Szakura

Eme bejegyzésem címe, talán ismeretlenül cseng néhány ember számára, ezért rögtön meg is magyarázom. A szakura japánul cseresznyevirágot jelent, mely annak idején a szamurájok egyik jelképe volt. A gyönyörű ám nem túl tartós virágok arra emlékeztették őket, hogy az élet szép, ám meglehetősen rövid (gondolom ez a szamurájokra hatványozottan igaz volt), ezért nem kell olyan nagyon ragaszkodni hozzá. A szigetországon márciustól májusig végigvonuló cseresznyevirágzást a japánok virágnézéssel (hanami) ünneplik. A meteorológusok ebben az időszakban, az időjárás jelentés mellett azt is bemondják, hogy az ország éppen melyik részén lehet megtekinteni a virágokat. Az emberek ilyenkor kimennek a virágzó fákhoz és piknikelnek, miközben gyönyörködnek a cseresznyevirágokban. Ugyanennek fokozottabb verziója az éjszakai virágnézés, ennek külön neve is van: cseresznyefák éjszaka (jozakura). Ez esetben papírlámpások fényénél gyönyörködnek a virágokban .


Ennyi bevezető után gondolom mindenki, aki nem képnézegetéssel kezdi a blogolvasást, kitalálta, hogy cseresznyevirág fotók fognak következni. Van szerencsém a Népligettel szemben dolgozni és az irodánk ablaka pont egy tucat díszcseresznyefára néz. Minden reggel mikor leszálltam a villamosról és megláttam a kelő nap fényében sütkérező fákat, elhatároztam, hogy másnap elhozom a gépemet és lefotózom őket. De a lustaság győzött. Majdnem.

Kelőben

Virág, virág hátán

Az üres játszóteret nézegetik vágyakozva az ifjonc levelek

Emberrel megbeszéltem, hogy másnap reggel kocsival kivisz a metróig és így nyerek egy kevés időt a fotózásra. Mikor odaértem a nap még nem teljesen jött fel és egy kicsit felhős is volt az ég, de ez nem tántorított el. Nem tudom ki fotózott már cseresznyevirágot, de eléggé addiktív dolog. Nem lehet abbahagyni. Az ember mindig keresi a megfelelő szöget, a legszebb virágot, a tökéletes hátteret, de sohasem elég jó.

A frissen nyírt fű remek háttér

Bal horog

Már a leveleké a szerep

A fotózáshoz az új 16-85-ös objektívemet vittem el, hadd dolgozzon. A nap végül csak feljött rendesen, és úgy bevilágította a virágokat ahogy kellett. Sajnos fotózás közben az órámat is kellett néznem, mert nem akartam elkésni, úgyhogy egy kicsit kapkodtam.

Belógatva

Girbegurba

Az előadás végén a szereplők meghajolnak

Nem mondom, hogy nagyon elégedett vagyok a végeredménnyel, de azért talán sikerült egy-két elfogadható képet készítenem. Egyébként jól tettem, hogy nem halogattam tovább a fotózást, mert másnap minden virágot elmosott az eső.