Szentendrei-sziget

Szóval ott tartottam, hogy a nagy palacsintázás után indultunk a parkolóba az autókhoz, azután irány a Szentendrei-sziget csücske. Egy kicsit rosszul emlékeztünk, valahogy az volt az érzésünk, hogy közelebb van, de azért barátaink kitartóan követtek minket. Aki már járt a szigetcsücsökben, az tudja, hogy egy varázslatos világ fogadja ott az embert, a rőzsesárkányok és famenyétek őshazájában mindig történik valami, soha nem mutatja ugyanazt az arcát a hely. A jó idő másokat is kicsalogatott, de azért nem zavartuk egymást.

Letáboroztak
Sajnos a Duna nagyon magasan állt, úgyhogy a szigetcsúcsba most nem tudtunk kimenni, csak megközelítettük amennyire lehetséges. Persze merészebbek, cipőjüket levetve átgázoltak ezen az akadályon, de mi Bütyökkel csak vágyakoztunk e kaland után, de félve a szülői szigortól nem mertük megtenni ezt a lépést. Illetve én megtehettem volna, mert én már nem vagyok gyerek, de szolidaritásból visszafogtam magam.

Aranymosás

Vízátfolyás
Az az igazság, hogy a fák között kispatak módjára árfolyó víz látványával nem lehet betelni. Gyerekeknek ideális hely famászásra, kagylógyűjtésre, kavicsdobálásra, vízfodrozásra faág segítségével. Érdekes dolog ez a vízzel. Egyszerűen nem lehet nem csinálni vele valamit. MUSZÁJ kavicsot dobni bele, hogy csobbanjon, esetleg nagyon sok kis kavicsot amik dübörgés szerű hangot adva érkeznek a vízbe, úszó fadarabokat megpróbálni „fejbevágni” egy nagyobb darab kővel és izgulni, hogy vajon kijön-e a partra bosszút állni.

Egy újabb kagyló a gyűjteménybe

Fotós kartácsak
Szerencsém volt nekem is, hiszen a két gyerek lelkesen állt modellt és vett részt a fotózási kísérletekben, majd ha valami nem sikerült, akkor újra igyekeztek megismételni a kavicsszórási instrukcióimat, hogy aztán kíváncsian loholjanak vissza megnézni, ezúttal sikerült-e a fotó. A nagy kavicsdobálásban a végén már én is részt vettem, egyik kezemben a gép a másikban pedig a szerencsés kiválasztott, aki visszatérhet a Dunába.

Sütkérező rőzsesárkány

Keresztanyu-mehet-akkor?
Azután ott vannak a kagylók. Nem tudom miféle ősi ösztön készteti az emberiséget a kagylógyűjtésre, de tény, nehéz megállni, hogy úgy menjek el egy kagylóhéj mellett, hogy azt ne vegyem fel. A gyerekek persze még gátlástalanul gyűjthetik őket, hiszen mint az mindannyian jól tudjuk, a háztájiban nélkülözhetetlen egy zacskónyi kagylóhéj. Otthon azután, nagy valószínűség szerint, két nap múlva valamelyik fiók alján találja magát a becses gyűjtemény, egészen a következő selejtezésig.

Maya a lelkes bulldoghölgy

Repül a sok kis kavics
A szigetcsúcsba kirándulók között igen nagy számban találhatóak a biciklisek és a kutyások, illetve ennek a két halmaznak az uniója. A kutyák is mind nagyon aktívak, mikor gazdáik a vízbe dobják a botokat, lelkesen ugrálnak utánuk. Éppen a homokban ücsörögtem és valami nagyon komoly kompozíción gondolkodtam, mikor valami becsapódott a hónom alá, és egy szívroham light után, egy nagyon barátságos francia buldog képébe bámultam.

Kriszti kavicsai is lelkesen repülnek

A távolról vízbeszúrás jövendőbeli bajnoka
Szegény jószág, nagyon lelkes volt, és szeretett volna játszani velünk, főleg a Kriszti kezében lévő bot látványa turbózta fel, de sajnos gazdái kérlelhetetlenek voltak és elparancsolták a kutyát tőlünk.

Szigetek a szigetben

Veled mi legyen?
Az idő valami fantasztikus volt, amolyan balzsamos tavaszi víz illat volt, nem volt sem hideg, sem meleg, így egészen naplementéig maradtunk. Mivel mégiscsak március közepén járunk, a nap eltűnésével a levegő hőmérséklete is rohamosan csökkenni kezdett, s elhagytuk a terepet. Visszafelé ismét sikerült dugóba keverednünk, de azért nem volt vészes. Azt hiszem, nyugodtan mondhatom, hogy egy nagyon kellemes tavaszi napot töltöttünk együtt, és talán nem volt baj, hogy eljöttünk ide is.

Ugorj, ha jön a hullám!

Aranypor
Az objektív – melynek beszerzésében Ember elévülhetetlen érdemeket szerzett, vagyishát ő szervezte le az egészet- szerintem nagyon jól vizsgázott, nem bántam meg a vásárlást.

Rögtönzött kagylókiállítás a lábamon.

Na, van még egy utolsó dobásod!

Megjegyzések

  1. Az aranypor és a kavicsdobálósok hatalmas kedvencek lettek! Nagyon szép képek amúgy mind! :)

    VálaszTörlés
  2. Jó volt olvasni, kellemesek az ilyen kiruccanások a természetben :) és a fotók is jók lettek :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszi Robi, örülök, hogy erre jártál. :)

      Törlés
  3. Mennyivel barátságosabb így a sziget, mint mikor mi is ott voltunk. A nyitó kép a súrlófénnyel és a becsillanással igazán csábító.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm, örülök, hogy az első képet emelted ki, nekem is kedvencem. :) Amúgy mehetünk a szigetre megint, csak egy szavatokba kerül. :))

      Törlés
  4. A Vizátfolyás és az Aranypor viszi nálam a pálmát,de a többi kép is kiváló.Komolyan gondolkodom egy házi-rőzsesárkány (vagy rőzse-házisárkány?) beszerzézésén.Nagyon tetszik a kétrészes írásod!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm Manóvezér! A sárkány beszerzését csak a hétvégi telkedre javaslom, mert rengeteg vízre van szükségük, ha nem tudnak órákig fürdeni, akkor kigyulladnak és elégnek. :)

      Törlés
  5. Remek iras Pingu es nagyon szepek a kepek!

    VálaszTörlés
  6. Remek kirándulás, szép sorozat. Sajnos még nem jártam itt - talán majd egyszer.
    Az Aranypor c.fotód nagyon ott van!! Tetszik az ellenfény, a színek, az ezernyi lehulló finom homokszemcse, minden...szóval csak gratulálni tudok! :)

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések