Makrogazdaság

Nyugodjon meg mindenki, szó sincs semmiféle rettenetes pénzügyi értekezésről, meg grafikonokról, ahol a kedves olvasó a második mondat után már Buddhaként mered a semmibe. Helyette azonban határozottan izgalmasabb makro fotók következnek a gazdaságról, vagyis az erkélyemről.

Már sokan kint vannak a gondosan kitakarított, szó szerint felsuvickolt erkélyen, de azért még meglehetősen foghíjas a látvány. Sokan még csak most kezdtek hajtani, feleszmélni, illetve az új beszerzések – mert természetesen azok is vannak- lassan megszokják a helyüket. Egy szó mint száz, az összkép még nem túl fotogén. Éppen ezért gondoltam arra, hogy közelképeket fogok készíteni néhány izgalmasabb növényről.

Tobozkák

Friss hajtások

Papa-mama-gyerekek

Elsőként mindjárt jöjjön egyik kiskedvencem a mediterrán törpefenyő. (Képeket lásd fent.) Közös ládán osztoznak egy kúszó borókával és egy bukszus kölyökkel. Immáron csak egy láda muskátlim maradt, próbálok a növénytartásban arra törekedni, hogy télálló, évelő, szerethető növényeket tartsak. Mindig is vágytam egy ilyen fenyőre. Szerencsére kölcsönös a rajongás, a kis szúrós jószág láthatóan jól érzi magát a helyén, elégedett a sorsával.

Ciróka-boróka

Nem luxus a buxus, ha anyád kertjéből van!

Mint eddig minden évben, most is vetettem petrezselymet, szépen ki is keltek, innentől már gyorsan növekedésnek fognak indulni. Főleg ha kapnak egy kis esőt is. A petrezselymek kénytelenek területüket megosztani egy mini sziklakerttel, melyet a nagy cserépbe építettem. A „létesítmény” meglehetősen low-budget beruházás volt, mivel a köveket még annak idején apósomtól, a kétféle növényt pedig csakúgy mint a buxust, anyámtól kaptam, a saját kertjéből. De legalább ilyenem is van.

Így néz ki a petrezselyem kiskorában

Sziklakert - minimal art

Kis enciánfámat is kipakoltam már, szépen lekopasztottam az összes levelét. A srác szerencsére nem vette zokon a tollfosztást, mert nagyon szépen elkezdett hajtani. Nincs növényvásárlás klemátisz nélkül. Úgy látszik ez egy axióma. Eredetileg nem szándékoztam venni, de a kertészetben járva úgy éreztem nem élhetek óriás fehérvirágú kúszónövény nélkül. Sikeresen meggyőztem az Embert, hogy ő sem. Egyelőre még dacosan zárkózottak a virágbimbók, de én türelmes vagyok.

Az encián nem túl sértődős fajta

Nnnnmmmm...

Most pedig jöjjön három unokatestvér, akik első látásra, főleg egy laikus számára (Ember), nehezen megkülönböztethetőek. Kezdem a régi motoros rozmaringommal, aki már pár éve velünk van, és valamiért most virágzik. A kettesszámú versenyző nagyon nagy kedvencem, egy szintén új beszerzésű, hatalmas tő klasszikus levendula. Örömmel konstatáltam, hogy a helyére ültetése után nagyon intenzíven elkezdett hajtani. Remélem sok virága lesz. A harmadik rokon, egy kicsit titokzatos, de nagyon szép növényke. Nagyon látványosan néz ki, mégis az illata az, ami arra késztetett minket, hogy mégis visszamenjünk megvásárolni. Hivatalosan olasz szalmagyopárnak hívják, de a közismertebb neve curry. Mégpedig azért, mert az illata nagyon intenzíven az indiai fűszerkeverékéhez hasonlít. Egy kicsit megsimogatom, és máris illatozik.

Rozmaring

Levendula

Curry

Az eprek is magukhoz tértek a tél után, ennek nagyon örülök, mert bevallom elég invalidusnak néztek ki, amikor véget ért a hó és a fagy. A meglévő két tő mellé nem bírtam nem megvenni egy kis cserép szamócát. Majd meglátjuk mi lesz belőlük. Egyetlen virágzó növényem jelenleg a bőrvirág, mely úgy néz ki mintha egy rebarbara száron sok kis rózsaszín fodros izéke ülne.

Szamóca

A bőrlevél virágai

Citromfámon van már termés, meg bimbó, meg virág is, bár szegény nagyon meg van zavarodva, hiszen a szeszélyes időjárásnak köszönhetően ki-be pakolászom az erkélyről a lakásba. Nagyon szép zöld levelei vannak, a vízcseppek nagyításában látszanak a gázcsere nyílásai.

Színe

Fonákja

Remélem nem voltam untató, legközelebb már nagyobb képekkel fogok tudósítani az erkélyről.