Egyiptomi emlékek II.
Akkor most folytassuk a virtuális fotós túránkat Egyiptomban, a második résszel. Kairóból repülővel ugrottunk át Asszuánba, ahol már núbiaiak élnek. Meglehetősen délen van már ez a város és itt található a híres asszuáni gát is, melyet szintén meglátogattunk, de maradandó élményt nem okozott. A gát egyik oldalán van a Nílus, a másik, felduzzasztott oldalon pedig, a Nasszer-tó néven futó víztározó. Ez a csekélyke tavacska több mint 550 km hosszú és a folyamatos párolgásnak hála, még a helyi mikroklímát is megváltoztatta. Állítólag, ha valamilyen okból véletlenül átszakadna a gát, akkor ez az elképzelhetetlen mennyiségű víztömeg olyan rombolást vinne végbe, hogy még a gízai piramisok sem maradnának a helyükön. A gát építésekor nagyon nagy gondot okozott az ókori emlékek megmentése. Az UNESCO segítségével végül sikerült néhány nagyobb építményt átmozgatni magasabban fekvő területekre, de sajnos sok minden ott maradt a víz alatt.
Bár tudtuk, hogy nem az eredeti helyén van, ez mégsem vett le semmit a Philae-i templom hangulatából, melyet Ízisz istennőnek építettek. Kis motoros hajón jutottunk a szigetre és teljesen olyan érzésünk volt mintha kicsit visszamentünk volna az időben.
Philae-i templom |
Teljesen valószínűtlen volt az egész táj, de ezek a fura kerek sziklák voltak a legkülönösebbek. Mintha valami alacsony költségvetésű film díszletei között hajóztunk volna.
Papírmasé sziklák |
Este besétáltunk a városba. A kosarakban hibiszkusz teát árulnak, de volt ott madzagra kötött kis krokodilt mutogató ember is.
Vegyesbót |
Nem tudom miért, de nagyon megfogott ennek az embernek a látványa, ahogy pihenget a szőnyegen és teljesen belefeledkezik a szökőkút látványába. Még a tipikus, helyi jellegzetességnek számító műanyag papucsát is levette, hiszen így kényelmesebb és hát ugye a gyepet is kímélni kell.
Esti meditáció |
Talán a leghíresebb megmentett régiség az Abu-Szimbel-i templomok. Annak idején II. Ramszesz fáraó építtette többek között azzal a céllal, hogy a délről érkező esetleges ellenséget mindjárt az elején elbizonytalanítsa, hiszen ha mindjárt itt a végeken ilyen monumentális izéket rittyentenek akkor mi lehet a birodalomban? Itt kérem nem viccelnek!
Kolosszális |
Maga az odajutás sem volt egyszerű, az amúgy is eléggé délen fekvő Asszuánból, négyórás buszúttal jutottunk a helyszínre. Indulás hajnali háromkor, érkezés reggel hétre. A Szudáni határ közelében már ilyen korán is perzselő hőség van, de a látvány mindent elfeledtet. Fotózni csak a külső helyszínen szabad, bent a templomban sajnos nem. Pedig lenyűgöző a belső tér. Hiába tudjuk, hogy annak idején, a gát építése előtt szétfűrészelték az egészet és egy mesterséges sziklafalban újra összerakták, ez semmit sem von le az élményből.
Nofertári temploma |
A képen jól látszik hogy balról a második szobor enyhén szólva nincs a helyén. Még Ramszesz idejében egy földrengés miatt leomlott és darabokra törött. Amikor áthelyezték az egész templomot az új helyére akkor felmerült, hogy esetleg visszarakják a darabokat. De azután elvetették, mondván, ez már szinte azóta így van, hogy megépült a templom, vagyis így, ebben az állapotban "eredeti".
Főbejárat |
II. Ramszesz jó arc volt és kedvenc feleségének, Nofertarinak is építtetett egy -szigorúan kisebb- templomot, a magáé mellé.
Anyué kisebb |
Ez a núbiai kisfiú, eredeti műanyag, autentikus kézzel "faragott" karkötőket árult, magyar pénznemre átszámítva kábé két kavicsért. De különben is, milyen ember az olyan aki nem vesz tőle valamit.
A gondterhelt karkötő árus |
Núbiai házak |
A több napos hajóút során szinte állandóan a korláton lógtam kifelé és nem hittem a szememnek. Igazi paradicsomi látvány tárult elénk. Az élet itt nem sokban különbözik a pár ezer évvel ezelőttitől.
Itt semmi sem változik |
Jó volt nézegetni,hiszen mostanában nem tanácsos arrafelé kirándulni. Az "Esti pihenő" a kedvencem.
VálaszTörlés