Reggeli madárfotózás II.

Folytatjuk reggeli madárfotózásról készült, hihetetlenül izgalmas és tanulságos, egyszersmind hézagpótló beszámolónkat, amit leginkább a rengeteg fotó miatt voltunk kénytelenek két részben leközölni. Remélem a rajongók, és a hűséges törzsolvasók ezt azért nem bánják olyan nagyon.

Igazi túravezetésben volt részünk, az öreg szinte megállás nélkül mesélt a tóról és az élővilágáról. Ahányszor csak rámutattunk egy madárra, azonnal bemondta a típust, s a túra végére már mi is elég jó hibaaránnyal meg tudtuk különböztetni a bakcsót a szürke gémtől, s viszonylag nagy távolságból felismertük a kárókatonákat. A nagy kócsagot és a barna réti héját pedig most már csukott szemmel, sötétben, és háttal állva is bármikor beazonosítjuk.

A zsilipen túl a nagy Tisza folyik

Mindig mondta, hogy éppen hol járunk: Eger-patak, ilyen-olyan holt Tisza, öblítő csatornák. Persze nekünk egyformán csak a Tisza-tó vize volt, de nagyon tetszett a változatos táj. Időnként nádas-gyékényes nőtt az utunk két oldalán, volt mikor igazi esőerdő sűrűségű helyen csónakáztunk, és voltunk a nyílt vízen is. Mindenhol madarak után kutattunk.

Itt hogy megyünk át?

A természet lenyűgözően szép volt, és mi igazi vadászaton vettünk részt. Egyrészt az öreg tudta merre lehetnek a madarak, másrészt Ember a távcsővel pásztázta a környéket, és ha észrevettük a leendő áldozatot, akkor a lehetőségek szerint igyekeztünk az megközelíteni. Jómagam a 300-as telével álltam készenlétben, és igyekeztem a megfelelő pillanatban leexponálni a madarat.

Türelmes bakcsó a buszmegállóban

Maga a fotózás azért nem volt annyira egyszerű dolog. A csónak, természetéből adódóan billeg és mozog. A 300-as tele, főleg végállásban, akármilyen szuper képstabilizátor is van benne, nagyon mozog. A madarakat 20-25 méternél jobban nem lehetett megközelíteni, ráadásul félő volt, hogy bármelyik pillanatban felrepülnek. A kócsagok és gémek meg képesek voltak „lapjával” állni felénk, így még kisebb felület maradt a fókusszal eltalálni őket. Vezetőnk nagyon profi módon próbált helyezkedni a csónakkal, türelmesen megvárta, amíg valamelyest sikerült lefotóznom a madarat, és már mentünk is tovább.

Ki tudja mi van a víz alatt?

A nyílt vízen csónakázni egyszerűen fantasztikus volt. A táj egyszerre volt lenyűgözően szép és félelmetes. Nem tudom megmondani miért. Talán azért mert azt éreztem, hogy én itt csak egy megtűrt vendég vagyok, és amíg maradok a helyemen, nem lesz semmi baj. Az volt az érdekes, hogy a csónak csak egy sávban tudott közlekedni, ott ahol nem volt sulyom.

Szinte összefüggő tündérrózsa szőnyeg

Ennek a hosszú szárú növénynek a levelei a víz felszínén lebegnek, de a gyökere az iszapban van. Emiatt, csak egy bizonyos mélységig képes megélni, vagyis ahol ki van kotorva a meder, ott nem bír megtelepedni. Na, ebben a kikotort részben lehet a csónakkal közlekedni. Sajnos azonban eléggé elhanyagolták a mederkotrást, - bár ahogy vezetőnk elmondta, azért a rá való pénzt a hatóságok hivatalosan elköltötték, - kezd feltöltődni a meder, szaporodik a sulyom.

Kormorán pár

Nagyon sokszor le kellett állítani a motort és letisztítani róla a feltekeredett növényeket, egy erre a célra rendszeresített rambó késsel. Szóval ilyenkor félelmetes csendben ültünk a csónakban a nyílt vízen. A teljes csöndet csak a mellettünk cikázó és halászó madarak csivitelése törte meg. Ők voltak a fattyúszerkők. Csak tájékoztatásul, a fattyúszerkők megtévesztésig hasonlítanak a küszvágó csérekhez, pedig még csak nem is rokonok. Szerencsére nem akadt gondunk a szétválogatásukkal, mivel utóbbiak még nem érkeztek meg Afrikából.

