Vicenza-Budapest

Lehet, hogy eretnekség, de már semmi kedvem nem volt megállni még egy helyen, mert tudtam, hogy hosszú út áll még előttünk és jó lett volna minél előbb haza érni. Persze ez nem kívánságműsor, benne volt a programban így hát megálltunk. Szerencsére a város nincs messze Veronától és már legalább irányban volt. Vicenza-t Palladio városaként szokták emlegetni, aki egy 500 évvel ezelőtt született neves reneszánsz építész volt, és gyakorlatilag összepalotázta, villázta a környéket, de főként ezt a várost.
A nap továbbra sem akart kisütni, minden szürke volt. A paloták mellett elgyalogoltunk a főtérig, ahonnan azután mindenki magának jött vissza a buszhoz. Séta közben láttunk egy tangóharmonikást, akinek volt egy nagyon pici kutyája, piros pulóverben és egy gyümölcsös dobozban aludt.

Product of Italy

A Veronában elfogyasztott kávék vízhajtó hatásának hála viszonylag fürgén haladtunk visszafelé a találkozóhelyre, és nem az épületekben gyönyörködtünk, hanem egy alkalmas kávézó után vizslattunk. Szerencsére gyorsan meg is találtuk, rendeltünk gyorsan két kapucsínót, leültünk egy kisasztalhoz és felváltva meglátogattuk a mellékhelységet (Retesz az ajtón, a vécé pedig guggolós.). A kis kávézót szerintem jellemzően helyiek látogathatják, régi retró berendezéssel üzemelt és állati jó hangulata volt. Rajtunk kívül egy nénike ücsörgött bent, és a pultossal beszélgetett amolyan harsány olasz stílusban. Valamiért az volt az érzésem, hogy ott van már reggel óta. Jó lett volna még maradni, de még be akartunk menni a kávézó melletti élelmiszerboltba. Megvizsgáltuk az italokat, de sajnos nem találtunk meg azt a finom toszkán bort. A kávé készlet sem volt tökéletes. Azért vettünk egy kis csokit meg hazaútra grissinit, és hozzá sonkát. Egyik utastársunk a hentes pultot készült kifosztani, amit először furcsálltam, de azután belegondoltam, miért is ne. Nem fog megromlani a cucc mire hazaérünk és az olasz felvágottak-sonkák tényleg nagyon-nagyon jól néztek ki… Nemsokára a buszon voltunk, a mögöttünk lévő néhány üres ülés dugig volt utastársaink szatyraival, bennük a négy nap zsákmányával. Elindultunk.

Egy palota

Többet már nem állunk meg Olaszországban, tudjuk meg, és ez egy kicsit rossz érzés volt. Szomorúan bámultam kifelé az ablakon, néztem a jellegzetes olasz házakat, a tájat. Nemsokára feltűntek a Júlia-Alpok havas hegycsúcsai, s közben már a nap is előjött a felhők mögül, de csak azért, hogy lemenjen. A buszon olasz úti filmet néztünk és az utazási iroda katalógusát elemezgettük. Mindjárt ki is néztem a következő utat: Toszkána és a Cinque Terre. Egyik nagy álmom eljutni (és persze fotózni) Toszkánába. Majd meglátjuk.  Mivel mindennel elégedettek voltunk, szerintem ennyi ingyen reklámot megérdemel a cég: a TdM utazási irodával mentünk az útra. Észre sem vettem mikor értünk át Ausztriába, de mire megálltunk a Velden-i pihenőnél már teljesen besötétedett. Kimentünk a teraszra ismét, de nem láttunk semmit, vaksötét volt. Még meglátogattuk a mosdót és időtöltésként (10 perc válogatás után) vettünk egy csokit. Csak nyűglődtünk. Végül elindultunk, legközelebb már Magyarországon állunk meg. Közben végig izgultam, hogy a hegyek között átkelve jó legyen az idő. Egy idő után a német nyelvű táblák mellett már feltűnt néhány magyar is… tudtam, nemsokára itt a határ. Megint nem tudtam mikor értünk át, de amikor megálltunk és kiszálltak egy páran, tudtam, hogy Rábafüzesnél vagyunk. Következő megálló Veszprém lesz. Már nagyon fáradt voltam és néha el is aludtam, pedig buszon nem tudok aludni. Veszprém előtt félelmetes hóviharba keveredtünk, egy kicsit féltem is. A városba beérve már csak az eső esett. Itt is leszálltak egy páran. Következő megálló Székesfehérvár. Útközben végig aludtam, így nem tűnt hosszúnak az út. Már nagyon fáradt voltam és csak arra tudtam gondolni, hogy ha hazaérünk végre akkor azonnal lefekszem aludni. Budapestre beérve ismét hóesésbe kerültünk, ami nem esett túl jól a négy nap tavasz után. Véééégre a Déli Pályaudvar, végállomás.

Kiszállunk, mindenki pakol, taxit hív vagy rokont vár. A mi taxink szerencsére két perc után meg is érkezett. Miután éjfélkor nem volt nagy a forgalom egészen gyorsan haza is értünk. Jó volt belépni a lakásba, szeretek hazaérkezni. Az már más kérdés, hogy egy óra múlva indultam volna vissza. Anyámnak küldök egy hazaérkezést megerősítő SMS-t. A buszon rám törő alvásvágynak nyoma sincs, elkezdünk kipakolni, számba vesszük kincseinket, a Burano-n vásárolt álarcot óvatosan kiszedjük atom biztos csomagolásából, nézegetjük. Kinyitjuk a grappát is, lemosni az út porát. Jól választottunk, nagyon finom a pálinka. Másnap még szabadságon vagyunk. Nem vagyunk álmosak, muszáj megbeszélnünk ezt az egész utat, nem megyünk aludni vagy fél háromig. Egy biztos: Nem most voltunk utoljára Olaszországban.