Murano
Murano szigete van Velencéhez a legközelebb és szerintem nincs olyan ember aki ne tudná, hogy miről híres. A „velencei üveg”, „velencei kristály” és a „velencei tükör” minősítésű termékek szerte a világon mind erről a szigetről származnak. Nagyon régen még Velencében volt az üvegművesség központja, de az üvegolvasztás technológiájának sajátosságai miatt rendkívül gyakoriak voltak tűzesetek, ezért inkább kilakoltatták a műhelyeket Murano szigetére. Szegény mesterek nem hagyhatták el a szigetet többé, nehogy elárulják a titkukat másoknak, cserébe viszont kaptak kiváltságokat. Pl. lányaik beházasodhattak az előkelő velencei nemesség családjaiba. Murano is ugyanúgy épült mint Velence, azonban javarészt üveg műhelyekkel van tele és hát az épületek egy kicsit koszosak, elhanyagoltak. Sajnos csak egy ilyen üzem meglátogatása volt a szigetet érintő programban-vásárlással összekötve természetesen… Egy széles csatornán hajózunk viszonylag lassú tempóban a műhely felé, így azért valamennyit láttunk Murano épületeiből is.
Hát mit mondjak, valahogy úgy néz ki mintha Velencét keresztezték volna mondjuk Kőbányával… Viszont hangulata az van neki. Sajnáltam, hogy nem lesz lehetőség egy kicsit szétnézni. De így jár az, aki szervezett úttal megy. Kikötünk a csatorna jobb oldalán, közvetlen a műhely bejáratánál. Ahogy kiszállunk a hajónkból az előző csoport éppen jön ki a műhelyből. Gondolom itt is futószalagon mennek a turisták..
Máris jön elénk egy fiatal lány, hogy bevezessen minket a műhelybe, ahol még padok is vannak a nézőközönség részére. Bemutató következik. Az öreg szaki elsőként egy vázát fog rittyenteni mintegy 10 másodperc alatt. Élénken magyaráz olaszul, idegenvezetőnk pedig hűen fordít. A segéd már melegíti a kemencében a nyers üveget majd átadja a mesternek. Az villámgyorsan forgatja, belefúj a csőbe, öblösödik az üveg… secc-pecc készen van, még hajtogatnak rá egy-egy fület és némi csavart mintát. Atomgyorsan kell dolgozni, mert az üveg nagyon gyorsan kihűl és ekkor már nem formázható, csak törik. Kész a váza. Taps.
Nagyon könnyűnek látszik a művelet, de ez ne tévesszen meg senkit. Ezek az emberek gyakorlatilag fél életükön keresztül ezt tanulják. Itt nincs levelező szak. Egészen fiatalon kezdik el és hosszú évekig kell gyakorolni mire valakiből mester lesz. Természetesen ez a szakma is apáról-fiúra száll. Jön a következő attrakció, az ágaskodó ló. Vagy, ahogy az öreg mondja: „Ferrari ló”. Valószínűleg nem mi vagyunk az első magyar csoport… Jön az újabb adag olvasztott üveg.. hopp, ott a ló feje, nyaka…majd jön ki a négy lába, mint a csiga szarva, az öregnek csak úgy ugrál a kezében a fogó. Közben forgatja rudat is, mert az olvadt üveg állandóan le akar folyni az asztalra. Ollóval kicakkozza a sörényt, végül a ló farkát is megcsinálja, erre fog támaszkodni meg a két hátsó lábára. Puff! Kész a ló. A két hátsó lábán még igazít a fogóval, hogy rendesen álljon. Közben folyamatosan megy a magyarázat. A kész ló még mindig kissé olvadtan fekszik az asztalon, jön a segéd egy darab papírral amit rádob a lóra. Hörrr!! A darabka papír tizedmásodperc alatt meggyullad és hamuvá ég. Hát igen, kicsit forró lehet még az üveg… Nagy taps, ennyi volt. Mehetnek a birkák vásárolni.
Több szobából áll az üzlet, ebből csak az egyikben vannak kirakva az árak… úgy saccolom a többi szobában bemutatott termékek árai külön tárgyalás részét képezhetik. Nekünk, birkáknak csak egy szoba van. Elég szkeptikus vagyok de azért körülnézek. Ferrari lovak tömkelege… Én imádom a lovakat de ez egyáltalán nem tetszik. Túlságosan amorf. A másik sláger a 6 db-os pohárkészlet. Boros, pezsgős. Ó kedves magyar birkák, nektek 20 helyett csak 15 Euró a 6 pohár, hiszen tudjuk, hogy válság van és jajj a forint nagyon gáz. Ezért most nektek együttérzésből ilyen olcsón adjuk a világhírű muranói üveget. Hát persze. Hogyne. Később valaki meséli, hogy az előző szigeten, Burano-n, ugyanilyen pohárkészleteket 10 Euróért árultak. Simán elhiszem.
Mindenki vásárol mint az őrült. Megnéztem közelebbről ezeket a csodapoharakat. Volt egy pezsgős készlet ami azért tényleg nem volt annyira rossz, de nekünk otthon ennél sokkal szebb van. Igaz nem muranói. A borospoharak viszont már elég gázul néztek ki. Mindenféle színekben „pompáznak”. Először is vastag volt az üveg. A poharak pereme pedig nem volt szépen eldolgozva, lekerekítve, hanem csak úgy elvágva, még egy kicsit sorjás is volt. Vagyis hát olyan recés. Ne szépítsük a dolgot: ez bizony gagyi. S csak azért mert muranói még nem kell megvenni. Vannak még ékszerek, meg vázák, de már nem érdekel. Inkább megnézem a többi szobát. Hát igen. Na, ez pohár. Gyönyörű, kecses, elegáns. Semmi cifraság sincs rajta mégis látszik, hogy ez bizony minőség. A másik szobában hatalmas üvegmadarak meg csillárok és tükrök. Nem a 15 eurós kategória. Visszamentem az akciós üzletrészbe ahol tetőfokára hágott a hangulat, az emberek vitték a pohárkészleteket mint a cukrot. Inkább kimentem a műhelyből.
Nem sok időnk van itt sem, ezért inkább körülnézek a környéken. Elindulok jobbra a csatorna mellett. A cölöpökön sirályok ücsörögnek, itt az alkalom, hogy cölöpös-sirályos képem is legyen. Óvatosan közelítek, a sirály idegesen topog. Csipogok neki. Annyira ledöbben, hogy elfelejt elrepülni. Megvan. Egy másik cölöpön egy más fajta sirály ücsörög. Odamegyek. Ez is megvan. Elérek egy templomhoz, előtte üvegdíszek vannak kiállítva, kordonnal és kamerával védve. Valamiféle szabadtéri kiállítás. Visszaindulok a műhely felé. Már Ember is kijött. Ő a vásárlók nézegetésével szórakoztatta magát. Többen ránk csodálkoznak: „Ti nem vettetek semmit?” Hát nem. Kihagytuk ezt a remek lehetőséget. Visszaszállunk a hajóba, a délutánt Velencében töltjük, előreláthatólag egészen este hétig.
Hát mit mondjak, valahogy úgy néz ki mintha Velencét keresztezték volna mondjuk Kőbányával… Viszont hangulata az van neki. Sajnáltam, hogy nem lesz lehetőség egy kicsit szétnézni. De így jár az, aki szervezett úttal megy. Kikötünk a csatorna jobb oldalán, közvetlen a műhely bejáratánál. Ahogy kiszállunk a hajónkból az előző csoport éppen jön ki a műhelyből. Gondolom itt is futószalagon mennek a turisták..
Máris jön elénk egy fiatal lány, hogy bevezessen minket a műhelybe, ahol még padok is vannak a nézőközönség részére. Bemutató következik. Az öreg szaki elsőként egy vázát fog rittyenteni mintegy 10 másodperc alatt. Élénken magyaráz olaszul, idegenvezetőnk pedig hűen fordít. A segéd már melegíti a kemencében a nyers üveget majd átadja a mesternek. Az villámgyorsan forgatja, belefúj a csőbe, öblösödik az üveg… secc-pecc készen van, még hajtogatnak rá egy-egy fület és némi csavart mintát. Atomgyorsan kell dolgozni, mert az üveg nagyon gyorsan kihűl és ekkor már nem formázható, csak törik. Kész a váza. Taps.
 |
| Itt készül a váza váza |
Több szobából áll az üzlet, ebből csak az egyikben vannak kirakva az árak… úgy saccolom a többi szobában bemutatott termékek árai külön tárgyalás részét képezhetik. Nekünk, birkáknak csak egy szoba van. Elég szkeptikus vagyok de azért körülnézek. Ferrari lovak tömkelege… Én imádom a lovakat de ez egyáltalán nem tetszik. Túlságosan amorf. A másik sláger a 6 db-os pohárkészlet. Boros, pezsgős. Ó kedves magyar birkák, nektek 20 helyett csak 15 Euró a 6 pohár, hiszen tudjuk, hogy válság van és jajj a forint nagyon gáz. Ezért most nektek együttérzésből ilyen olcsón adjuk a világhírű muranói üveget. Hát persze. Hogyne. Később valaki meséli, hogy az előző szigeten, Burano-n, ugyanilyen pohárkészleteket 10 Euróért árultak. Simán elhiszem.
Mindenki vásárol mint az őrült. Megnéztem közelebbről ezeket a csodapoharakat. Volt egy pezsgős készlet ami azért tényleg nem volt annyira rossz, de nekünk otthon ennél sokkal szebb van. Igaz nem muranói. A borospoharak viszont már elég gázul néztek ki. Mindenféle színekben „pompáznak”. Először is vastag volt az üveg. A poharak pereme pedig nem volt szépen eldolgozva, lekerekítve, hanem csak úgy elvágva, még egy kicsit sorjás is volt. Vagyis hát olyan recés. Ne szépítsük a dolgot: ez bizony gagyi. S csak azért mert muranói még nem kell megvenni. Vannak még ékszerek, meg vázák, de már nem érdekel. Inkább megnézem a többi szobát. Hát igen. Na, ez pohár. Gyönyörű, kecses, elegáns. Semmi cifraság sincs rajta mégis látszik, hogy ez bizony minőség. A másik szobában hatalmas üvegmadarak meg csillárok és tükrök. Nem a 15 eurós kategória. Visszamentem az akciós üzletrészbe ahol tetőfokára hágott a hangulat, az emberek vitték a pohárkészleteket mint a cukrot. Inkább kimentem a műhelyből.
 |
| Cölöp sirály |
Nem sok időnk van itt sem, ezért inkább körülnézek a környéken. Elindulok jobbra a csatorna mellett. A cölöpökön sirályok ücsörögnek, itt az alkalom, hogy cölöpös-sirályos képem is legyen. Óvatosan közelítek, a sirály idegesen topog. Csipogok neki. Annyira ledöbben, hogy elfelejt elrepülni. Megvan. Egy másik cölöpön egy más fajta sirály ücsörög. Odamegyek. Ez is megvan. Elérek egy templomhoz, előtte üvegdíszek vannak kiállítva, kordonnal és kamerával védve. Valamiféle szabadtéri kiállítás. Visszaindulok a műhely felé. Már Ember is kijött. Ő a vásárlók nézegetésével szórakoztatta magát. Többen ránk csodálkoznak: „Ti nem vettetek semmit?” Hát nem. Kihagytuk ezt a remek lehetőséget. Visszaszállunk a hajóba, a délutánt Velencében töltjük, előreláthatólag egészen este hétig.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése