Hajó, ha nem jó

De most már aztán nincs kifogás! Olyan régen nem találkoztunk, pláne fotóztunk, hogy nem lehetett tovább halogatni a következő rapid fotós sétát. Mint mindig az utóbbi időben, ismét Dani vetette fel a kérdést, és tett is javaslatot az útvonalra vonatkozóan. Megjegyzés: A sétán az indokoltnál többet fotóztam, ezért humanitárius okokból, több képet is egybe zanzásítottam be.

Nemrégiben vezették be Budapesten a kishajók menetrend szerinti járatait, melyet rendes havi bérlettel is igénybe lehet venni. Ezt ki kell próbálni. A terv a következő volt: pénteken ötkor találkozunk a Boráros téren, ahol felszállunk egy északi irányba közlekedő hajóra és elmegyünk vele egy darabig, majd leszállás után betérünk egy kávézóba. Mivel pénteki napra terveztük a túrát, nem kellett idegbajozni a másnapi koránkelés miatt sem.

Színtelen, szagtalan, de jó párás

A madarak is a kikötőnél várakoztak

A lészám maximumon van

Pénteken, szokásomhoz híven, pontban ötkor feltűntem a megbeszélt találkozási ponton, és a tömegben azonnal kiszúrtam Tibort, aki már javában fotózott valamit. Nagyon erősen tűzött a nap és rettenetesen párás volt az idő. A fotós táskám rettenetesen húzta a vállamat. Dani még épp időben megérkezett, és bemutatta az időközben már szintén a helyszínen tartózkodó húgát és barátját, akik ugyancsak szerettek volna hajózva fotózni.

Az úri közönség fotóz

Közvetlen az első esőcseppek előtt

A korábbi negatív sajtóhírek alapján, tartottunk tőle, hogy esetleg nem fogunk felférni az óhajtott járatra, ezért gondolkodtunk azon, hogy inkább felszállunk a másik irányba közlekedő hajóra, és majd azzal visszajövünk. Azonban ezek a hajók alig gyorsabbak egy háromlábú, sánta lajhárnál, s félő volt, hogy sohasem érünk a célpontunkhoz. Meg aztán, a beérkező hajó nem is volt túl szimpatikus, az átrozsdásodási vizsgán valószínűleg csak kegyelem kettessel menne csak át. Elég sokan ki is szálltak belőle, de a mögöttünk tornyosuló tömegből senki sem akart felszállni rá. Meg tudom érteni. Ekkor már kezdtem egy kicsit félni, hogy esetleg kudarcba fullad a tervünk.

Mintha a hó esne

A menedék

Az ellenkező irányból nemsokára meg is érkezett a mi hajónk, amiről sajnos nem sokan szálltak le. Nekünk Tiborral még sikerült felszállnunk, de Daniékat már nem akarta felengedni a szigorú réjben napszemüveges matróz. Kénytelenek voltunk leszállni, bár ezzel örömet szereztünk két embernek, akik helyettünk a fedélzetre léphettek.

Mindenki másképp csinálja

A Nikon az igazi

Az a gond az egésszel, hogy gyakorlatilag mindenki csak sétahajókázásra használja –valljuk be őszintén, ezzel a sebességgel nem nagy konkurencia, még egy rollernek sem – s nem igen akaródzik leszállni senkinek. Viszont a hajókon szállítható emberek száma véges, általában 100 fő. A matróz kénytelen csak annyi embert a hajóra engedni, ahányan leszálltak.

A két kedvenc témám

Plusz a kávé

Gyorsan otthagytuk az öklüket rázó, mindenre elszánt anyukákat és a többi csalódott embert, s inkább villamosra szálltunk. Ez volt a bé terv. A kettes villamossal elmentünk a Lánchídig, majd leszálltunk. Fullasztó, trópusi pára volt a levegőben, majd egyszer csak hatalmas cseppekben eleredt az eső, az egyetlen jelen lévő felhőből. Igazi monszunt kaptunk a nyakunkba, miközben átsétáltunk a hídon. Egy darabig fotóztam, mert igen látványos volt a dolog, de azután elpakoltam a felszerelést, mert olyan sokat azért nem akartam kockáztatni.

Nagy a jókedv

Vajon mit hallgatott?

Nem sokkal az után, hogy átértünk a hídon elállt az eső, mi pedig betértünk egy kávézóba, ahol Danit nagy örömmel, ismerősként köszöntötték. Felmasíroztunk a galériára és bepréselődtünk a nyitott franciaerkély mögött elhelyezett székekre. A sajnos továbbra is fullasztó levegőben, igen jól esett a felszolgált bécsi jeges kávé, fagylalttal. A háttérben, mögöttünk egy hölgy nagyon szépen zongorázott, amolyan klasszikus romantikus slágereket.

Szabadidőmben muslincákat idomítok

Tibor trollkodik

Egy jó darabig maradtunk és beszélgettünk, meg fotóztunk. Asszem főleg én. Mindent lefotóztam, ami a közelemben volt, mint valami hülyegyerek. Különösen Tibor citromos ásványvize, és az ablakdísznek használt magenta színű, felfordított vödrök nem hagytak nyugodni.

Napi dekorfelhő

Korlátos-villamosos

Úgy általában is rengeteget fotóztam ezen a sétán, pedig nem sok téma volt, de muszáj volt a berozsdásodott exponáló ujjamat egy kicsit megtornáztatni. Mint kiderült, Dani vendégei voltunk, ekkor persze megbántuk, hogy mégsem rendeltünk még egy kis fagylaltot is. Miután kikávéztuk magunkat, ismét visszasétáltunk a Lánchídra és jól körbefotóztuk, majd elbuszoztunk a Deák térre, ahol elváltak útjaink. 

Lánchíd mozaik I.

Lánchíd mozaik II.

Annak ellenére, hogy nem sikerül hajókázni, nem voltam csalódott egy percig sem. Magam részéről, nagyon jól éreztem magam. A végére pedig jöjjön egy „bonus track”. Szíves elnézésüket kérem!


Megjegyzések

  1. Nagyon sajnálom,hogy nem lehettem ott.Esti evezési gyakorlatot tartottam egy másik gályán... Frappáns kis történet,kiváló képek.Nagyon tetszik.És egyszer majd elmúlik az újdonság varázsa,és akkor felférünk a hajóra... :-)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm Manóvezér! Én is abban bízom, hogy mondjuk szeptembertől már kevesebben lesznek rajta. Azért csak jó volna kipróbálni...

      Törlés
  2. Nekem nagyon tetszett a fotós séta, örülök hogy meghívtatok! Remélem máskor is mehetünk veletek. :) Néztem Tibor képeit is, mindkettőtöké zseniális, de nála már meg sem dicsérem, hisz arra nem is kíváncsi. :P

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm! :)
      Semmi akadálya, hogy legközelebb is gyere. :) Szerintem is jók Tibor képei, de már én sem merem megmondani neki. Ezt meg úgysem olvassa... :P

      Törlés
  3. Bejöttek az érzéseim. Nem kellett volna kiposztolnom a képeket. Sokkal jobban összefoglaltad a sétát. A szöveg pedig jól kiegészíti a remek fotókat.
    A lampionos-habos-citromos fotók igazán egyediek. Erre számítottam :)
    ui. tetszik a bónuszfotó :))

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm, de én szívesen elcserélném veled a fotóimat...

      Törlés
  4. Nagyon nagyon... én még nem is láttam a képeimet, de ezek után lehet vakon delet lesz belőle...
    Nagyon tetszenek a "zanzásított" fotók, nagyon ízlésesek lettek! Imádom őket!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Jajj, Dani! Ne csináld itt a feszültséget! Tessék csak kirakni azokat a képeket. Mind a kettőt amit készítettél, és várjuk hozzá a mesét is. :)
      Amúgy köszi! :)

      Törlés
    2. Oké, oké... mind a kettőt kirakom majd... :)

      Törlés
    3. De szöveg is legyen! Mikor lesz kész? :)

      Törlés
    4. Így van rakd fel őket, már én is megtettem, bár nem olyan jók.. :)

      Törlés
    5. Igazad van, már be is linkeltem a bejegyzésedet. Mármint abban, hogy fel kell rakni a képeket. Egyáltalán nem gyengék.

      Törlés
  5. Nekem a kávés a kedvencem, de nemtom miért....

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Aszittem a madaras lesz a kedvenc... :P

      Törlés
  6. Azért nem illendő velem riogatni az olvasót.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szerintem nem ijedt meg senki. :) De ha szeretnéd akkor leszedem.

      Törlés
    2. Hiba veszed le, a nyoma már beégett :)

      Törlés
    3. Hát az tény, aki ezt egyszer megnézte, annak beégett a retinájába a látvány. :)

      Törlés
  7. Vére ideértem! Nagyon klasszak a képeid!Nem is tudom kiválasztani a leg..-et,mert mindegyik tetszik!!!!Gratulálok...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm Marcsi! Örülök, hogy tetszik! :)

      Törlés
  8. Klassz beszámoló,remek fotók és nagyon irigy vagyok!:)

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések