Padova futtában

Idegenvezetőnk azt ígérte, hogy délután négyre már Padovában leszünk. Ennek nagyon örültem, mert nem sötétben szerettem volna megnézni a várost. Valóban odaértünk négyre de február lévén már elkezdett lemenni a nap...A városban az elsődleges cél természetesen a Szent Antal székesegyház volt. Egy nagy buszparkolóban álltunk meg majd az ilyenkor lesből támadó képeslapárusokon áttörve elindultunk.
Egy hatalmas árkádos kapun átsétálva a római aréna alapjaira épült ovális téren találtuk magunkat. Ez a híres Prato della Valle. Körben víz veszi körül és kis hidakon lehet bemenni a "sziget"-re ami a tér közepe. A téren legalább 80 szobor ácsorog, mindegyik a város történelméhez kapcsolódó alakot ábrázol. A sziget közepén pedig egy szökőkút van. A szobrok között van egy magyar vonatkozású is, mégpedig Báthory Istváné aki a padovai egyetemen tanult.

Szerelem a fűben

Maga a tér egy hatlamas füves terület ahol sokan pihengettek a nem túl meleg idő és a naplemente ellenére is. Nem nagyon volt időnk bámészkodni, mentünk tovább a Szent Antal felé. Ahogy mentünk kifelé a térről láttuk, hogy katonai terepjárók hada érkezik és mindenféle egyenruhás marcona emberek szálltak ki belőlük majd haladtak el mellettünk a tér közepe felé. Erősen razzia szaga volt a dolognak. Idegenvezetőnk elmondása szerint a "pihengető" alakokat jöttek ellenőrizni akik bizonyos külföldi országból érkeztek.

Sárkányos kandelláber

A templom felé haladva megsűrűsödtek a kegytárgy és/vagy giccs árusok boltjai. Sajnos a templomban nem lehetett fotózni, csak a külső kerengő részekben, abból viszont volt több is. Bent lehet Szent Antalnak kis leveleket írogatni különböző kívánságokkal amik nem lottónyeremnyére vonatkozóak, hanem inkább Szent Antal szakterületére az egészségre és gyógyításra. Bent rengeteg kirakott levél és fénykép tanúskodott a szent gyógyerejéről. Megtekinthettük még koporsóját-legalábbis ami maradt belőle, a ruhát amiben eltemették és bizarr módon a fogait, nyelvét és hangszálait is. Mivel nagyon tudott beszélni, kiváló szónok volt, halála után a hívők kiszerelték belőle a beszéddel kapcsolatos szerveket és ereklyeként imádták. Egy külön teremben megnéztük hogyan nézhetett ki Szent Antal. Koponyája alapján rekonstruálták arcvonásait és az eredmények alapján készítettek egy mellszobrot:

Rekonstrukció

Nem okozott meglepetést, teljesen így képzeltem el. (A szoborról készült fotó nem az enyém hanem a www.saintanthonyofpadua.net -ről szedtem le.)

Készítettem néhány fotót a kerengőkben is ahol a "Szent Antal kisdedet hajigál" munkacímű lett a favorit.
A templom látogatás után átmentünk egy szemközti cukrászdába ahol Szent Antal süteményét lehet kapni. Ez olyan lekváros kalácsféle, szépen celofánba csomagolva és egy nagy Szent Antal ábrázoló matricával van leragasztva. Horribilis 1 Euro az ára. Ez annyira sepciális sütemény, hogy csak ott lehet kapni, két utcával lejjebb már nem. Megcsodáltuk a templom előtt álló Gattemalata lovas szobrát mely Donatello alkotása.

Gattamelata

Azután tovább vágtáztunk az egyetem felé. Útközben sajnos nem tudtunk megállni megcsodálni a cukrászdák és élelmiszeboltok kínálatát de már így is vészesen sötétedett és még el kellett jutnunk Lido di Jesolo-ba a szállásunkra.

Egy szolíd vágta után -amit pár perc erejéig megszakítottunk megnézni hol lakott Dante (Tejóég még megvan a háza..!) - elértük a híres egyetemet amit 1222-ben alapítottak. Mikor odaértünk fantasztikus hangulat uralkodott, diákok valami rejtélyes okból petárdákat robbangattak meg konfettit szórtak és rettenetesen ordítoztak. Az arra járó helyiek szemrebbenés nélkül haladtak tovább. Idegenvezetőnk szerint ez teljesen normális itt, szinte minden estére kitalálnak valami "hülyeséget". Maga az egyetem leírhatatlan. Persze csak kívülről tudtuk megnézni, illetve az udvarra tudtunk bejutni. Kár, hogy már sötét volt. Bent az udvaron idegenvezetőnk ismét mutatott egy magyar vonatkozású érdekességet. A falakon mindenütt címerek voltak felfestve és volt köztük egy halványan látható Ungara is.

Piazza delle Erbe

A programban szerepelt a Pedrocchi kávéház is ami az egyetem mellet van de arra csak ránéztünk. Ügettünk tovább. Következő megállónk a Piazza delle Erbe volt, magyarul füvek tere vagyis piac. Pár perces nézelődés után-itt meg kell valljam nem hallottam az idegenvezetőnk ismertetését mert távolabb vonultam fotózni- a Prato della Valle-n át, ahol még gyorsan készítettem néhány fotót a szó szoros értelmében futva, visszatértünk a buszhoz. 

Esti kép kutyafuttában

Mit ne mondjak, nagyon fáradtak voltunk már és még hátra volt a java.