Gozd Martuljek

Gozd Martuljek az osztrák-olasz-szlovén hármashatár közelében lévő, körülbelül 600 lelkes kis falu. Nagy szerencsénkre itt volt a szállásunk. Minden este és reggel tátott szájjal bámultuk a tájat, bármerre néztünk hatalmas hegyeket láttunk. Szemérmetlen módon némelyiken még hó is volt. A hegyek mellett az igazi, klasszikus virágos zöld mezőkre csodálkoztunk rá, ahol egyik reggel önfeledten vágtázó és ugrándozó teheneket is láttunk a buszból.

Szállodánk előtt a Száva folyó zubogott vagy csobogott, az aktuális csapadékmennyiségtől függően.
Sajnos nem sok időnk volt felfedezni a környéket, mert mindig korán reggel indultunk és késő délután/este érkeztünk meg az aznapi programról.

Első este, a Ljubljanai látogatás és a bőséges eső után mentem egy kört a szálloda körül és ujjongtam a látványtól, meg helybéli csigákat fotóztam. Feltehetően ők is ujjongtak, mert a modellkedésért cserébe segítettem nekik gyorsan eljutni A-ból, B-be.
Mint az előző bejegyzésben említettem, a kissé nedvesre sikerült Vintgar-szurdok kaland után visszatértünk a szállásra szárítkozni, átöltözni. Abban egyeztünk meg, hogy ha délután háromkor nem esik az eső, akkor folytatjuk a programot. Amíg mindenki pihent és szárítkozott, én fényképezőgéppel a kezemben sétáltam a környéken. Olyan volt mintha valami alpesi plakáton mászkáltam volna, a vidám szlovén tehenek földjén.

Hotel Špik

De messze van az a híd!

Nagy eső után

Szédületes magasság

Buja aljnövényzet

Júlia-Alpok

Első osztályú kerékprút

Itt nincs gaz, csak vadvirágos rét

Egy átlagos tanya a szokásos szénaszárító állvánnyal

Esti bevilágítás

Valaki eltévedt...

Pingvin a folyóparton

Fennakadt egy felhő

Utolsó pillantás a Spik csúcsra hazaindulás előtt