Fattyúszerkő

Találkoztunk hattyakkal is, de csak távolról szemléltük őket. Eléggé sulymos volt a víz ahol összegyűltek, így nem tudtuk megközelíteni őket. Vezetőnk szerint ezek a hattyúk nem tévesztendőek össze a balatoni kenyeret kolduló madarakkal, itt gondolkodás nélkül támadnak, ha túlságosan megközelítik őket. Úgy éreztem, hogy tulajdonképpen jobb is így nekünk távolról szemlélni őket, valahogy nem szerettem volna a Tisza-tó közepén, váratlan hattyútámadás áldozata lenni. Később, visszafelé találkoztunk egy magányos példánnyal, ő pont előttünk vett repülőstartot így sikerült jól lefotóznom.

Kérjük kapcsolják be biztonsági öveiket, hamarosan felszállunk!

Vadásztunk jégmadárra is, de csak én láttam egynek a hátát, így nem jártunk sikerrel. A legvadabb azonban a kormorán telep volt. Talán valamelyik holt Tisza ág lehetett, a víz tele volt tündérrózsákkal, és mindenféle hínáros izével. A motor lapátja spagettiként tekerte magára a szutykot, így elég sűrűn meg kellett állnunk.

Ikerpár

Időnként komolyan megijedtem, ugyanis csónakunk felfeküdt egy-egy víz alatti tuskóra, és ilyenkor hangosan koppant alattunk a kasztni, meg egy picit meg is dőlt a ladik. Nagyon nem vágytam egy „frissítő” csobbanásra ebben a sűrű levesben, nem beszélve a fényképezőgépemről.

Mosolyszünet

A kopasz faágakon rengeteg kormorán pihent, fészkelt és szárítkozott. Meg persze karattyoltak megállás nélkül. Szegény kormoránokat vagy más néven a kárókatonákat senki sem szereti. Olyan savas az ürülékük, hogy amelyik fán megtelepednek, annak annyi. Az ilyen fák pedig előbb-utóbb kidőlnek a sorból, így a kormoránoknak újat kell keresniük, és kezdődik minden elölről. A halászok-horgászok pedig azért nem szeretik őket, mert rengeteg halat megzabálnak, és sajnos még többet megsebesítenek, amik aztán el is hullanak. Nem számítanak védett madárnak, szokták is őket lövöldözni rendesen.

Szépség a mocsárban

Ez volt túránk csúcspontja, itt visszafordultunk és ismét átvágtunk a nyílt vízen, időnként sulyom-takarítási szüneteket beiktatva. Még annyit a sulyomról, hogy elvileg védett növény. Eszmei értéke 2000 Ft. Vezetőnk, utunk során egy kisebb vagyont farigcsálhatott le a lapátokról. Tényleg nem láttunk olyan nagyon sok madarat, de nem különösebben szomorított el a dolog, mert így is csodálatos élményben volt részünk.

Sulyomfőzelék, rántani való gémmel

Nem sokkal a kikötésünk előtt vezetőnk megköszönte, hogy részt vettünk ezen a túrán, sajnálta, hogy nem volt annyi madár és kérte, hogy látogassuk meg a web oldalát, ahová nemsokára újabb képeket fog feltölteni, meg a fészbúkon is nézzük meg. Ez utóbbi egy mondata annyira ledöbbentett, annyira váratlan, és „tájidegen” volt, hogy majdnem nevetni kezdtem. 

Itt a vége, fuss el véle

Végül azt javasolta, hogy júliusban menjünk vissza, mert akkor, a most kotló madarak már elővezetik a csibéket, és biztosan nagyobb sereglet lesz a vízen. Ráadásul a madarak időközben megszokják a sok csónakot is, egy picit bátrabbak lesznek. Igaz, ezen a túrán reggel ötkor van az indulás. Nos, nem hiszem, hogy ebben az esetben problémát jelentene a korán kelés. Majd meglátjuk.

A legközelebbi két bejegyzésben egy kicsit eltávolodunk a tótól, de azután még visszatérünk a fináléra.

Megjegyzések

  1. Gyönyörűek! olyan madarakat is bemutattál,amikről még nem is hallottam...fattyúszerkő..

    VálaszTörlés
  2. Nagyon jo lehetett ez a kirandulas! Jovore feltetlenul el fogok ide menni!

    VálaszTörlés
  3. Vááá... többet nem is mondok...

    VálaszTörlés
  4. Jó látni ezt a látszólag háborítatlan élővilágot. A felszálló hattyú és a fán ücsörgő kormoránok a kedvenceim.

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése