Látogatás az Agárdi Pálinkafőzdében

Mint az előző bejegyzésemben említettem ismét munkába álltam. Nagy szerencsémre a cég aktuális csapatépítő tréningjére belépésem után másfél héttel került sor. Ennek nagyon örültem, mert így legalább hamarabb megismerem új kollégáimat is és talán ők is engem egy kicsit. Rögtön fel is kértek az esemény egyetlen, ám hivatalos fotósának. Többé-kevésbé ment is a dolog, bár nehéz egyszerre fotózni és odafigyelni arra, amit a tréner vagy a kollégáim mondanak. Most azonban nem a tréningről szeretnék írni, hanem a végét lezáró programról.

Rézfúvos, tapadókorongos lepárló
A csapatépítőre Agárdon került sor, így szinte adta magát a látogatás az Agárdi Pálinkafőzdében. Már nagyon vártam, mert egyrészt még soha sem voltam ilyen bemutatón, másrészt pedig tudom, hogy az agárdi pálinka, (személyes tapasztalatok alapján is nyugodtan mondhatom,) igen jó hírnévnek örvend.

Életmentő pogácsák és Réz Kázmér 
A programunk végén autók jöttek értünk a tréning helyszínére, majd pár perc alatt átszállítottak minket a főzdébe. Itt az épületbe belépve egyből a főző részlegbe jutottunk. A hatalmas duplacsövű lepárló egy gyönyörű ám annál bonyolultabb hangszerre emlékeztetett. Legalább 30 fok volt a helységben és enyhe, de nem kellemetlen cefre szag. Gyorsan megszabadultunk a kabátoktól.

Kristály tiszta
Kaptunk egy idegenvezetőt is, aki be fogja mutatni az egész helyet. Még alig kezdett bele a mondókájába, amikor megjelent néhány pincér és behoztak nekünk egy pár kosár, feltehetően kemencében, frissen sült pogácsát, amit elhelyeztek egy hatalmas asztalon.

Hatalmas tartályok
Ezek után ismét megjelentek, immár tulipánpoharakkal teli tálcákkal a kezükben. Első darab a kifutón az almapálinka volt. Egyből lecsaptunk rá, mint gyöngytyúk arra a bizonyos izére. Isteni finom volt. Mivel jólelkű vagyok, bevállaltam egyik kolléganőm adagjának a felét is. Ezek után úgy éreztem, hogy sürgősségi pogácsákra van szükségem a program zökkenőmentes folytatásához.

Várakozás
Bevallom őszintén és kissé szégyenkezve, hogy rohadtul semmire sem emlékszem abból, amit a hölgy magyarázott nekünk. Nagyon lefoglalt a pálinka-pogácsa kombó miközben fotózni is akartam, és a harmadik kezemet már megint otthon hagytam a szekrényben.

És az ott a hangoló szelep.
Később átmentünk egy helységbe ahol hatalmas tartályok voltak, az egyiknél emberek dolgoztak valamin. Benéztünk egy abból nyíló másik szobába is ahol nagyon szimpatikus fahordócskák voltak. Ekkorra már a második fajta pálinkánál tartottunk (talán barack?), tömtük magunkba a pogácsát mintha az életünk függene tőle, és -elítélendő módon- egyik hozzám hasonlóan renitens kollégával kuncogtunk a hátsó sorban.

Az első versenyző
Megnéztük még a gyümölcsmosót is, kinéztünk az udvaron álló gigantikus méretű cefre tárolóra, valamint az előtte álló döbbent macskát is megtekintettük. Ezek után ismét visszamentünk a lefőzőhöz, hogy a maradék kétféle pálinkát még megkóstoljuk. Esküszöm nem emlékszem, hogy ezek milyen fajták voltak. Az biztos, hogy az utolsó, ötödik felszolgált ital nem pálinka, hanem bencés meggylikőr volt.

Gazdára várnak
Ezt már meg sem éreztük, olyan volt mintha szörpöt ittunk volna. Mondjuk nagyon finom szörpöt. Többen kérdezgették a hölgyet a pálinkafőzés rejtelmeiről, addig legalább volt időm egy kicsit fotózni.

Türelem, mindenki sorra kerül!
Az nagyon tetszett, hogy egészen közel mehettünk a lepárlóhoz és belenézhettünk a friss pálinkát tartalmazó ibrikekbe is. A végén, valamiért egyre többen álltunk ki a nyitott bejárati ajtóba egy kis friss, hűvös levegőt szívni. Azt, azt hiszem, nem kell elmondanom, hogy elég jó hangulatban távoztunk, sikerült ráalapoznunk az esti fejlámpás bográcsozásra. A fotókat enyhén illuminált állapotban készítettem, ezt vegyétek hozzá, amikor kritizáltok.

Sakk-matt... 

Megjegyzések

  1. Csudajó dolog a csapatépítés,már persze akkor,ha jó a csapat.Nálunk is volt több ehhez hasonló megmozdulás (25 helyen vannak kollégáink szana-szét kis Hazánkban),így nem ártott az ismerkedés.A napi kötelező programot túléltük valahogy általában,de az esti borkostolós,pincés stb. vacsorák örökre összehozták a csapatot.Kellemesen pálinkaillatú bejegyzést írtál a csapatépítésről.Bocsánat,megint locsogtam...

    VálaszTörlés
  2. Köszönöm, de ne kérj bocsánatot, örülök ha valaki ennyit "locsog". :)

    VálaszTörlés
  3. Pingu, az van, hogy zseniálisak a képek! Jól megy ez a fotózás, így enyhén ittasan is :D

    VálaszTörlés
  4. Enyhén... khmm... igen. Köszi Dani! :)

    VálaszTörlés
  5. Szerintem minden fotózás előtt ihatnál. A képek nagyon jók lettek.
    A csapatépítés mindig jó buli, végülis az indásat is vehetjük annak.

    VálaszTörlés
  6. Gratula a munkához!!! Az ilyen csoportépitö tréninget én is beajánlom a Fönöknél :-)
    // Àgi

    VálaszTörlés
  7. Jók ezek a csapatépítő programok.Jók a képeid,a posztod,és még nem láttam ilyen nagy lepárlót.Érdekes volt.Grat!

    VálaszTörlés
  8. Nagyon jó kis kaland lehetett, a szerkezet nagyon komoly!! Tetszik a hasonlat a hangszerről :)
    A rézen csillanó fények is nagyon bejöttek! Üdv

    VálaszTörlés
  9. Marcsi, Miklós: Köszönöm! :)

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések