Reggeli madárfotózás I.

Még megérkezésünk napján este lesétáltunk a szállásunkhoz tartozó Fűzfa kikötőbe. Itt lehet jelentkezni a csónaktúrákra, vagy esetleg kenut, biciklit bérelni. Mi valami hajós-csónakos tavi-túrára szerettünk volna jelentkezni. A kikötőmester átnézte a naptárat és két nap múlva, délre talált szabad időpontot.


Én lesápadtam. Mondtuk neki, hogy hát az úgy nem lesz jó… merthát izé… szóval nem pont ilyenkor szeretnék fotózni. Ja, hogy fotózni szeretnénk? – kérdezte, hát akkor tud ajánlani nekünk jobbat is. Mondjuk nem lesz olcsó. Reggeli madárfotózás csak nekünk, egy szakértő túravezetővel.

A képen egy szárcsát rejtettünk el. Ön megtalálja?

Hess innen!

Én visszafojtott lélegzettel vártam, hogy Ember mit mond, mégiscsak ő a kincstárnok. Zöld jelzést adott, így máris le lett egyeztetve telefonon, a spéci túravezetővel, egy szerda reggeli túra. Fél hétkor fog indulni a csónak, legyünk kedvesek negyed hétre a kikötőbe lejönni. Most már nem is volt más dolgunk, csak a jó időért izgulni. Ha esik az eső, vagy nagyon fúj a szél, akkor nyilvánvalóan lőttek a kirándulásnak.

Fattyúszerkő

Siess haza!

Miután kedden délután visszatértünk a Vízi Sétányról, és mielőtt lementünk volna úszni, szóltunk a recepción, hogy a következő napi reggelit szeretnénk magunkkal vinni. A recepciós hölgy megígérte, hogy intézkedik és másnap reggel az üdítő italos hűtőből vegyük ki magunknak, mert olyan korán még nem lesz recepció.

Bambuló szürke gém

Vízi út a nádasban

Bár beállítottam a telefonomat reggel fél hatra, négy óra negyvenkor magától kipattantak szemeim és odarohantam tántorogtam az ablakhoz, leellenőrizni az időjárást. Kissé felhős volt az ég, de egyértelműen megfelelőnek ígérkezett a délelőtti kirándulásra. Közben az ablak alatt a kacsák és a nyári ludak éppen területi vitát folytattak, őket nem izgatta az a kérdés, hogy lesz-e eső vagy sem. Ígyis-úgyis vizesek lesznek.

Ezt a képet a csónakban állva készítettem

Kereszteződés

Lementünk a recepcióra ahol a biztonsági őr odaadta a reggelinket – bevallom kissé féltem, hogy mondjuk dzsemet meg mézet fognak csomagolni, mert azzal nem sok mindent tudnánk kezdeni -, de felesleges volt aggódnom, itt odafigyelnek arra, amit csinálnak. Még választhattunk két kisüveges levet is a szendvicseink mellé és óra tízre már a kikötőben voltunk.

Itt is van KRESZ tábla

Hát így néz ki a bolondos nádirigó

Kedves biztonsági őr bácsi jött elénk, hogy mi a frászt akarunk ilyen korán. Mondtuk, hogy madárfotózás túrára jöttünk. Ő kissé csodálkozott, szerinte egy kicsit korábban (úgy egy órával) jöttünk, de hát mi tudjuk, üljünk le nyugodtan a padokra, oszt várjunk. Aranyos bácsi volt, kicsit beszélgettünk vele és közben nekiláttunk a reggelinknek.

Tündérrózsa sétány 12/b.

Az a csodálatos nagy kócsag

Már elmúlt negyed hét és kezdtük magunkat egy kicsit kényelmetlenül érezni. Biztos, hogy szerda? Biztos, hogy negyed hetet beszéltünk meg? Egyáltalán meg lett ez beszélve? Időközben megjelent a kikötőben egy idősebb biciklis ember, eltekert mellettünk és odaköszönt, majd megállt az egyik kis melléképületnél és eltűnt benne. Most akkor nem ő az? Igaz, hogy köszönt, de itt az a természetes, hogy mindenki köszön mindenkinek. Biztosan horgászni jött. Csöndben ültünk egymás mellett.

Ez már nyílt víz

Vészjósló csend

Egyszer csak kijött az iménti ember a fészerből vagy honnan, és egy olyan motoros fűkaszát hozott magával, amit első körben valami horgász cuccnak gondoltam. Odaért hozzánk és megkérdezte, hogy mi jöttünk-e a túrára. Mondtuk, hogy igen. Na, akkor menjünk vele! És a mólón az egyik csónakba bepakolta a fűkaszát, amiről gyorsan kiderült, hogy az egy csónakmotor. Ennyit rólam.

Ezt a kócsagot távolról bójának néztük...

Vérhattyúk a távolban

A biztonságis bácsi kihozta még a további kötelező felszereléseket, meg egy elektromos motort is, akksival, mivel a tó egyes részein csak villanymotorral lehet közlekedni. Miután mindent bepakoltak a csónakba és még párnát is raktak a padokra, beülhettünk. Az őr eloldotta a kötelet, meglökte a csónakot, miközben a motor felbőgött és elindultunk. Bár már legalább 20 perce találkoztunk, az öreg udvariasan bemutatkozott („Én leszek az önök túravezetője.”), kezet fogtunk, mi is bemutatkoztunk. A formaságok után megkérdezte, hogy mit szeretnék fotózni. Természetesen madarakat – válaszoltam. Najó, de milyen madarat? Hát pingvint! – vágtam rá azonnal. Miért? Mit kellett volna válaszolnom?

Egészen közel engedett magához.

Menekülés az őserdőben

Lehet mindenki sokkal boldogabb lett volna, ha azt válaszolom, hogy teszem azt, kizárólag nádat szeretnék fotózni, mert mint megtudtuk, sajnos a madárfotózáshoz nem éppen a legjobb időpontban érkeztünk meg. A madarak egy része még meg sem érkezett, a másik felük pedig már fészkel, és ilyenkor jól elbújnak. Azért persze megpróbálunk majd becserkészni egyet-kettőt.

Már tele van velünk a hócipője...

Időközben a csónakkal elértük a Vízi Sétányt, és a nádasban vágott úton haladtunk keresztül. Itt máris találkoztunk néhány szárcsával, vöcsökkel és gémmel. Ja és persze az elmaradhatatlan vadkacsákkal, vagy, ahogy vezetőnk hivatalosan megnevezte őket, tőkésrécékkel. Na, mondtam neki, kacsákat egészen biztosan nem szeretnék fotózni. Embernek is kezdett tetszeni a túra, mivel kapott az öregtől egy távcsövet, így ő is közelebbről tudta szemlélni a tájat és a madarakat.

Itt a második rész is!

Megjegyzések

  1. Most megesz a sárga irigység és azt hiszem örök életemre nem állok szóba veled... :)

    Elképesztően jók a fotók, hatalmas élmény lehetett és tök jó az írás is... fúj! :)

    Annyira irigy vagyok, hogy na!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ha nem állsz velem többé szóba, akkor már megérte... :) Remélem a második rész végleg beteszi a kaput. :)

      Egyébként köszi... :)

      Törlés
  2. Nagyon tetszenek!A gémek a kedvenceim.

    VálaszTörlés
  3. Nagyon vártam már(várom) afolytatást igaza volt a Zsolt-nak most jön a "csúcs". Szépek a madárkák a táj nagyon jó a kisérő szöveg. kösz.

    VálaszTörlés
  4. Nagyon szépek lettek a felvételek. Gondolom jól jött a képstabilizátor az optikában. A három szürke gém tetszik nekem a legjobban.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszi, jól jött bizony, mert akkor még nem tudtam volna szinte egy madárfotót sem készíteni.

      Törlés

Megjegyzés küldése