Sírkert a hóviharban

Leszámítva a szobából történő madármegfigyelést, már jó ideje nem sikerült fotóznom valami „rendes” képet. Az exponáló ujjam görcsölése jelezte, hogy már jó volna elmenni végre valahová. Dani barátom is hasonló elvonási tünetekben szenvedett, így nem volt nehéz megbeszélnünk valami akciót. Azt tudtuk, hogy fotózni szeretnénk valahol, de a helyszínt még nem találtuk ki. Beugrott, hogy annak idején, még ősszel a sírkertben járva arra gondoltam milyen jó lenne egyszer kijönni ide télen, amikor nagy hó van.

Korlátozott látóhatár
Javaslatom szerencsére Daninak és az időközben tudományos túravezetőnknek felkért Tibornak is megfelelt, már csak az időpont egyeztetés volt hátra. Végül két perc alatt kitaláltuk, hogy legyen szerda, délután négy óra. Időközben a nagy hó kezdett olvadni, és mint időjárás felelős, kötelességemnek éreztem eme fontos díszlet pótlását.

A másik oldalon is esik
Szerdán délelőtt neki is álltam tekergetni a havazás potmétert, de egy rossz mozdulattal sajnos beletörtem a gépbe, és brutális mennyiségű hó kezdett el hullani a fővárosra. Kétségbeesve tekintettem ki szolgálati tornyomból, mert a sűrű hó-függönyön keresztül szinte semmit sem lehetett látni. Egészen délután kettőig vadul dolgoztam a megoldáson, végül egy fogpiszkáló megfelelő szögben való elhelyezésével sikerült úgy elállítanom a havazást, hogy a felhők között még a nap is előbukkant.

Hótartó

Hmmm... az ott nem az én objektívem?
Nagy megkönnyebbüléssel vágtam neki az útnak, pontban négykor Tibor már várt a bejáratnál és nemsokára Dani is megjelent, szokás szerint a telefonját nyomogatva még menet közben is csak dolgozott. Átléptük a bejáratot és gyorsan konstatáltuk, hogy a havat csak a főútvonalakról takarították el, de a járdákról már nem annyira. Nem kellett sokáig haladunk befelé, már előkerültek a gépek és az objektívek. Tibor elhozta a kedvenc 12-24-es objektívünket, melynek tulajdoni jogviszonya a mai napig nem tisztázott. Most is megkaptam örökbe, egészen délután ötig.

Ő kifejezetten szereti a havat

Kedvenc szobrom

Téboly
Sajnos a sírkert csak délután ötig volt hivatalosan nyitva, így csekély egy óránk volt körbenézni. Ez mondjuk arra elég, hogy hosszúvágtában megtegyünk egy kisebb kört és vaktában lövöldözzünk a síremlékekre. Azon egy percig elmerengtünk, vajon mi lesz, ha nem érünk vissza zárásra. Időnként hónaljig merültem a hóba, mikor közelebb próbáltam jutni egy-egy érdekesebb szoborhoz. Némelyik nagyon morbid hatást keltett, mert a téli fagy elleni védelem miatt fekete zacskóba csomagolták, és spárgával átkötötték. Pedig sokkal elegánsabb lett volna a zipzáras megoldás.

Ők nem szeretik a havat

Deák Ferenc mauzóleuma
Eleinte elég világos volt és az ég nagyon különleges színekben játszott. A sírkertbe lépve olyan mintha az ember átlépne egy másik dimenzióba, és a hangulatot csak kicsi zavarja meg a kopasz faágak között fenyegetően átsejlő Aréna Pláza csupa üveg és fém épülete. Egyszer csak a feltámadó szél a nyakunkba fújta az óriásfákról a havat, amiről gyorsan kiderült, hogy tulajdonképpen egy intenzív hózápor. Azonban az ilyen csipp-csupp időjárási anomáliák nem zavarják meg a rendíthetetlen indafotóst és zavartalanul fényképeztünk tovább.

Vadrózsasétány 42.

Daninak modellt állnak a fák
Az hófúvás olyan váratlanul maradt abba, ahogy jött és hirtelen csend lett. Csak hárman araszoltunk a hóban, az ég elkezdett sötétedni, de amolyan hóviharszerűen. Ismét kaptuk a nyakunkba az áldást, mire Deák Ferenc mauzóleumához értünk. Itt még leálltunk egy kicsit, de ezután már úgy éreztük, hogy kihoztuk a maximumot a rendelkezésre álló lehetőségekből. Mire a kijárathoz értünk, öt óra már elmúlt, és a féltett felszereléseket visszapakolva a biztonságos táskáikba, araszoltunk a latyakban a legkevésbé sem romantikus Baross tér irányába.

Dacolva az idővel
Mindenki szeretett volna a képen szerepelni
A Keleti pályaudvar és környéke sohasem volt az a nagyon vonzó, festői városrész, de ebben a dágványos időben kifejezetten visszataszító volt. Törzshelyünkre igyekeztünk, az amerikaicsirkés gyorsétterembe. Danival megettünk egy vödör csirkét, Tibor csak egy szendvicset majszolt. Közben tudtunk egy kicsit beszélgetni is, bár egyikünk sem volt túl rózsás hangulatban. Fél hét körül feltűnés nélkül feloszlattuk magunkat, Tibor volt olyan kedves és még megvárta velem a buszomat, azután ő is hazament. Nyilván nem most készültek el életünk legjobb képei, de nem is ez volt a cél. Jó volt ismét találkozni.

Dani idevágó blogbejegyzése.
Tibor blogja.

Megjegyzések

  1. Nagyon elveztem a bejegyzesedet. Az a "Teboly" c. kep nagyon utos! A tobbi is nagyon jo, nem igaz, hogy nem most keszultek a legjobb kepek, szerintem nagyon is jok!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm Evaneni! Valamiért tényleg úgy éreztem, hogy nem a legjobbak a képek, de lehet, hogy önértékelési problémáim vannak. :)

      Törlés
  2. Még sohasem voltam télen a havas Sírkertben.Jó, hogy megmutattad milyen!Nagyon tetszik a bejegyzés,szívesen olvastam!Valamennyi kép nagyon jó!

    VálaszTörlés
  3. Szerintem is jók lettek a fotók, a szöveg pedig egyenesen briliáns!
    A "Téboly" fa pedig szuper. :)
    Ezek után én ki sem merem posztolni a képeket. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szerintem neked is önértékelési problémáid vannak... :)
      Köszönöm, örülök, hogy tetszett. :)

      Törlés
  4. Tetszett! Szépek a képeid,jó kis séta volt! Kedvenc: a "Dacolva az idővel ,Ők nem szeretik a havat",és...a Téboly-fa.....csodás!!!!!

    VálaszTörlés
  5. Pedig jók a fotók! És tök jó ötlet volt ide mennetek!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszi Andris! :) Örülök, hogy benéztél! :)

      Törlés
  6. Szövegre még nem volt időm, a képeket tudtam csak végignézni, még visszatérek! A Téboly című egyszerűen rabul ejtő! Imádom!

    VálaszTörlés
  7. Na most már el is tudtam olvasni! Én is így emlékszem az eseményekre... már csak arra vagyok kíváncsi, hogy vlm dimenzióban mi történt abban az egy órában... :D
    A képek még mindig nagyon tetszenek! Mondtam már, hogy a Téboly című csúcsszuper?
    Ja, és baromira irigylem a rendezetlen tulajdonjogú 12-24-gyel készült képeidet! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszi Dani! Azért te sem panaszkodhatsz... :)

      Törlés
  8. A Téboly-ér teljesen odavagyok!!! Fenomenális!!!
    //Àgi

    VálaszTörlés
  9. Eredményes fotóséta volt. A "kedvenc szobrom" kép megfogott, nagyon érdekes hatású a hó és nedvesség (?) foltok miatt. Nekem egy csatában megsérült alak jutott eszembe. Fájdalomtól megtörve a sérülés nyomaival néz segítségkérően felénk.

    VálaszTörlés
  10. még sosem jártam télen a Sírkertben, ezt sürgősen be kell pótolnom. Mondjuk rendelek egy kis havat április közepére, intézkedjetek :D najó csak vicc, a télből nekem is elegem van.
    Ha nem értek ki ötre a temetőből, akkor sem kell pánikba esni. Zárás után ugyanis soksok kört tesznek a szekuritisek a kocsijukban és felszólítják a lézengőket, hogy szíveskedjenek elhagyni az ojjektumot. Az esetleges, fotózásban időről és térről megfeledkező fotósnak elég megpillantania a gépkocsit és már meg is menekült. (Tapasztalat) :P
    Köszönöm a képeket, örülök, hogy hóba takarózva is láthattam a kedvenc budapesti helyemet!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm Réka, hogy benéztél és a sírkerti zárással kapcsolatos hasznos információt is, mert egészen biztosan vissza fogunk menni. Az április havat nem tudom garantálni, de amilyen szeszélyes az időjárás, még bármi is lehet. :)

      Törlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések