Válogatás az archívumból II.


Ahogy az előző bejegyzésben már írtam, gépcsere miatt a virtuális szekrényem aljában turkáltam és újra átnézésre, feldolgozásra érdemesnek találtam néhány régi képemet. Az előző posztban lovak és bocik kaptak szerepet, ám ezúttal egyetlen téma lesz fókuszban, méghozzá a Balaton, kora tavasszal.

2009 augusztusában sajnos munkanélküli lettem, s hogy értelmesen töltsem el a hirtelen a nyakamba szakadt rengeteg időt, elkezdtem angol tanfolyamra járni. Szinte minden energiámat a tanulásba fektettem, s a végén, 2010 márciusában megpróbálkoztam egy középfokú nyelvvizsgával is. A rengeteg tanulás, és a vizsga körüli feszültségek után nagyon jól jött, hogy Ember jóvoltából lemehettünk egy rekreációs hétre, Balatonkenesére. Az üdülő gyönyörű környezetben fekszik a tó partján, de sétáláson kívül sok mindent nem lehet csinálni, márciusban a strandolást sem feltétlen lehet a programok közé sorolni.





Mivel nem lehetett fürdeni, ezért sokan le sem mentek a partra, pedig igazi csodát láthattak volna. Minket teljesen elvarázsolt az a fajta teljes csend és nyugalom, amit a tó árasztott magából. Minden nap más arcát mutatta a Balaton, félnapokat voltam képes ácsorogni a partján és csak nézni, meg fotózni a párába vesző, de még éppen felsejlő határt a víz és az ég között. A nádast learatták és csak a csonkok lógtak ki a vízből, mint valami absztrakt díszlet. Hogy azért mégsem legyen teljes a csend, valahol a távolban, a tavasz határozott közeledését sejtető nászruhájukban, megállás nélkül rikoltoztak a dankasirályok. A képbe időnként beúszott néhány felhő, de érezhetően csak dekorációs célokat szolgáltak.







Nem tudom másnak mennyire adják vissza a képek azt a nyugalmat amit akkor tapasztaltam, de most is, ha rájuk nézek akkor egy kicsit úgy érzem, megint ott állok a tó partján, egy másik dimenzióban, ahol senki sem ideges. Egyik reggel izgatottan sürgettem az Embert, mennénk már gyorsan reggelizni, hiszen köd van! Az összefüggést, gondolom, más fotósok azonnal megértik, és talán mosolyogva bólogatnak is. Ködben fotózni nagyszerű dolog, pláne a Balaton partján. Sietni pedig azért kell, mert a köd törékeny dolog, ha kisüt a nap, gyorsan feloszlik és akkor oda a varázslat.







Naplementét fotózni rémesen elcsépelt dolog, mégis képtelenség ellenállni neki. A napnak ebben a szakában gyönyörű szín és fényhatások bírnak lenni, ilyenkor lehet igazán giccses képeket készíteni, bár ez a jelző azért nem teljesen helytálló, ugyanis véleményem szerint semmi sem lehet giccses, ami természetes. A korai vacsorához már vittem magammal az állványomat is, - vicces, hogy mennyien megbámulják, mintha elefántölő lenne nálam- hogy azután siessünk a partra, nehogy lekéssük a kékórát.







Biztosan nagyon elfogult vagyok a képeimmel szemben, de nagyon tetszett a végeredmény. Végre nekem is sikerült misztikus-párás képet készítenem a hosszú záridővel fotózott hullámokból. A mólón bemozduló horgászok, a túlparti fények és még az esthajnalcsillag is lázba hozott, úgy éreztem akkor, hogy végre fotóztam valamit, ami nem csak egy szokványos turista fotó.







Az utolsó nap igazi kavalkád volt, már ami a Balaton arcát illeti. Egyik irányból egy hatalmas felhőtömb közeledett, míg a másik irányban ragyogóan sütött a nap, bár egy kissé hideg szél fújt. Azt hiszem nagyon nagy szerencsém volt akkoriban, s ha belegondolok, hogy fotós tudásom a maihoz képest sehol sem volt, azért egy kicsit büszke vagyok magamra, hogy ezeket a képeket még mindig meg merem mutatni.

Megjegyzések

  1. Szuperek! Szívem csücske ez a tó! Örülök,hogy láttad egy másik arcát is....

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm Marcsi! Nekem így sokkal jobban tetszett mint nyáron. :)

      Törlés
  2. Az sorozat első része nekem nagyon bejön. Róluk a habcsók jut az eszembe, olyan krémesek és lágyak.

    VálaszTörlés
  3. Igen, az volt az igazi élmény! :)

    VálaszTörlés
  4. Válaszok
    1. Szépek a képek. Tökéletesen visszaadja azt az idilli nyugalmat és csendet amiben részed lehetett.
      A Honvéd üdülőbeli gyerekkori nyarak szép emlékei idéződnek fel bennem az ismerős kikötő láttán.

      Törlés
    2. Akkor örülök, hogy duplán is jó élmény volt neked ez a bejegyzés. :))

      Törlés
  5. Abszolút érezhető egyfajta nyugalom, "belassulás", ahogy a képeidet néztem. Érdemes volt velük foglalkozni, nagyon tetszenek!!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm szépen, örülök, hogy tetszettek! :)

      Törlés
  6. Atyauuuristen! Ezek annyira jok! Foleg a kodoses es estiek tetszenek, de ha pisztolyt tartananak a homlokomhoz is azt mondanam, h nem tudok koemelmi egyet sem... Miert dugdostad ezeket eddig???

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm Dani! Nem dugdostam sehol, az Indán fent vannak valahol. Igaz, most a nyers képeket dolgoztam fel újra, amiket a "fiók mélyén találtam".

      Törlés
  7. Mostanában elég sok blogot nézegetek, olvasgatok a fotózással kapcsolatban, így találtam meg ezt az oldalt is. Ez az első bejegyzés amit itt olvasok, az első képek amiket látok. Ebből kifolyólag nem tudom a mostani képeid milyenek, de ezek között találtam hármat is, ami nagyon tetszik. Ezek pedig a következők, előlről a 4. és 6. valamint hátulról a 3.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves realgonzy, örülök, hogy tetszenek a képek, remélem a később készültek sem okoznak csalódást. :)

      Törlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések