Budai Arborétum

Talán mondanom sem kell, hogy ismét Dani kezdeményezésére indult következő sétánk a Budai Arborétumba, ami tulajdonképpen a Kertészeti Egyetem része. Majdnem úgy volt, hogy csak ketten megyünk, de azután az utolsó pillanatban Tibor mégiscsak el tudott jönni. A szokásos délután ötre beszéltük meg a találkozót a Villányi úti bejárat elé.

Hétfőn egész nap esett az eső, de sikerült elintéznem, hogy kedd délutánra ragyogó napsütéses idő legyen. Már megint elrontottam a beállítást, mert túlzottan is meleg lett a levegő, egészen kitikkadtam mire odaértem a megbeszélt helyre. Legnagyobb meglepetésemre Dani már ott volt, és Tibor is időre megérkezett, így már mehettünk is be a nagy kertbe.

A háttérben egy komoly madáretető

Kölcsönös érdeklődés

Dani figyelmeztetett, hogy madarak is lehetnek, ezért mindenképpen hozzam el a telémet. Így is tettem, bár a madarak csak hangjukat hallatták, egyszem cinkét ha láttam, de az meg ugye itthon is megvan a készletben. Ettől függetlenül szinte majdnem végig ezt az objektívemet használtam, csak egyszer-kétszer cseréltem ki a 16-85-re.

Ellenfényben világító vízililiomok

Egy hálás téma

Zöld csíkok

Megnéztük a tavat (meg benne a vadkacsákat), pitypangot fújtam Tibor egy kísérletéhez, akaratunkon kívül megszagoltuk a kihelyezett lila szemetes konténereket, körbenéztünk egy romos, gazzal felvert házikót, majd átmentünk a nemtudom milyen út másik felén lévő arborétum folytatásába.

Sajnos nem derült ki, hogy ez mi, pedig piszkosul tetszik

Szilva hatású izé

Vörös levelek (Ki gondolná?)

Itt aztán láttunk gyönyörű zöld gyepet és szemkiverően színes árvácskaforgatagot. A sárga színű műemléki főépület már meglehetősen romos állapotban van, és ha jól emlékszem, akkor a konzerv és csomagolástechnikai tudományos részlegnek ad otthont.

Ántik sárga ház

Árvácskavalkád

Dani kedvencei a lépcsők

Az arborétumban egyetemisták bolyongtak, látszólag a külvilág teljes kizárásával, egy-egy füzettel és tollal a kezükben, és a fákat vizslatták elmélyülten. Dani szerint növényfelismerő vizsgára készültek. Lassan visszacaplattunk valami szocreál típusú főépülethez melyet – Dani elmondása szerint – direkt úgy terveztek, hogy vadszőlő fussa be a homlokzatot.

Ellenfényes témában gazdag volt a felhozatal

A sötét oldal vonzása

Az ilyet nem lehet kihagyni

Mivel már akkor fáradt (és éhes) voltam mikor nekiindultunk a sétának, egy kissé kínlódtam a fotózással és a témakereséssel. A végén persze bevallottuk egymásnak, hogy ez az érzés járványszerű, mind szenvedünk tőle. A képeket, amiket végül kiválasztottam próbáljátok valahogy „egyben” nézni, a színek, fények és formákra koncentrálva. Az arborétumi látogatás után visszamentünk a Móriczra, és beültünk a sarki gyros-oshoz. Na, itt szerencse, hogy egyikünk sem fotózott, mert ezt a marok gyrost csak malac módra lehet megenni, valahogy úgy, hogy az ember fölé hajol és addig rág amíg a műanyag zacskóhoz nem ér, időnként felnézve és szalvétával felitatva a szaftot. Azért finom volt.

Dani bejegyzése és kellemes képei a sétáról.