Itt a belváros!




Egy rendkívül fárasztó hét után, mikor az időjárás ónos esővel fenyeget, a hőmérő higanyszála pedig napok óta a negatív tartományban ácsorog, egy normális ember az utolsó erejével inkább haza siet, hogy egy kellemes, lazulós péntek délutánt töltsön otthonában. Én azonban, néhány kartácsammal együtt a Hősök terére igyekeztem, hogy öt órakor nekiinduljunk egy igen hosszúnak ígérkező, Tibor által szervezett sétának.

Mivel már öt óra előtt odaértem, így volt időm a korcsolyázókat megnézni, végül a térre siettem, de nem késtem le semmiről, mivel nagyon nehezen jött össze a csapat. Korántsem jöttek el annyian ahányan ígérték, de azért így is elégen voltunk és örömmel láttam, hogy sok új arc van a csapatban. Indulás előtt sokat tipródunk egy helyben és már itt elkezdtem fázni.

Egy szokásos csoportkép után végre nekivágtuk, de előtte még megbeszéltük, hogy a hidegre való tekintettel nem várunk senkire, ha valaki lemarad, akkor vagy siet utánunk vagy… hát bizony nagyon kegyetlenek ezek az indás fotóséták, sajnos mindig van járulékos veszteség. Én meg nem tudom mit csodálkozok azon, hogy vajon hová tűntek a régi kartácsak…

Menekülő Indások

Az Andrássy út első szakaszán nem volt túl sok fotózni való, de azután a Kodály köröndhöz érve, az éppen ott tartózkodó járókelők szokatlan jelenségről számolhattak be. Egy csapat őrült, mindenféle fényképezőgépekkel és állványokkal ácsorgott a zebránál, majd mikor zöldre váltott a lámpa, berohantak a zebra közepéig és nekiálltak fotózni. Sajnos a zöld jelzés nem tartott bántóan hosszú ideig, ezért szinte az utolsó pillanatban ugrottak vissza a járdára. Ez a jelenet többször is megismétlődött azok kedvéért, akik később vetődtek arra és esetleg lemaradtak erről a látványos extrém sportról.

Fényszőnyeg

A köröndöt elhagyva sétáltunk tovább, mikor az egyik (iroda)ház üvegportálján betekintve, a földön egy hatalmas fényfüzért láttunk. Az összes fotós kartács mint gyöngytyúk arra a bizonyosra, úgy ugrott az üvegre, mikor is kinyílt az ajtó, mert a portás éppen kiengedett valakit, és legnagyobb meglepetésünkre beinvitált az előtérbe. Persze maga sem gondolta, hogy mennyien vagyunk, de jól esett a bizalom. Nagyon szép volt az a sok földre terített kis égő, s az installáció végében pedig egy feldíszített fenyőfa állt. Egy darabig bent lebzseltünk, mert mi tagadás jól esett egy kis meleg levegő. Itt is készült csoportkép, s szerintem minden szögből alaposan meg lett örökítve a fa és a fényfüzér.

Kiskarácsony

Az épültből kilépve szomorúan konstatáltuk, hogy sajnos eleredt az ónos eső. Ennek ellenére kitartóan gyalogoltunk tovább a Bazilika irányába, amiről ekkor már sejtettem, hogy nekem, a többiekkel ellentétben az lesz a végállomás. Egyszer csak „Ób…meg, otthagytam az állványomat!” felkiáltással, visszarohant mellettünk egy kartácsunk, de más incidens nem történt, s túljutottunk az Oktogonon is.

Bíbor érzés

Az Jókai térnél – ahol az ónos esőt szerencsére havazás váltotta fel - egy darabig tipródtunk, hogy megnézzük-e az itteni karácsonyi vásárt, de úgy éreztük, hogy erre már végképp nincsen idő, így tovább haladtunk az Operáig. Itt tartottunk egy rövid pihenőt, ugyanis az épület előtt nagyon finom forralt bort, jófajta kávét, forró csokit árultak. Ha elárulom, hogy az Ember is elkísért a sétára, akkor gondolom, gyakorlott olvasóim máris kitalálják, hogy ő mit választott.

Varázslók bevetésre várva

Én narancsos forró csokit kértem. Nagyon finom volt az ital, de talán még nagyobb előnye az volt, hogy egy rövid időre felmelegítette a kezeimet. Azonban hiába volt rajtam meleg téli kabát, dupla kesztyű, sapka, a lábaim menthetetlenül kezdtek lefagyni sok ácsorgástól. Szerencsére a Bazilika innen már nem volt messze. A hatalmas épület előtti Szent István téren idén is volt karácsonyi kirakodó vásár. Az árakkal ellentétben hatalmas pozitívum, hogy gagyit nem láttam árulni, szinte kizárólag - szerintem igényes- kézműves termékek voltak. Mivel az Ember velem volt, ezért időben közbelépett és sikeresen megakadályozta néhány pingvines bögre és egy kerámia sárkány indokolatlan beszerzését.

Kerámia függők

A tér távolabbi végében voltak a forróitalos-sültkolbászos-kenyérlángos árusok. Az egyik oldalon az asztalok mellé még kültéri hősugárzókat is raktak, érthető módon nagyon vonzónak találtam őket. Az egyik asztalon egy magányos boros pohár állt, s éppen azt próbáltam lefotózni, amikor eljött az est fénypontja. Odajött hozzám egy sárgamellényes biztonsági őr, megvető tekintettel rám nézett és feltette az évszázad kérdését: „Ez most hobbi vagy szórakozás?” Rám nem jellemző módon, köpni-nyelni nem tudtam. Sőt a mai napig nem tudom eldönteni, mi a helyes válasz erre a mély filozófiai kérdésre.

Mézeskalács imitációk

Tulajdonképpen megkért, hogy fáradjak át a másik oldalra, mert ez itt egy zártkörű rendezvény, és tilos fotózni. Nem értettem, hogy másoknak miért nem szól, hiszen nem én voltam az egyetlen fotós a környéken, de azután rájöttem. Sok laikusra jellemző módon azt gondolta, hogy a monopod és a valóban nem túl kisméretű gépemen lévő teleobjektív egyértelműen profi fotóst, noch dazu, igazi paparazzo-t rejt, aki nyilvánvalóan valami szennylap megbízásából próbál felvételeket készíteni erről a kültéri zártkörű rendezvényről.

Háztáji

Sajnos itt már elveszettem a többieket, így nem volt lehetőségem elköszönni, de annyira átfagytam, hogy már nem volt erőm még a fényvillamoshoz is elbandukolni, már csak arra vágytam, hogy minél előbb haza érjek. Tudom, hogy mindig azért nyígok, hogy nem lettek jók a képeim, de most tényleg nem lettek jók. Úgy látszik hiába vittem el a leendő karácsonyi ajándékomat, az egylábú állványt, meg persze az is lehet, hogy rossz objektívet választottam a sétához. Vagy egész egyszerűen túl fáradt voltam ahhoz, hogy kedvem legyen fotózni. A séta végén teljesen szétfagytam, ez pedig végképp visszavetett. Hiába no, nem vagyok igazi fotós.

A kartácsak fotói
Tibor első beszámolója

Megjegyzések

  1. Én nem látok semmi kivetnivalót a képeken, szerintem jól sikerültek. Jól összefoglaltad a séta első felét. Mi még maradtunk kb. fél tízig. Mondhatom, két napig tartott, mire felengedtem.
    Hadd találjam ki, Ember teázott? :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszi Tibor, persze, azokat a képeket raktam ide, amik "sikerültek", de ezek is amolyan semmilyenek. A többi meg... :( Sajnálom, hogy nem bírtam tovább a sétát, de féltem, hogy megbetegedtek ha tovább maradok.

      Törlés
  2. Nagyon tetszett!A közeliek különösen...Ne csüggedj,az esti képek mindig emberpróbálóak,nagyon kis százalékuk marad fenn a rostán.(bocsi,ez csak a saját tapasztalatom)Erről nem szoktunk beszélni,de szerintem mindegyikünk kukája púpos...csak sajnálja az ember a rosszul sikerült pillanatokat.
    Tetszett a beszámolód,jó kis séta volt.
    Mik a tapasztalataid az egylábúval?Kacérkodom vele,mert a háromlábúm itthon punnyad a szekrényben,macerás kinyitva...tömegben...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm Marcsi! Csak arra számítottam, hogy jobbak lesznek, de legalább nem szennyezem velük a netet. :) Na, az egylábú ilyenkor jól jön, egy pici macera ezzel is van, mert ha tovább mész összébb kell húznod, de a háromlábúhoz képest mindenképpen egyszerűbb. Nyilván nem is nyújt akkora stabilitást. Még az is fontos, hogy külön fejet kell venni hozzá, gyorskioldóval, különben csak megnehezíti az életet. A háromlábúm nekem is csak ritkán jön elő a fiókból. :)

      Törlés
  3. A fényszőnyeg című fotó nagyon tetszik, hirtelen első ránézésre olyan volt mintha egy éjszakai tiszavirágzást látnék. Megannyi kérész - karácsonyfaizzóval a hátán :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszi, tényleg találó a hasonlat! :)

      Törlés
  4. A képek hangulatosak, tetszenek.:)
    A monopod-ról nekem is van egy kis tapasztalatom, igaz nem sok, nemrég vettem én is. A háromlábúhoz képest tényleg olyan, mintha nem is lenne semmi plusz súly, kevesebb macera, stb. 1-2 fényértéket mindenképpen meg lehet vele spórolni. Nekem nagyon bejött.

    VálaszTörlés
  5. Köszönöm! Jól összefoglaltad a monopod előnyeit! :)

    VálaszTörlés
  6. A kepek jok, az iras is tetszik! Picit mintha ott lehettem volna! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszi Dani! Azért sajnálom, hogy nem voltál ott teljes egészében... :(

      Törlés
  7. Az ilyen hangulatú képek alapján egészen másnak tűnik a Karácsony előtti bevásárlás. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hát igen, az ideges tömeg az lemaradt. :)

      Törlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések