2012. február 19., vasárnap

Még mindig a madarak II.

Most, mikor e sorokat írom, már eltűnt a hó az erkélyemről és a digitális hőmérő képzeletbeli higanyszála már a pozitív tartományban jár. A gerlék és galambok határozottan turbékolnak, a cinkék pedig lábbelit keresnek maguknak. A tegnapi napsütésben nem kellett pulóvert húznom, amikor kimentem felmérni a növényzetet ért károkat. Eddig azt hittem, hogy a tavaszi nagytakarításkor egy az egyben húzhatok mindent a kukába, de legnagyobb meglepetésemre a legtöbb növény túlélte a tartós mínuszokat. Még a margarétám tövében is mintha lenne még valami élet, de a klemátiszok már határozottan úgy döntöttek, hogy elég volt a télből és láthatóan elkezdtek kihajtani.

2012. február 16., csütörtök

Sírkert a hóviharban

Leszámítva a szobából történő madármegfigyelést, már jó ideje nem sikerült fotóznom valami „rendes” képet. Az exponáló ujjam görcsölése jelezte, hogy már jó volna elmenni végre valahová. Dani barátom is hasonló elvonási tünetekben szenvedett, így nem volt nehéz megbeszélnünk valami akciót. Azt tudtuk, hogy fotózni szeretnénk valahol, de a helyszínt még nem találtuk ki. Beugrott, hogy annak idején, még ősszel a sírkertben járva arra gondoltam milyen jó lenne egyszer kijönni ide télen, amikor nagy hó van.

2012. február 13., hétfő

Még mindig a madarak I.

Ezúttal nagyon kevés szöveg de annál több kép, sőt, nem bántóan hosszú videó felvétel következik. Az új fényképezőgépem már HD felvételre képes, de bevallom ritkán jut eszembe kihasználni eme remek tulajdonságát. Valahogy nem áll közel hozzám ez a fajta képrögzítés, azt hiszem hosszú távon maradok a fotózásnál.

2012. február 8., szerda

Szárnyas hógolyók

Máskor is láttam már őket, de többnyire messziről. Egyszer az egyik télen jártak az erkélyemen is, de mire felocsúdtam volna, már tovább is álltak.  Most azonban a rendkívüli hideg tartósan ide vonzza őket, és Ember szerint pénteken többször is megjelentek, gondosan felporszívózva az etetőkből az erkélyre lepotyogott eleséget. Joggal bíztam benne, hogy a hétvégén végre sikerül lencsevégre kapnom őket.

2012. február 5., vasárnap

Madáretetés

Az erkélyem télen a madarakról szól, amikor kezd hűvösebb lenni az idő, mondjuk november táján, akkor már pakolom is ki a mogyoróetetőt, a darált diót és egyéb madaraknak való magvakat. Az etetők sohasem üresek, mindig utántöltöm őket, nem jönnek hiába hozzám a törzsvendégeim. Nem győzőm hangsúlyozni az ivóvíz fontosságát sem, még ilyenkor is. Ennyi sok csapadékmentes hónap után, tekintve, hogy nem volt olyan nagyon hideg, az itatóra többen mozdultak rá, mint az etetőre. Szóval fogyott-fogyott a madárkaja, de nem mondhatnám, hogy tömegek jöttek enni. Erre a hétvégre azonban extra hideget és nagy havat jósoltak.