz kontúr után, igencsak megszenvedtem a feketével. Vagy nagyon folyik, vagy egyáltalán nem hajlandó kijönni a tubusból. A csőrére nagyon kényes, még azt is alaposan ki kellett tisztogatnom. Gondolom az sem használt, hogy kissé már rég darab volt, nem emlékszem, hogy mikor vettem, de jó ideje hentergett már a kontúros kosárkában. A munka vége felé sikerült megtörnöm a makacs jószágot, sajnos szó szerint is, mert kilyukadt a tubus oldala, annyit tekergettem, hajlítgattam. Mire végeztem a kontúrozással, úgy érzetem, hogy akár egy zsák diót is könnyedén meg tudnék törni két ujjal, olyan erősen kellett kipréselnem a tubusból a pasztát.

Heringek

Ez kidöglött!

A kontúrozás végeztével hagytam száradni a képet, de már alig vártam, hogy leszedhessem a sablont az üveg mögül, és fehér papírt rakjak az üveg alá, hogy jobban lássam a végeredményt. Ilyenkor még csupasz a kép és nehéz elképzelni, hogy milyen lesz kifestve. Szegény lány meglehetősen halszerű tekintettel mered maga elé még, de a sárkány már így sem rossz. Mind a ketten kapnak gyorsan lehetetlen kék szemeket, hogy ne legyenek annyira bambák. Ez tulajdonképpen csak alapozás. Neki kezdek a sárkány pingálásnak. Először a törzsét festem meg, kétféle barnás-sárgást színt keverek ki, ezeket viszem fel és tűvel gyorsan összedolgozom az átmeneteket.

Szárad a kontúr

Pöpec sárkány

Mikor már annyira száraz a festék, hogy nem folyik, bepöttyözöm. A lila karikákat egy szintén „oldószeres” festékkel okozom, de ennek az oldószere más, mint az általam használt HobbyMűvész üvegfestéké, és ettől összevesznek. Nem tudnak rendesen elkeveredni, és ez lesz a végeredmény. Érdemes néha ilyesmivel kísérletezni. A sárga pöttyök valójában fehér festékkel készültek, de a sárkány testének sárgája beszínezte őket. A szárnyait a sárga mellett, már többféle lilával kombinálom, szintén tűvel dolgozom össze az árnyalatokat. A végén pöttyentek rájuk egy kevés színtelent, de nem keverem el, hagyom, hogy foltszerűen terjedjen szét egy kicsit. S a végén megszórom bronz pigment porral, mert úgy érzem, ennyi giccs még pont belefér. Meg egyébként is imádok pigment-porozni.


A pöttyös az igazi!


A lilák

Jönnek a rózsaszirmok, ezeket vagy négyféle lilás színből dobom össze, a szirmok után a ruha következik, közel azonos színekből összedolgozva. Ide is szórok egy kis bronz pigmentet, mert nem sajnálom. Itt kérnék elnézést, amiért a keverés és a festés folyamata nincs fotó dokumentummal igazolva, de baromi gyorsan kell dolgozni, mert ezek a festékek nagyon gyorsan száradnak olyan szintre, amikor már nem lehet szépen összedolgozni őket. Utána persze nagyon sokáig olyan nedvesek, hogy a véletlenül bele esett izék (kamikaze muslinca, hajszál, pöszmösz, stb.) odaragadjanak, és ne lehessen károkozás nélkül eltávolítani őket. Egyszóval nincs idő még a fotózásra is. Nem is beszélve arról, hogy nem szeretném a két hobbimat a szó szoros értelmében összekeverni. A fényképezőgép nem biztos, hogy rajong az üvegfestékért.


Festék-koktél-keverők


Lila tincsek


A lány haját, a sallangmentes gyári feketével és némi feketével kevert lilával, fehérrel és színtelennel festettem ki. Meg kell mondjam, elég érdekesen nézett ki amikor még csak a lila csíkok voltak a fején. A hátteret leszámítva, ez volt a legkevésbé macerás része a festésnek. S akkor jött a neheze. Ha egy embert ábrázol egy kép, akkor két dologgal lehet iszonyatosan elrontani a festményt. A bőrszín és a szemek. Nem most festettem először embert, de még mindig ideges leszek, ha ehhez a részhez érek. Hiába lett csodás a sárkányom, ha egy többnapos vízi hulla szerepel mellette a képen. Pontos receptet nem tudok adni a bőrszínhez, de annyit elárulok, hogy nagy adag fehérből és színtelenből áll, egy kevés sárgával és nagyon kevés pirossal megkeverve. Bármilyen meglepő, szoktam belerakni egy hangyányi kéket is. Olyan ez, mint amikor süteményt sütünk. Akármilyen édes is lesz a desszert, azért egy pici sót bele kell csempészni, hogy jobban kihozza az ízeket.


Fontos a szép manikűr!


Készen van a bőrözés


Rengeteg színtelent adok hozzá, így egy kicsit tovább bírja a kutyulék, hogy belejavítsak és mivel ettől cseppfolyósabb is lesz, könnyebb vele dolgozni is.  Még ennek ellenére is villámgyorsan kell dolgozni, szóval tiszta stresszes vagyok, mire a végére érek. Ne felejtsük el, itt nincs javítási lehetőség, vagy UNDO gomb. Többféle színárnyalatot keverek ki előre és ezeket viszem fel az üvegre, majd tűvel összedolgozom. A bőr festése után jön a szem, ami mint tudjuk a lélek tükre. Különben, bármi is van a képen, először a szem vonzza a képet néző tekintetét, utána jön az összes többi részlet. Mint említettem az elején, az eredeti képen szereplő alak szeme egyáltalán nem tetszett, ezért egy kicsit módosítottam rajta. A vad világoskék alapra raktam egy kis színtelennel kevert tört fehéret, illetve az írisz szélére körben, sötétkék csíkot húztam. Feketével húztam neki szempilla-vonalat, illetve a szemhéjra raktam egy kis barnát. Nagyon fontos a „fehér pötty”, azaz a kis csillogás a szemben, mert attól lesz élő. Félelmetes, hogy mennyire megváltozik a tekintet egy-egy jól elhelyezett kis ecsetvonástól, vagy esetemben saslikpálca-vonástól. Pontosan ezért, minden ilyen változtatás közben, az egyik kezemben ott van egy fültisztító pálca, hogy ha véletlen mégsem előnyös a változás, akkor azonnal tudjam törölni.


Műhely részlet, a kész képpel


A kész mű, keretben


Most valami újat is kipróbáltam. A már megszáradt festékre barnás színnel ráfestettem, de csak nagyon halványan, így emeltem ki jobban az árnyékokat a szemnél, az orrnál és a száj alatt. A háttér festése már faék egyszerűségű volt. Nagyon sok színtelenbe kevertem fehéret, s könnyedén terítettem szét a felületen. Ettől olyan tejüveg szerű lett. Száradás után jött a keretezés, és a fotózás. Remélem nem volt túl hosszú és unalmas a leírás, s talán hasznos dolgokat is említettem benne. Nem mondom, hogy tökéletes lett a kép, de alapvetően most elégedett vagyok vele.

Megjegyzések

  1. Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy élőben is láthatom a képet:-). A fénykép szokás szerint "csak" töredékét adja vissza a látványnak, de tanúsíthatom, hogy ütős lett. Így pillanatnyilag a a kép státusza: "nonsale":-). Az utolsó mondat végét mindenki jegyezze fel, mert nem sűrűn hangzik el. Ritka, mint a fehér pingvin:-).

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Úgy látszik megint karácsony van... :)))

      Törlés
  2. Irigyellek kedves Szalingari hogy Te már élöben láttad a képet, bár tudom hogy ami késik az nem múlik...és hogy én is lehetek azon kiváltságosok között akik élöben láthatják majd :-)
    Egyébként nekem már a FB-os beírásod is nagyon felkeltette az érdeklödésemet, én nem is emlékszem rá hogy mikor mondtad utoljára hogy elégedett vagy az alkotásoddal...bár én minden alkalammal amikor a munkáidat nézem alig tudom az álla összekaparni a csodálattol! :-)
    Szóval Drága barátosném Pingu, ismét fantasztikusan szépet alkottál...és nem...egyáltalán nem volt hosszú a kép készítésének történet, és már többször mondtam hogy szerintem nagyon jól írsz...szóval unalmas sem volt:-) Kérlek ne szerénykedj ennyit! :-) Èn nagyon büszke vagyok arra hogy az én barátnöm ilyen gyönyörü dolgokat alkot!!!....OK, nem csöpögök tovább...tudom hogy nem szereted ha csöpögök...de hát igy érzek és kész!!!!... :-)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Jájj, hát köszönöm szépen a biztatást, sajnos állandóan tele vagyok kétségekkel. Azért féltem, hogy unalmas lesz amit írtam, mert inkább csak üvegfestő kartácsoknak mond bármit is a leírás. Ennyi csöpögést még elviseltem. Köszönöm még egyszer. :)

      Törlés
  3. Le a kalappal!!! Gyönyörű....Élvezettel olvastam,pedig nem értek hozzá,és kedvet is csinálsz,de ehhez tehetség kell!Gratulálok!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszi Marcsi, azért kell hozzá még sok gyakorlás is. Gondolhatod, hogy én sem ilyen képekkel kezdtem. De érdemes kipróbálni, ha kedvet kaptál hozzá.

      Törlés
  4. Úr Isten...ez annyira megabrutál gyönyörű, hogy nem is találom a szavakat. Megtiszteltetés, hogy ,,ismerhetlek" odáig vagyok teljesen! Nem ömlengek, úgysem lenne értelmes, de meghajlok előtted!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nagyon kedves vagy, köszönöm! Lassan akkorára hízik már a májam, hogy nem férek be a műhelybe. :)

      Törlés
  5. Kedves Pingu!:-)
    A kalapom a porban!:-) Gratulálok Neked!:-)
    BÚÉK hasonló képekkel, egy rakás pénzzel, és mindehhez a legjobb egészséget!

    VálaszTörlés
  6. Köszönöm, kedves lamerle kartács! Neked is hasonló jókat kívánok!

    VálaszTörlés
  7. Mint mindig, csúszásban, de ez überjó leírás lett! :) És a kép, fantasztikus! :)

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések