Fotóséta a Velencei tó partján

Az idei év első fotósétáját Dani kezdeményezésére, Manóvezér főtanácsadó közreműködésével, Tibor szervezésében a Velencei tó mellett ejtettük meg. Mint időjárás felelős igyekeztem mindenki kívánságát figyelembe venni, sajnos a ködös-párás időt nem sikerült elintéznem, de legalább az előző napi viharos szél alább hagyott.

A túlpart
Mivel a naplementét mindenképpen meg akartuk várni, ezért inkább később indultunk, mert Manóvezért idejében jelezte, hogy a Velencei tó partja körülbelül az Északi sarknak megfelelő izgalmakat rejt. Azaz semmit. A kirándulásra igyekvők nagy részével a Déli pályaudvaron találkoztunk és rövid ám annál kellemesebb vonatozás után máris Velence állomáson találtuk magunkat. Itt bevártuk az autóval érkezőket és délután egy óra környékén megtámadtuk a tópartot.

Bicikli út a szabad strandra
Ragyogó napsütés volt egy kevés felhővel, ezenkívül orkánerejű szél fújt, így aztán nagyon örültem, hogy mégis elhoztam a sapkámat és a karácsonyra kapott exponáló kesztyűm is jól jött. Hát bevallom őszintén hamar kimerítettem a nádas és a vízpart tartogatta lehetőségeket, inkább madarakat szerettem volna fotózni.

Kölökhattyú bedől a kanyarban
Terveink szerint végig sétáltunk volna a parton, ha nem lett volna össze-vissza kerítéselve az egész. Így aztán kisebb csoportokba verődve elindultunk megkerülni a tópartot iszonyatosan elrondító betonpláza vázát, hogy eljussunk a szabad strandra.

Jön az ellen
Útközben megálltunk egy kicsit a velencei városi könyvtár épületénél fotózni. A strand bejárata előtt kb. 200 méterrel nagy örömmel fedeztünk fel egy nyitva tartó étteremféleséget, mely nagy megkönnyebbülést jelentett, mivel egy morzsányi kaját sem vittem magammal, és már a vonaton éhes voltam. Megjegyeztük magunknak a helyet, hogy visszafelé ide majd betérünk.

Hattyú a hattyúban
Jó döntés volt a szabad strandra átmenni, mert egy kicsivel látványosabb volt a környék. A nap még mindig sütött, de a szél csodálatos módon elállt, igaz egy széles felhősáv közeledett tó felé. A vízisí pálya közelében értünk a séta végére. Sajnos kedvenc sirályaim elég félénkek voltak és nem nagyon jöttek közelebb a parthoz. A sípálya drótkötelein kárókatonák pihentek, de őket ténylegesen csak a teleobjektívemmel láttam. Nem úgy, mint a kölök hattyú, aki nagy örömmel üdvözölt minket a parthoz közel úszva, és még valami halk hápogás szerű hangot is hallatott.

Vízmintázó 
A kis hatty nem véletlenül örült nekünk, mert máris repültek a kenyérdarabkák a vízbe, Dani még egy pogácsát is megosztott velem és a kiskorú szárnyassal. Azonban nemsokára megjelent egy felnőtt hattyú pár és elég gonosz módon, erőfitogtatással és torokból jövő röfögéssel elkergették szegény kölköt.

Hattyús naplemente
Három vagon hattyús kép után úgy döntöttem, hogy nem fotózok több vízi szárnyast, de nem tudtam betartani a fogadalmamat. Egyszerűen fogalmam sincsen, hogy mi a nyavalyát csináltunk annyi ideig, azonkívül, hogy dumálgattunk és ugyanazt a nádast fotóztuk, amikor végül elkezdett lemenni nap. Ezzel együtt az amúgy sem túl magas hőmérséklet is jelentősen zuhanni kezdett. Marcsi, Manóvezér és iigee egy óvatlan pillanatban elindultak vissza az étterem irányába.

Naplemente vadászok
Nemsokára mi is követni szerettük volna őket, már irányba is álltunk, amikor egy váratlan fordulattal a felszakadozó felhők között elkezdődött a drámai naplemenete. Hattyúval az előtérben, hogy kicsit se legyen giccses. Dobogtak az állványok, cserélődtek az objektívek, fokozódott az izgalom. Jómagam elkunyeráltam Tibor 12-24-es objektívjét, ami sajnos nem az enyém.

Giccses
Elérkezett a nap fénypontja és bár már fizikailag fájt, annyira fáztunk, mégis az utolsó csepp fényekig kattogtattunk. Időközben elindultunk visszafelé, s már a kijáratnál tartottunk – itt fájó szívvel, de becsülettel visszaadtam az objektívet jogos tulajdonosának-, mikor Manóvezér hívta Tibort, hogy mikor érünk az étterembe, mert elvileg öt órakor már bezárt volna, de ha szeretnénk enni, akkor megvárnak. Szerettünk volna enni. Nagyon.

A vízisí pálya is aluszik
A kis étkezdében már összetolva vártak az asztalok és egyszem –mint később kiderült, humorérzékkel kevéssé megáldott - nénike szolgált ki minket. Mint kiderült volt gulyásleves, de már csak a fazék aljából, korlátozott mennyiségben. Többen inkább frissensültet kértünk, a szokásos rántott hús, rántott csirke, rántott sajt kombóból tudunk választani. Nem is bántam a dolgot, hiszem a rántott hús sült krumplival mindig biztos fogás, nem lehet elrontani.

Csónak kikötő
Tévedtem. Igenis el lehet rontani. Sós volt, agyon sütött és kicsit cipőtalpszerű. Cserébe viszont extra kis adagot kaptunk. Mivel nagyon éhesek voltunk és egyébként is jól esett a meleg kaja, egy szálig betermeltük és csak pislogtunk, hogy jó-jó, de mit eszünk még? A többiek ittak hozzá üveges kólát ami viszont nem volt hideg, mert a hűtő berendezés elromlott.

"Orcámat halvány pír borítja"
Desszert után érdeklődünk, legnagyobb meglepetésünkre még az is volt. Rétes és palacsinta közül lehetett választani. A nutellás palacsinta mellett döntöttünk, és a biztonság kedvéért kettőt kértünk fejenként. A nutella utánzattal bőségesen megtöltött palacsinta hideg volt, de ezen már nem akadtunk ki, örültünk, hogy egyáltalán volt még mit enni. Tibor rántott sajtja majdnem elvitte szárazon, mert elfogyott a majonéz, és a néni úgy kotorta ki a flakonból kiskanállal, közben azt kiáltozva, hogy „Nehogymá’ felmennyek a konyhába másikér’!” Úgy döntöttünk, hogy a néni kifejezetten szórakoztató.

Utóhang
Közben azt is megtudtuk vendéglátónktól, hogy közel s távol csak ő van nyitva, a szomszédos szállodából is hozzá járnak, mert ott meg drága a kaja. A kis pihenő után fizettünk, egészen mérsékelt áron dolgozott a néni, ahhoz képest, hogy milyen monopolhelyzetben volt. A vasútállomásra zseblámpa és mobiltelefon fénynél botorkáltunk ki, mert a közvilágítás éppen szünetelt. Itt elbúcsúztunk az autósoktól és a 18:19-es vonattal hazajöttünk. Nagyon jó kis nap volt, kár, hogy ilyen gyorsan eltelt.

A kavicsok is fáztak
Tibor blogbejegyzése, és kiborítóan jó képei.

iigee így látta a napot

Dani az enyémmel teljesen egybevágó leírása és fotói

Megjegyzések

  1. Na, te csak ne panaszkodj! Nagyon jók lettek a fotóid, a "Giccses" és a "Hattyús naplemente" pedig nem is giccsesek.

    VálaszTörlés
  2. A francba... :) Köszi! És köszönöm az objektívet is! :)

    VálaszTörlés
  3. Nagyon jó képek! irígy vagyok.

    VálaszTörlés
  4. Köszönöm, hízik a májam. Is. :)

    VálaszTörlés
  5. Nagyon jó képeket alkottál, és egy tartalmas bejegyzést hozzá...

    VálaszTörlés
  6. Tetszett nagyon!!!Jók a képek!!!Irigykedem én is...

    VálaszTörlés
  7. Köszi Marcsi, örülök ha tetszett! :)

    VálaszTörlés
  8. Jó lett! Gratulálok! De hol vannak a sirályok?
    Én megint utolsó leszek a blogolással meg a képmegosztással... de ilyen ez a fránya vizsgaidőszak...

    VálaszTörlés
  9. Nagyon jók a képeid és a bejegyzésed híven tükrözte a napot. ( gulyás levest ne bánd, sztem. a maradék is hígítva volt )...

    VálaszTörlés
  10. Remek kepek, Pingu! Az utolso a fokedvencem. Orulok, hogy jol sikerult a kirandulas.

    VálaszTörlés
  11. @Dani: A sirályok nem lettek olyan jók, hogy bekerüljenek a mezőnybe.

    @Krusa: Köszönöm szépen! A leves nekem is gyanúsan nézett ki. :)

    @Evaneni: Köszönöm szépen, kár, hogy nem tudsz teleportálni. :(

    VálaszTörlés
  12. Nagyon tetszenek a fotók meg akisérőszöveg.Gratulálunk. I J

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések