Agyagozok

Eme posztot egy rendkívüli esemény ihlette, miszerint nyílt nap volt kedvenc keramikus művészemnél, Vertel Andreánál. Mikor legutóbb ott jártunk, már említette, hogy lesz egy ilyen lehetőség, előreláthatóan pünkösdkor. A tervek szerint, ezer forint jelképes összegért mindenki gyárthat magának egy utcanév, házszám táblát, amit Andrea később kifest és persze ki is éget a kemencében. Nem volt kérdés, hogy részt veszek-e rajta.

A délelőtt tízórás szeánszot céloztuk meg és kiautóztunk Gödre, a műhelyhez. Izgultam, hogy ne legyenek sokan. Már állt ott három autó, mire megérkeztünk, és ha jól emlékszem, akkor végül olyan nyolcan-tízen kezdtünk neki az agyagozásnak, de vagy hárman csak fotóztak.

Ismerkedés az anyaggal

Nyújtás

Vázlat karcolás

Ha már fotózás: az ugye nem volt kérdéses, hogy miután szügyig agyagos leszek, nem én fogok fotó dokumentációt készíteni az eseményről. Ember persze vállalta a dolgot, de ő meg nem nagyon ért hozzá, annyit tud, hogy hol kell lenyomni az exponáló gombot. Arra gondoltam, hogy felrakom a kis 35-ös obit, annak úgyis elég jó a fényereje és nem kell „tekergetni”. Viszont kénytelen lesz full automata üzemmódban használni, hogy azért valamennyire jók (éles) legyenek a fotók.

Indul a betűvetés

Az Y-t majdnem kihagytam...

Még szerencse, hogy itthon kipróbáltam milyen képeket is csinál ebben az egygombos üzemmódban. Be kell valljam, hogy ugyan már tavaly november óta megvan ez a gépem, de még egyszer sem jutott eszembe az automatát kipróbálni. Hát eléggé elszörnyedtem az eredmények láttán. Most már nem csodálom, ha fotózni nem tudó emberek a sarokba vágják a drága pénzen megvett masinájukat, mert nem olyan lesz a kép, mint amilyeneket az Interneten láttak.

A borzalmas "nudli" típusú font készlet 

Karcolódik a pingvin

Felpitykézem a képet
A végeredmény az lett, hogy a 16-85-ös obit raktam fel a gépre és maradt az általam használt rekesz-előválasztás módban. Lesz ami lesz. Tudtam, hogy a műhely nem fog fényárban úszni, de szerencsére olyan helyre bírtam állni az asztaloknál ahová a tetőablakon keresztül pont odaesett a fény. Szóval kedves olvasóim, úgy nézzétek a képeket, hogy ezeket az utolsó kivételével, mind az Ember készítette. Na, jó én egy kicsit megvágtam meg leheletnyi utómunkával láttam el, de ezek döntően semmit sem befolyásoltak a képekben. Lehet, hogy elfogult vagyok, de szerintem elég jók lettek.

Kilátás a műhely ablakból

Eközben a kertben...

És akkor most vissza az agyagozáshoz. Mindenki kapott maga elé egy palatáblát és rá egy adag agyagot. Ezt először meg kellett dögönyözni és valamiféle cipóformát alakítani belőle. Ezután jött a nyújtás, amit a leghétköznapibb eszközzel, milyen meglepő, egy nyújtófával végeztünk el. Akinek nem tetszett a forma, az késsel körbevághatta még. Alácsúsztattunk egy újságpapírt, ezután nedves szivaccsal áttöröltük a forma felületét. Mindenki kapott egy szöget, hogy azzal karcolja bele a betűket meg számokat, vagy amit akar, előzetes vázlatnak. Mivel nekem nem volt szükségem házszám táblára, inkább, előre megfontolt szándékkal a blogomnak készítettem „cégért”.

Utolsó simítások a pingvinen

Keretezés

Andrea egy bábut formáz a megszeppent kislánynak

Azt gondoltam, hogy ez egy egyszerű móka lesz, hiszen csak gyurmázni kell, azt meg minden óvodás tud. Hát a nagy lópimpilit! Kaptunk egy adag könnyebben kezelhető agyagot is, ezzel raktuk rá a szöveget a felületre. Kis hernyókat sodortunk belőlük és azokból lettek a betűk meg a számok. Ezeket később sodrófával szétnyomtuk, hogy laposak lettek. Bevallom ezt elrontottam, mert nagyon nagy betűket készítettem és ettől egy kicsit ormótlan lett az egész. 

A majdnem kész mű

Jómagam a plecsni közepére karcoltam egy pingvin figurát. A szárnyát, szemét, csőrét és lábát megformáztam agyagból, és így ezek a részek kiemelkednek majd a képből. Andrea javaslatára készítettem keretet is a képnek, ennek egyharmadát ő készítette, legalább lesz valami értékes is a képben. Kapott a tetejére két lukat is, ott lehet majd felakasztani. Szanaszét csicsáztam a képet, meg hirtelen felindulásból formáztam egy kacsát is, de egy bő óránál többet nem vett igénybe a művelet. Jó hangulatú, élvezetes program volt, egészen kisgyerektől, nagymamákig bezárólag volt résztvevő, és elég szép művek születtek. Még lófráltunk kicsit az udvaron azután haza jöttünk. Kb. két hét múlva lehet majd menni az elkészült műremekért, amit természetesen bemutatok a nyilvánvalóan érdeklődő természetű olvasóimnak.


Megjegyzések

  1. Szuper!!!!!!Nem kaptál kedvet,hogy az üvegfestés mellett ezt is???

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszi, de sajnos nem tudnék berendezni egy agyagozó műhelyt a lakásban. Nem beszélve a koszról... :-)

      Törlés
  2. Sajnálom, hogy nem lehettem ott. :( Élmény lehetett. A képeknek viszont semmi bajuk, meglátod, nemsokára Zsolt is kér gépet magának. :)

    VálaszTörlés
  3. A bejegyzést olvasva,rögtön Marcsi kérdése fogalmazódott meg bennem... de ő megelőzött.Ám továbbgondoltam.Mikor fogod valamelyik Vertel Andrea alkotást üvegen megörökíteni..?Igazán kitettetek magatokért.Te az agyagcégérrel,Ember a fotókkal.Klassz!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönjük szépen! Már gondoltam a figurák megfestésére is, de nem mostanában fogom rászánni magam.

      Törlés
  4. Király! :) Biztos jó élmény volt! :)

    VálaszTörlés
  5. Érdekes poszt volt, néha jókat mosolyogtam. Várom majd a végeredményt, ha jól értettem akkor ez lesz majd az új fejléced? A fotók teljesen rendben vannak, tökéletesen bemutatják az alkotási folyamatot. Üvegfestés, agyagozás? Nem kellene Neked ezzel foglalkozni?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm Miklós! A fejléc marad, ez csak amolyan vicces cégér tábla lesz, amit valószínűleg az erkélyemre fogok kirakni. Hogy kérdésedre válaszoljak, de, ezzel kellene foglalkoznom, csak éppen ma ebből nem lehet megélni. :-(

      Törlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések