Lászt minit


Azt gondoltam, hogy idén már nem lesz több poszt. Az élet azonban közbe szólt. Péntek délután éppen a fészbúkot nézegettem, mikor megláttam Tibor felhívását, miszerint másnap délelőtt Moncsigával Szentendrére mennek sétálni, s aki akar, az csatlakozhat hozzájuk. Kétségek között őrlődtem, mert jó lett volna találkozni velük, de Szentendre, mint célpont valahogy nem nagyon vonzott, ráadásul a következő napra más terveim voltak.

De nem volt ez mindig így. Régen csak nagyon ritkán jutottam el oda, hiszen nagyon messze volt. Azonban amióta megépítették a Megyeri hidat, már egy negyedórás autóúttal el tudjuk érni. Ezt kezdetben ki is használtuk, mert poén volt „átruccani” egy kis sétára, és persze fotózásra. A varázs gyorsan elmúlt, úgy éreztem, hogy már mindent lefotóztam a városban. Persze egy profi fotós ilyet nem mond, mert ő mindig talál valami újat. Én azonban távolról sem vagyok profi, és még a gépem akkumulátorát sem töltöttem fel, mondván amennyit én fotózni fogok ahhoz bőven elég lesz az a kraft ami a pingvines kísérletezés után megmaradt.


Rózsa & Rózsa


Itt még jó irányban állnak az árnyékok


Majdnem a teljes csapat


Hosszas hezitálás, és program áttervezés után, szinte az utolsó pillanatban úgy döntöttem, hogy megyek Szentendrére. A ragyogó napsütés ellenére sem volt kedve Embernek a sétához, nem is nagyon hibáztattam érte, de megígérte, hogy elvisz kocsival és később értem is jön majd. Pont a Tiborékat (Manóvezér, Moncsiga és Zoliber) szállító sárga busz előtt érkeztünk meg a parkolóba, ahol máris mellettünk termett Reni és Leicapress autója. Egy pár percnyi türelmes várakozás után még befutott Iigee és Baramara, így teljes lett a nem is olyan kicsi csapat.

Nem tudjuk mi főtt bennük, de nagyon jól néztek ki


Átlátható


Ez még nem a "tányéros"


Nekivágtunk a szokásos útvonalon. Itt-ott letértünk egy-egy mellékutcába, de olyan túl sok újat nem láttam. Hiába sütött a nap, árnyékban a föld fagyos és deres volt. Legalább nem lettünk sárosak. Egy helyen észrevettük, hogy valaki mulasztott, amikor megpróbálta eltüntetni a nem olyan rég bekövetkezett világvége nyomait. Egy utcasarokkal szemben álltunk, s a két utcán egymáshoz képest más irányba álltak az árnyékok. Egy darabig töprengtünk rajta, de azután tovább léptünk. Nem sokára kijutottunk a Duna korzóra, vagy hogyan is hívják. Itt kissé lehangoló volt, az új gát építése miatt letarolt part látványa. Addig toporogtunk, és fotózgattuk a semmit, mígnem észrevettük, hogy Tibor meglépett előlünk. Iigee-vel utána eredtünk, de a többiek meg megint más irányba húztak.

Baramarát rabul ejtették a sugarak


Közvetlenül a Czóbel múzeum mellett


Ezeket mindenki lefotózta


A fő utcán nagyon ínycsiklandó finomságokat árultak, de nem volt időnk foglalkozni vele, Tibort kellett megtalálnunk. Végül a Főtéren értük utol kissé morózus hangulatban lévő társunkat. Mint kiderült, ő nem szereti ezt a Duna partot inkább ivott egy forralt bort. Nem hülyeség. Nemsokára a többiek is megérkeztek, hiszen Szentendrén minden út a Főtérre vezet. Azt hiszem ekkor hangzott el először a „lángos” szó.

Mohának lenni jó!


Húzzuk a csíkot...


Valaki mindig beleparkol a látványba


Még nem mentünk enni, előbb le akartuk tudni a kötelező látnivalókat. Felmentünk a domb tetejére a templomhoz, majd lesétáltunk a Szerb Ortodox Templom kertjébe. Innen már gyorsabban szedtük a lábunkat, hiszen mindenki csak a lángosra tudott gondolni. A Zoliber által, a lángossütőhöz címzett kérés, miszerint „Egy lángost kérek” nem volt teljesen precíz, hiszen számtalan opciót kellett még megadni. Volt például káposztás töltött lángos is. Ezt sorban álláskor már töltött káposztás lángosként képzeltük el. Csülökkel.

Csömör


Van mázas hurka is...


Itt a vége!


Ebéd után tovább álltunk, még meg akartuk nézni a főutca kínálatát is. Ekkor már kissé nyűgösek voltunk és a napsütés ellenére már inkább a fűtött lakásba vágytunk. Végül úgy mentünk végig az árusok mellett, hogy nem vettünk semmit. Én egyszer rárepültem egy forrócsokoládés bódéra, de közelebb érve megláttam az árát, így átstartoltam, vissza a többiekhez. A HÉV megállóhoz érve,  ment mindenki a dolgára. A sétára a viszonylag ritkán használt 16-85-ös objektívvel mentem, mert csak. A képeket előttem is ismeretlen okokból, szokatlan módon, fekete-fehérben „hívtam elő”. Valamiért így láttam jónak.

Tibor bejegyzése
iigee bejegyzése

Megjegyzések

  1. Teljesen jó lett a beszámoló FF-ben. Azért látom, jócskán találtál témát, kár lett volna kihagyni.

    Én mikor hazaértem lefeküdtem és aludtam két órát.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszi! Érdekes, én is aludtam a túra után. Azért csak fárasztó volt. :)

      Törlés
  2. Hmmm..., vajon mi lehetett abban a lángosban? :)

    VálaszTörlés
  3. Nagyon jó képek lettek ff-ben is! Szerintem Szentendre mindig kínál témát, csak találtál Te is.:)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszi szépen, aranyos vagy. Csak nem biztos, hogy meglátom a jó témát egy unalomig ismert helyen. De az is igaz, hogy vaktyúk is talál szemet. :)

      Törlés
  4. Láttam már Tőled ff képeket? Nem emlékszem...tetszenek! Illik a Télhez!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm Marcsi! :) Nem nagyon szoktam ff képeket készíteni, mert egyrészt nagyon szeretem a színeket, másrészt pedig szerintem az külön tudomány. :)

      Törlés
  5. Jol lettek nagyon a fotok es szuper, hogy ff-ben dolgoztad fel! A rozsa-rozsas es a Baramaras nagyon nagyon tetszenek!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszi Dani, örülök, hogy tetszenek! :)

      Törlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések